Frigyes

1998-ban, mikor már belaktam a lakásom, döntöttem úgy, hogy legyen macska, mert hát macskának lennie kell - a lét egyik szintjének tökélye, a szabadság és az autonómia követe, a csodálatosan kivitelezett ugrások és megfoghatatlanul finom mozdulatok képviselője, szóval a macska: kötelező.

Frigyes a Gellérthegyről érkezett, kedves, sportos állat volt, egy hét után tisztában volt a nevével - nem zavarta meg, hogy nő létére férfinevet kapott - hamar megtanulta kimenni és bejönni, kopogni az ablakon két lábra állva, amit főleg esős időben értékeltem. Fiatal korában érzelmes és karakán állat volt, nagyon ragaszkodó, akit pedig nem kedvelt, mint pl. a pár napra hozzánk költözött unokatesómat, félre nem érthető célzásokkal tudta meg a fájdalmas igazságot - Gábort Frigyes reggelente meglátogatta, szépen elhelyezkedett a pokrócán, majd pisilt (rokonom amúgy nem puszta létével vívta ki az ellenszenvet, megpróbált szívatva játszani a macskával, amit az nem élvezett annyira).

A kijáró, kertbe mászkálós életet könnyű volt megszokni, még akkor is, ha Frigyes sosem lett nagy barátja más macskáknak, mivel, és ezzel a gazdájához is hasonult, gyáva volt. Nem egyszer előfordult, hogy idegen macskák bekergették a saját otthonába (!), majd maguk is bejöttek (!!). Ilyenkor az állatok magánügyeibe nem szívesen avatkozó gazda (furcsa szó ez, apa, fiú, testvér, férj inkább voltam eben a kapcsolatban, mint gazda) azért tisztázta, kik is vannak erőfölényben. A sokat mozgó-mászkáló Frigyes fitt, sovány, kisportolt alakra tett szert, ami nyilván szemet szúrt a kandúroknak is, ugyanis elég hamar teherbe ejtették az egzotikusan cirmos kis bestiát - oldalán pöttyök, a farkán szépen sávozott gyűrűk, arcán stílusos kleopátra-mintás szemfestés tette vonzóvá Frigyest.

Közben egy másik lakó is eltávozott, nem teljesen függetlenül a macskától, ugyanis kettőn eltérő takarítási felfogásának konfliktusa akkor került a tetőpontjára, amikor az egyik karosszék huzatát kigyűrvén A. rátalált egy félig kiürült bolhafészekre. A macska bolhás volt, amit ellen, bár felvettük a harcot, nehéz volt mit tenni a folyamatos kertkapcsolat miatt. Ugyanakkor még az eltávozás előttre datálódott a szülés és a terhesség, utóbbi azért volt érdekes, mert az egyre gömbölyűbb macska csak úgy juthatott be a lakásba, hogy felugrott a párkányig, és ahogy megkapaszkodott, át is bújt az elég szűk rácsokon. A nagy pocak mindezt nehezítette, volt, hogy rendesen át kellett magát préselnie a rácsokon, amit belül a kisdedek nyilván értékeltek. A szülés éjszaka történt, az általában rajtam alvó macska felébresztett, majd szögegyenesen ráült a mellkasomra. Nem értettem a dolgot, de amikor megsimogattam, éreztem, hogy az oldalán ritmikusan futnak hullámok a fájások elkezdődtek. Frigyes rajtam szült. Egy idő után persze kibújtam alóla, így az ágyamban látták meg a holdvilágot a kiscicák ketten. Nagyon örültem, mert úgy terveztük, szétosztogatjuk a kölyköket, egyet sem tartunk meg, és nem is altatunk el. A két cica után kijött a méhlepény, ami a szülés végén történik, remek, Frigyes el is fogyasztotta a friss placentát, én pedig lefeküdtem az ágy mellé egy matracra, majd kiírtam a nappali ajtajára kívülről A.-nak, hogy vigyázat, bent kiscicák vannak. Másnap érdeklődve keltem, de soknak tűntek a cicák - hatan voltak. Volt tehát még bent méhlepény és hozzá kapcsolt utasok. Hatan! Mit csinálunk majd velük?

A kiscicák szépen fejlődtek, ezt leginkább A. látta, mert én elutaztam egy időre, eleinte belakták az egész lakást, a kanapé alatti ágyneműtartó egyik rekeszében aludtak, a másikba jártak vécére - amikor megérkeztem, a macskacsalád a konyhába volt elszállásolva. A kicsik persze aranyosak voltak, felmosáskor azzal szórakoztak, hogy csúszkáltak a padlón. A legagresszívabb, legtörtetőbb közülük a nagyanyai, félig-meddig perzsa vonásokat öröklő Mulder volt (Frigyes sima házimacska volt, semmi nem utalt rajta fekete-fehér, félhosszú szőrű anyjára). Végül el tudtuk osztogatni a cicákat, Mulderrel is volt egy sikertelen kísérletünk (társbérletbe próbáltuk odaadni egy macskamániás, kissé bolond családnak, ahol már élt egy elkényeztetett himalája macska - hát nem jött be az ismerkedési délután), végül úgy döntöttünk, megtartjuk, de hamar eltűnt - vagy ellopták a nagyon szép cicát, vagy kutyák kapták el. Frigyes egyedül maradt.

2000-ben megint jött egy lakótárs: ismerősök találtak egy macskát, nagyon tukmálták "jó lesz Frigyesnek társnak", oké, próbáljuk meg - Fjodor, a fehér-cirmos fiatal cica beköltözött. Kedves, aranyos macska volt, Frigyes a lehető legerősebb ellenszenvvel és gyűlölettel fogadta, és ez részben nekünk is szólt. Mint minden macska, Frigyes is nagyon kifejezően tudott nézni, úgyhogy kétségeink nem nagyon lehettek. Fjodor nem volt túl okos, nem tudta pl. megtanulni, hogy az ablakon nemcsak kimenni, bejönni is lehet, és magam láttam, ahogy érdeklődéssel vegyes udvariassággal nézi, ahogy két kutya rohan felé - de olyan is volt, hogy télen kiment, aztán nem talált vissza a ház másik oldaláról, ott fagyoskodott egy kerti széken. Végül is összeszoktak valamelyest, Fjodor persze barátkozott volna, Frigyes azonban hajthatatlan volt. A status quo kialakítása után néha kergették egymást félig komolyan, leginkább éjjel, amit azok a barátaink értékeltek igazán, akik pár napra átjöttek vigyázni rájuk. Fjodort hamar tolérte a vágzete - pár hónap, fél év után elütötte egy autó, eltemettük, szomorkodtunk, valószínűleg csak Frigyest töltötte el némi elégtétel.

Pedig ekkor már meg kellett, hogy ossza a lakást (meg engem) a barátnőmmel, ami sosem volt magától értetődő, sőt, Frigyes mindig jelezte, hogy lényegében csak átmeneti jelleggel történhet mindez meg, a szeretkezéseket tökéletesen időzített ugrásokkal zavarta meg, és imádott a kettőnk közé furakodni. Az ivartalanítást nem emiatt kellett meglépni, a műtétig terjedő pár hét alatt amúgy Provera nevű fogamzásgátlót szedett a macska. Emlékszem, amikor hazajött, ezüst festés volt a hasán, a seben, nyilván fertőtlenítő, a nyakán pedig Shakespeare-kor műanyag gallér. Frigyes fáradt volt, lassan tért magához az altatásból, próbált nyávogni, aztán rájöttem,h ogy éhes, úgyhogy rögtön kapott az akkori kedvencéből, krumplipüréből, de annyira nem tudta még magát tartani, hogy beleesett a feje az ételbe. Amikor el kellett mennem, a radiátoron fekvő macska, meghallván az ajtó nyitódását, gyengén rám nyávogott, amin nagyon meghatódtam, visszarohantam, fogadkoztam, hogy hamar megjövök. Az ezüst festést hamar lenyalta.

2002 mozgalmas év volt, költözés, amit számos átmeneti költözések előztek meg, előbb a Pók utcai lakótelepre kerültünk a nyár kellős közepén, nyolcadik emelet, nyugati fekvésű lakás, melyben előzőleg egy kutya lakott - Frigyesnek nem ez volt az álomlakás. Folyton a bútorok mögött bujkált, olykor kiment az erkélyre, és nézte az embereket, madarakat. Aztán következett az Andrássy út, udvari, kis lakás, sötét - Frigyes imádta. Itt az első napokban eltűnt, és három napig nem került elő. Bejártuk a tömböt, hívogattuk, a pincébe 3-4-szer lementünk, semmi. Aztán mégis onnan jött ki az egyik nap, mellén a fehér szőr totál fekete volt, ki tudja, hova szorult be. Nagy megkönnyebbülés volt. Végül sikerült elfoglalni a nyóckerben a rezidenciát: udvari, nagy lakás egy bérházban, no kert, no kijárás, gondoltam én. Dehogynem. Miután megbarátkozott a lakással, hamar kiült az ablakba, elnézte a lakókat, felmérte a körülményeket, majd kiment. A folyosóra, majd le a pincébe. Eleinte voltak problémák, nem találta el a megfelelő emeletet, bement az alattunk, a mellettünk lévő lakásba, de végül sikerült megoldania a dolgot, a rendszer működött. Nem volt egyszerű a történet, mert Frigyes az évek során nem lett sokkal bátrabb, itt pedig a fölöttünk lévő emeleten volt egy komoly hím macska, alattunk két másik, igaz, őket nem engedték le a pincébe, de a szúnyogháló egy macskának nem tűnik akadálynak, szóval félni tőlük is lehetett, aztán voltak kutyák, egy tacskó, később egy nagy keverék, mindketten megkergették, amit szerencsésen megúszott, egyszer csak a futás zaját hallottam, előbb a kis macska-, aztán a nagy kutyalábakét - Frigyes gyorsabb volt.

Ha kellett, tudott futni, pedig ekkor már elég túlsúlyos volt, rég nem mozgott már annyit, mint régen a kertben. De még ekkor - pl. 2008-ban, tízévesen - is képes volt egeret fogni, amit általában a szomszédok szedtek össze (4-5 ilyen eset volt). Frigyes szeretett vadászni, szöcskét is fogott (meg is ette), az egeret pedig csak megfogta, játszott vele (azaz végeredményében megölte), csodás volt úgy ébredni, hogy egy döglött egér van a nappaliban az asztal alatt. Korábbi, kertes lakunkban madarakat is fogott, költözéskor az egyik szekrény tetejéről leesett egy csak toll-csont cinke, Frigyes hozhatta be, csak nem sikerült végigvinni a programot.

Frigyes lassan középkorú macska lett, majd belépett az öregkorba. Sokat evett, egyre kevesebbet játszott, igaz, mi sem tudtunk már annyi időt fordítani rá - házasság és gyerek következett. A babát sosem szerette igazán, félt tőle, de nem volt agresszív vele, nem feküdt mellé, bár olykor bosszúból - mivel tiltottuk tőle -, úgy ment keresztül a szobán, hogy beugrott az ágyból, majd kiugrott belőle. Lassan eljött a következő költözés ideje, nyolc év nyolcker után visszakerült a Gellérthegyre - milyen szép is ez, mondogattam, itt született és itt is fog meghalni, a két hely között van tán 30 méter. A meglett macska kissé nehezebben szokta meg az új, egy egyre nagyobb gyerekkel nehezített lakást, az első napokban hirtelen úgy döntött, kimegy, amit nagyon nehéz szívvel engedtem meg neki - a környék tele van félkóbor macskákkal, sünnel, a házban is sok az állat, megfélemlítik majd, megverik, elkergetik, kikergetik az útra, nem talál majd vissza. Sokáig nem is jött be, aztán elkezdtem keresni, és meglett, furcsa lelkiállapotban élvezte a kintlétet, majd bejött. Aztán pár nap után bent maradt, és csak nagy sokára akart megint kimenni - ekkor már úgy tűnt, ismerősöket is szerzett, és már a nagy felfordulás elől is jobb neki kint, mert közben megszületett a második gyerek, az elsőnek pedig a Frigyes szó jelentette a macskát.

Este mindig kicsit feléledt, és ráült a kanapéra, mert érezte, a gyerekek már sem akció-, sem hangzó veszélyforrásként nem leselkednek rá. Éjjel pedig mindig feltűnt az ágyon, amit élete során, amikor tehette, megtett. Szeretett velem aludni, így tanultam meg terpeszállásban aludni, mert ott, a két láb tövében szeretett feküdni. Ezerszer volt ő nyomasztó és depressziós éjjeleken a társ, és még nagybetegen is feljött az ágyra. Reggel, amikor még napi 2-3 tasakos ételt is megevett, kitartóan jött, szelíden belekarmolt az arcomba (vagy az orrom belsejébe), majd az ébredés heveny jeleire öröm fogta el, és dorombolni kezdett. Ezt a részemről nem mindig követte ugyanolyan fokú öröm. Nyáron sokszor csak azért bújt elő, hogy ételt kérjen. De amikor megjöttem valahonnan, mindig már akkor tudta, hogy én vagyok, amikor csak a ház bejáratán léptem be, és a liftet hívtam - ezt a feleségemtől tudom, ő is Frigyestől tudta meg ilyeténképpen, hogy hazajöttem.

Frigyes társ volt, családtag, szégyen ide vagy oda, ha hirtelen kellett szólnom, folyton a gyerekem nevét mondtam neki, és fordítva. Ismertük egymást, ő volt az a személy, akiről elmondhatom, hogy tisztán, hullámvölgyek nélkül szerettem. Most, hogy nagyon beteg, és ilyen sajnálatosan hamar beteljesedik a gellérthegyi körforgás, nehéz nagyon a vég, a búcsú. Meg fogok halni én is valamennyire, és nehéz lesz megtalálni azt az olvasatot, amely ennek a fájdalmát tompítja. Jó volt veled Frigyes. Majd találkozunk. Pihenj jól.

_ _egy keresztény pap_ _

...több tuszi nőt és gyereket befogadott a vérengzések idején a templomába, majd elrendelte kivégzésüket...

Schmitt Pálrul

Most mindenki arról beszél, az új elnök mennyire simulékony, gerinctelen, minden rendszer jó volt neki, előre deklarálja, nem lesz vele gond stb. Igen, ugyanakkor engem az is érdekel, mire következtethetünk a megválasztásából a rendszerváltásra nézve.

Amit eddig is tudtunk: Orbán szerint érvénytelen.

Az '56 utáni Magyarország legnagyszerűbb eseménye, a nagy történelmi esély ezzel a jobboldal számára passé lett, nem pálya többé. A Hősők terén beszédet mondó Orbán lényegtelen epizód, hisz a rendszerváltás jogi kereteit megteremtő(k között szereplő), annak szimbolikus alakjaként tekintő, amúgy autonóm Sólyom helyett egy Kádár-korban is kiemelt pozícióban (!) lévő, sportolóként amúgy is kényes feladatokkal körülvett, elvtelen embert választott elnöknek. Ez a rendszerváltás visszavonásának eddigi legjelentősebb gesztusa.

Kapkodás

Frászt voltak itt tervek, kapkodás van, amihez a kétharmad úgy jön, mint a hároméves kiscsávó kezébe a Magnum.

Hendétől (honvédelmi miniszter, de háborúskodásról beszél, kis ólomkatonásdizik) kérdezik ma Este:

-Politikai bosszúnak tartja az ellenzék Szilvásy X kirúgását az Állami Egészségizé Központ éléről, mivel hogy Szilvásy György testvére.

-Miért, testvérek?

-Igen, nem tudta?

-De.

A többi néma csendőr

Trianon 90

Valamit csak kéne írni, gondoltam.

Fiatal koromban nagybátyám mutogatta annak az irredenta könyvnek az eredetijét, amit aztán Raffay Ernő a saját neve alatt jelentetett meg a rendszerváltás után (igen, neki lazították ki az autója kerekén a csavarokat... röhej), abban összehasonító ábrák voltak, az igazságtalanság egyértelműnek tűnt. Meg hát Trianon ellen tabu volt szólni. Hetedikben áthúztam a Magyarország térképen látható szomszédos országokban lévő városok idegen nevét.

Most itt ülök, és nincs kedvem vele foglalkozni.

Nem fontos? Rég volt? Aktuális? Nem emiatt.

Egyrészt azért nem, mert ma Trianon tesztkérdés, nem történészi értelmezés terében mozgó esemény, mint Mohács vagy Rigómező, hanem aktuálpolitikai, magyarságteljesítménybeli faktor.

Másrészt a Trianon-diskurzus ilyenformán nem termékeny, nem ad semmit, nem segít leszűrni tanulságokat (mint Mohács vagy Rigómező), és így nem érdemes vele foglalkozni.

Épp ezért kéne?

Lehet, de épp most nincs kedv keresztesháborút vívni.

Érzelmileg meg nagyon kettős ez - a magyar kultúrához szervesen kapcsolódó országrészek, polgárvárosok, vidékek, magyarok elcsatolása persze szomorú dolog, de hogy igazságtalan-e... átlag 30%-nyi magyar lakóssággal (kivéve Felvidék) mégis hogy mondhatnám totálisan igazságtalannak? A jól ismert köröket sincs kedvem lefutni Eötvös József kisebbségi elveitől a gyakorlaton át Clemanceau feleségéig meg hasonlók.

Azt szeretném, hogy a trianoni megemlékezés egy félórás töprengés legyen mindenki számára, de amúgy próbáljunk meg egy kicsit a jövőre koncentrálni.

Aztán amikor már nem a másik arcának fürkészése lesz a "Trianon" hangsor elhangzása utáni reakciónk, jöhet az érdemi beszéd.

Pünkösd

lemegyek a templomba.
A nem magyar anyanyelvű pap papírról olvassa nyúlfarknyi szentbeszédjét, birkózik az evangéliummal, meg az olvasmányokkal, utóbbi ironikus módon az apostolok megvilágosodásáról, "nyelveket beszéltek" amikor a Szentlélekkel elteltek.

A kántor, egy nő, hisztérikusan és hamisan énekel, amit az orgonálás dinamikai hibái és bizonytalanságai egészítenek ki

A hívők kevesen, jó, ha félház van, egy mobil megcsörren, gyerekek kiabálnak,

azt mondhatnánk

teljes kudarc.

Azt kell, hogy mondjuk,

teljes siker.

A Szentlélek eljött, és, amint a szeretet parancsa sem azonos a hollywoodi filmek világával, úgy a jó hír és beteljesedése sem show-külsőségek között, flottul elrendezve, sikert és csillogást ígérve érkezik. Csak így, kissé bénán, kajlán, nyögvenyelősen, mégis ennél jobb hír kevés van - amúgy a galambként vizualizálható, s ezért kissé személytelen személyt nehezen szólítjuk meg, de hát mégiscsak egy isteni személyről van szó. Aki ma eljött, halleluja.

Szombat nagypéntekről

Különös szombat volt ez, a hirtelen beállt melegben jártuk a várost, gyerekek pihegnek, cipzár le, takaró szét, császka. Eső jöhet hamar, mint afféle nyári napon, kicsit gőzös is lég, M. nem akar a Szabadság téri szökőkút-attrakcióval játszani, sokféle félelem van benne, honnan tanulhatta vajon. A füves részen barátokkal futunk össze, kutya szagolja gyanakodva a kezem. A reggel fát vágtak le nem akárkik, Pettkó András volt képviselő személyesen nyűtt, rég elhalt részeket mutatnak, csontszáraz, döglött fa, most az udvarban pihen. Ekkor még nem sejtettük.

A Szabadság téren az új burkolaton járunk, eszembe jut a város, amelyet turistaképeslapok logikája alapján fejlesztenek, amerikanizálódás-e ez, szobrok települnek, amelyekkel jó fotókat lehet csinálni, a város, amely a jó fotótémák jegyében szépül. A Hazatérés Templomának bizarr, hivatalra, gyárra és chippendale bútorra emlékeztető épületén árpádsávok lengenek, a Duna TV miséket, csíksomlyói passiót, illetve annak Uránia Mozis verzióját mutatja be, lassan Teleki Pál is megbékél, Kozma Miklós líblingje az egész ország.

A Zrínyi utcánál vagyunk a turisták a réz csendőr-parkőr-kalauz orrát simogatják, kattannak a digitális reteszek, egy galamb tán a nagy melegtől kábultan bizonytalanul szálldos, V. homlokához ér a lába, majd a földön kezd el totyogni, pedig elég sok ember járkál arra. Láthatóan gondjai vannak, ilyenkor kezdenek egy helyben ülni, sorsukra várni. De nem, ez csak totyog, kityog a csökkentett forgalmú Új Belváros büszkeségének autók által is használt részére. Pár másdperc sem telik el, jön egy gépkocsi és átmegy rajta.

Jajszó nincs, csak ahogy papírdobozok gyűrődnek össze, félig felfújt papírzacskók pukkadnak ki, a fülben maradó, borzalmas zaj, én felkiáltok, V. nem érti, nem is látta, megyünk tovább, ízesített kávét fogunk inni divatos helyen, ám most minden lépés rossz, a talpidegek nem akarják a díszburkolatot.

A halál settenkedik, a lét inog, délután alvás, vihar, vásárlás, majd BL-döntő, a tökéletes taktika tökéletes diadala, Mourinho igazi pojáca, de tényleg óriási edző, M. rosszalkodik, V. elmegy, Th. nézelődni vágyik.

A visszarendeződő nap végén még egy gyomros, lángoló ember a ráncfelszedett hídon, aki az úttestre ugrik. Autók járta vidéken törik ketté a létezés, kiis bizsergés combban, pici forgás gyomortájt.

bolhacirkusz

Hát hamar odalett a bizakodás, a Fidesz (miután szívesen megfosztatná a szlovákiai magyarokat szlovák állampolgárságuktól, s ezért a választásra időzítette anti-európai egyoldalú kettősállampolgárság-ötletét) meghúzván a játszótér határait, a parlamenti bizottsági játékban bolhacirkusznak titulálta az MSZP-Jobbik (amúgy a szocialisták részéről egészen lehangoló elvtelenségről tanúskodó) elnöki huzavonát.

Az Európa jobb részein reflexnek számító szélsőjobbos pártokra váró karantén momentán várhat, a Fidesz igazi uralkodói (ha nem teremtői) magasságokból nevetgél, ahogy a kisebb pártok egymás bajszát húzkodják. Holott ebben az esetben egyértelművé kéne tennie, hogy a Hitler-bajszot viselő egérkén nem nevetgélünk, hanem berakjuk a hermetikusan elzárt mókuskerékbe.

"A Fidesz szerint bolhacirkusz zajlik, ami méltatlan az Országgyűlés megalakulásához." és egyáltalán, a kis egérkék csak cirkuszoljanak, mi majd kormányzunk vezérünkkel.

A nép

Most, hogy a Jobbik "a nép nevében" felirattal kampányolt, a Fidesz is önmagát azonosítja a néppel, elgondolkoztam, hogy milyen is ez a nép. Mondjuk olyan, hogy amikor a Fidesz egyetlen konkrét ígéretéről (azonnaliadócsökkentés) kiderül, hogy hát nem egészen így lesz, szóval ekkor sem tántorodik el egy percre sem, nem töpreng el, hogy jé, hát tényleg egy választás nem csak arról szól, hogy megbüntetünk egy kormányt-pártot, aztán új járomba hajtjuk a fejünk, megtartván a gyávák és gerinctelenek legnagyobb vívmányát, a morgás jogát, hanem megpróbálunk eggyel lépéssel tovább is látni. Nem, a nép inkább összezár, legyen biztos az a kétharmad, aztán majd legfeljebb morgok megint, végső esetben megteszem bűnbaknak a szegényeket és külföldieket, és átvonulok a Jobbikhoz.

Kezdik

Rendszerbuktató nép, alázatos nemzetalapító forradalmár

akkor innen indulunk

igazán szórakoztató lesz

határ a csillagos ég

Húsvét után

Ilyenkor békéről és örömhírről szokás beszélni, ami van, ugyanakkor a világ meg tudja találni a módját, hogy kritikus tömegű botrányt zúdítson ránk, amely után aztán némileg megfakul a megváltottságba vetett hit. Holott épp ez bizonyítja? hogy még mindig vagyunk? Több könyv és film is foglalkozik mostanság az ember jóságra ítéltségéről, ami nem érdem, csak állapot. De erről most nem tudok tovább gondolkodni

hisz az embereket úgy lövik le, mint a csirkéket, lásd "Hogy tudsz gyerekekre és nőre lőni? Eléjük kell kicsit célozni." (Full metal jacket)

Itt nyilván a háború másállapotáról lehetne beszélni, meg hogy egy embertelen állapotból (emberi, nagyon is emberi) vett történetet nem lehet a normalitás keretein belül értelmezni - persze, hány SS-tiszt, lágerkápó, rab, fogoly, rögtönítélő hóhér volt képtelen utána számot adni a történtekről.

De itt egy videójátékot látunk, közvetlen életveszély nélkül lődöznek le (preventíve) embereket sokszáz méterről amerikai fiatalemberek, majd a sebesülteket is, a mentésre érkező autót is.

"09:45: Egy fekete minibusszal viszik a sebesültet. Bassza meg! Tűzparancsot kérek!

10:05: Megadva, tűzparancs megadva, ismétlem, tüzelhet."

és tüzel.

A vizsgálat szerint minden rendben volt, most ez hagyjuk, ez az írás nem erről akar szólni, inkább a homo sapiens furcsa természetéről,

és akkor még nem említettem, hogy Ugandűban többen a jó sors, gazdagság reményében gyereket áldoznak , ez is megérhetne pár misét, Afrika magában is nyomor, meg a szülők mondatai is borzalmasak "Ha beteg lesz, megpróbálod meggyógyítani, és meghal, az egy dolog. De ha lemészárolnak egy embert, mint egy kecskét, az nem egyszerű" - hát nem, az egyik legborzalmasabb képsor, amit láttam (nem fogom kikeresni egy videomegosztóról) Afrikából, egy polgárháborúból származott, ketten ragadtak meg valakit, hogy ledobják egy hídról, az pedig kapálózik, rángatózik, ahogy csak bír, de nem tud szabadulni - ledobják, majd utánalőnek. A kamera a ledobott ember után néz, meglátjuk, hogy alant nincs is folyó.

Mi itt északnyugaton különleges biztonságban vagyunk, és ebben van valami rohadtul etikátlan. Levideózzuk, ahogy ölünk vagy mások ölnek, megnézzük a karosszékből-díványról, felháborodunk, vizsgálatot, felelősségre vonást követelünk, összeszorul a szívünk, majd kimegyünk a konyhába, bekapunk egy falat sajtot.

De van itt egy másik perspektíva is, ránézek a gyerekre, te is ilyen vagy, te is ilyen leszel?

Mit lehet tenni. Könnyű megoldás volna most idebiggyeszteni egy bibliai idézetet, és elengedni, de ezt most nem. Nem tudom, a lélek halhatatlansága reménynek kétélű fegyver. Most láttam egy műsort Psota Irénről, tán ez segít.

A művésznő a teljes szegénység és lepusztultság mocsarán kinőtt virág. A nyóckerből szabadult impulzív, intuitív ember, aki mindig pontosan tudta, hogy kell szabadnak lenni. Öregen nem vállalja a szereplést, nem pusztítja női és személyes nimbuszát. Furcsa ez, tudom, de ebben látok reményt most. Egy nem szép, de sugárzó nő zsenialitása áll szemben tengernyi szenvedéssel, kegyetlenséggel, reménytelenséggel és halállal. (Hogy ez csak a "muszáj folytatni" disszonancia-redukciója mondatja velem? Daróczi Dávid máshogy gondolta? Gyáva vagyok? Nem mondom, hogy nem. De ez nem igen.)

a házasságtörő asszony és a kő

A mai vasárnapon a házasságtörő asszony története volt soron, a templomunkban előbb egy irdatlan akcentussal beszélő pap felolvasta - missziós terület Magyarország, mindenhonnan welcome gli parocchi -, majd egy másik jobb, de szintén hibás magyarsággal értelmezte a történteket a szentbeszéd keretei közt. Az asszonyt a zsidók azért vezették, Jézus elé, mert házasságtörő volt, és meg akarták kövezni, de azért kikérték a mester véleményét is, aki azt válaszolta, az vesse rá az első követ, aki bűn nélkül él közületek (részletesebben és pontosabban lásd itt ).

A pap enyhén szólva sem használta ki a ziccereket, mondom így léhán, azaz nem érintette meg a híveket, akik amúgy nehezen léptek túl azon, hogy nem értették a szövegeket (amúgy a Bibliát csak tetszik annyira ismerni, hogy két szóból is felismerhető egy történet, nemdebár, tisztelt hívek), holott most, "ezekben az időkben" több dolgot is kiemelhetnénk. nőnk.

Az egyik a választás és a közhangulat - amennyiben lett volna némi spiritusz a papban, esetleg megkérdezhette volna a híveket, tegyék fel a kezüket, ha úgy gondolják, ők bizony nem kövezték volna meg az asszonyt. Nehéz kérdés, mert a tömeggel együtt haladni mindig csábító, sőt felemelő érzés volt, még ha a tömeg épp lincselni megy is, mert amúgy a tömegnek a törvény (de legalább is a szokásjog) szerint igaza volt, és nyilván a megvetett polgártársak kiiktatását széles egyetértés övezte. Épp erről van szó tehát most is, fordított volna a pap mit spiritus , ne azon elmélkedjünk, mit tettünk volna akkor és ott Jézussal a hátunk mögött, hanem mit tennénk ma, ha elénk dobnénak egy Gyurcsányt, Zuschlágot, Veres Jánost, Hagyó Miklóst stb. - ma, amikor minden párt elszámoltatást liheg, a magát kereszténynek mondó párt is megtorlást sürget, szóval ha ilyen helyzetbe kerülnénk, megvédenénk-e egy népharagnak áldozatul esni készülő Hagyót, vagy nem - ez ennek a történetnek a tesztje. (Figyelem, Jézus szavai a következőek voltak a nőhöz: "Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!", csak hogy tiszta legyen bűn és bűnös kettéválasztása)

Mindjárt jön a másik aspektus is, csak előtte még a szentbeszédről és a könyörgésekről két szó, miután a pap kiemelte, hogy mindenkinek megbocsájtónak kell lennie, arról beszélt, a fiatal papok milyen idealisták, de aztán ráébrednek a "valóságra", és mer nincsenek olyan nagyra törő terveik, megalkusznak, hisz az "emberek sem annyira szentek körülöttük", őket is sok kritika éri, ráébrednek korlátaikra. Márpedig, mondom én, vagy egy priest with spirit, ez tévedés, ha Teréz anya így gondolkodott volna, Calcutta sokkal rosszabb hely lenne a földön, és még sok-sok szenttel és boldoggal kevesebbünk lenne - when you're 16, you think you'll change the world, sometimes sure right, mondja egy eléggé utált énekes, és igaza van. A keresztényeknek nem szabad realistának lenniük.

És ezután jöttek a könyörgések, idézet következik: Add, Uram, hogy az igazságszolgáltatás a megbocsátás és a bűntől eltántorítás céljának megfelelően működjön, halgasmegurunk, mire én és egy sp. p.: atyaég, mit keres Bárándy György és Petrocelli a mise szövegében? Nem Bizáncban vagyunk, a mise személyes dolog, világi hatalomnak nincs relevanciája a szertartás szövegében.

No, mindezekkel jól összefügg a Vatikán és a német (ír, amerikai stb.) egyházak pedofilbotránya - erről is beszélhetett volna a pap -, amivel kapcsolatban bírálatok érték Vatikánt: "A SNAP szerint kevés, amit a pápa tesz, mert 'cselekedetekre, nem pedig egy levélre van szükség'. A szervezet, amely saját állítása szerint kilencezer tagot számlál, azt közölte, hogy a pápa 'még egyetlen bűnöst sem büntetett meg, egyetlen ragadozót sem zárt ki az egyházból, és egyetlen áldozat sem kapott semmiféle kézzelfogható egyházi segítséget'." A SNAP a papi pedifília áldozatainak szervezete. Teljesen érthető, hogy megtorlást, kizárást, büntetést kívánnak, és az sem vitás, hogy a papi hivatással történő visszaélés bármilyen, de főleg ilyen gyalázatos példája elfogadhatatlan, hatalmas, égbekiáltó bűn.
De.
A keresztény vallás szervezetei nem úgy működnek, mint az európai kultúra szekuláris, világi szerveződései, ahol demokratikus működés, átláthatóság, komoly PR-megfontolások tesznek arról - most persze főleg nyugatról beszélek -, hogy a felszínre került bűnök és bűnösök leválasztódjanak a szervezetről. A kereszténység, a katolikus egyház nem ilyen. Én nagy barátja vagyok az egyházi szembenézésnek és önkritikának, de azzal is tisztában vagyok, hogy az az egyház, amelynek Istene emberi megtestesülésében olyan történeket részese és alakítója volt, mint a házasságtörő asszonyé, az az egyház, ahol a megbocsájtásnak és a bűntudatnak ekkora szerepe van, az az egyház nem fogja könnyedén kiátkozni a(z akár reverendát viselő) bűnösöket, és ne is tegye. Ez az egyház nem demokratikus, nem transzparens, (haha) nem szekuláris, ez az egyház jó esetben Istent idézi meg (vö. "ha hárman összegyűltök a nevemben, ott megjelenek köztetek"), és ilyen megfontolások mellett kell döntenie. Ez az egyház, amely tanítása szerint az Isten fia a legnagyobb gazemberekkel vacsorázott és beszélgetett, a ragadozók felé is szeretettel kell forduljon - ha nem így tenne, ha meglovagolva a közhangulatot, megragadná a köveket, olyan meghasonlott szervezetté válna, amely joggal érett meg a pusztulásra.

aztán

Jó, nyer a Fidesz, elkezd kormányozni (mindegy, hogy hány harmad), két irány van 1, megszorít, MSZP-re tol mindent, megutálják, 2, kicsit költekezik, nem reformál, felél, előbb-utóbb csőd, megutálják - na és akkor mi lesz. Akkor Jobbik lesz, amelynek úgy kell az ellenzékiség, mint egy falat kenyér, és akkor pár éven belül nem lesz más erős párt,
hacsak
a baloldal meg nem újul. De arra azért nem építenék oly nagyon.
Szóval a nagy kijózanodásnak (amit én vártam, mármint hogy véget vessen a két nagy párt hülyítő-populista örökkampányának)most épp a Jobbik lenne a győztese, és ez egy darabig még így lesz.
baloldal, tessen felébredni, különben az ország elég csúnyán maga alá szarik.

Márczius 15dike

A kormány még egy utolsót alakít, itt van március idusa, a Nemzeti Múzeum lépcsőjén verset mond egy befutott színész, iskoláscsoportok lengetik a zászlócskákat, a Honvéd Táncegyüttes koreográfiát mutat be. Most - viharos széllökések várhatóak - hatalmas nemzetiszín lepedők feszülnek az oszlopok közt, mindegy, a lényeg, hogy a műsor Széchenyi köré fonódik, "integratív figura", mondja a rendező, igen, a kormány megint tart a markáns véleményektől, olvasatában Széchenyi fontolva halad, integrál, oldja a feszültséget, megbékél, kicsit Kádárra is hasonlít sötétben.

De.

Emeljük csak le a polcról a legnagyobb magyar naplóját, melyben mindennap rettegésről, rémálmokról számol be, a forradalom iszonya tölti el, Kossuthot és Batthiányt okolja, eszelősöknek tartja, és miközben iszonyú kétségek közt elvállalja a felajánlott posztokat, harcol a napi politikai és diplomáciai térben, építi a Lánchidat, és remegve hallja a híreket. Folyamatosan attól fél, nem, nem az osztrák intervenciótól, bár kétségkívül őrültségnek tartja a forradalmat, hanem a néptől.

Attól fél, hogy lámpavason végzi a családjával.

Cresence és a gyerekek evakuálását megszervezi, folyamatosan fizikai fájdalomra panaszkodik felfűtött, szaggatott, nagyszerű romantikus, töredezett prózájában, melyben több a csonka, hiányos mondat, mint a lezárt, lekerekített. Majd egyszercsak megszakad a napló, összeomlik a gróf, és nem is kezdi újra, csak a forr. és szabharc után.

Integratív figura? Ma tán annak tűnik. Akkor és ott inkább egy a jövőtől rettegő, sodródó, neurotikus politikus. Mint a kormánypárt.

A harag és amit utána jön

A nép választani fog, és ebbéli akcióit leginkább a becstelenség elleni harag fogja befolyásolni. A lib-szoc uralom alatti kiábrándulás most épp a becstelenség, a korrupció bázisán jegecesedett ki, olyannyira, hogy a megtorlás érzése egyre erősebb, és minden mást elnyom. Ezért nem kell, hogy a Fidesz programja túlságosan sokat bíbelődjön a hogyanokkal - ez most nem pozitív választás, hanem az elmúlt 20 év "legprotesztebb" aktusa, a szociális népszavazás epébe és vitriolba mártott, véresebb kivitele.

Az igazságszolgáltatás vágya immár a múlté (ha valaha is ez fűtötte az istenadtát), most a "loptak - börtönbe/kötélre/lámpavasra" kevéssé szofisztikált krédőja vezeti majd a golyóstollakat a "szavazófülke magányában". A vizitdíjellenes örömködéshez képest persze az a különbség, hogy a Jobbik feltűnt konkurensként - de nem is erről akarok beszélni, bár kétségtelen, hogy a Jobbik megtestesíti azt a frusztrált haragot, ami a Fidesz-barát oldalon általában "de az MSZP..." kezdetű indoklásba fúl, ha valaki esetleg érdeklődne a minden bizonnyal győztes párt tennivalói iránt.

Frusztrált harag - köszönjük MSZP és SZDSZ, bár kétségtelen, hogy egy tolvajkorruptszemétstb. hatalmi struktúra ellenében különböző válaszok adhatóak. Lehet Jobbik-féle választ adni zsigerből, de lehet LMP-félét is, amely azért másról szól. Ma a terítéken két párt is van, amely nem folytatja azt a populista, kádári gyakorlatot, amely következtében hamar megépül a Magyarország-Görögország-sztráda. Ennek ellenére - a felmérések alapján - kevés ember választja a rögösebb utat, sokkal több dönt egyrészt a paradox antielitista elit, illetve a nemzeti pántlikás mellébeszélés mellett (úgy 40%).

Egyék meg a pártok, amit főztek? Oké, de miért kell nekem is ebből enni.

a reprodukciórúl

Semmi nagy spanyolviaszk, csak eszembe jutott reggel a fürdőszobában (másoltam fájlokat előtte), hogy a reprodukálhatóság miről is szól, és mennyire beássa magát a lelkünkbe.

Másolni annyit jelent, mint megszüntetni az egyediséget. Egy dal, film, könyv ettől még persze hat, de a sokszorosíthatósága megszünteti az egyediséget. Ez azt jelenti, hogy nem múlik el. Ha nincs elmúlás, nincs veszteség sem. A másolhatóság a tragédia ellen hat. Ha nincs tragédia, veszteség, nincs kellemetlen érzés sem.

Ám az életben vannak dolgok, amik óhatatlan elmúlnak - tkp. minden végeredményében, de ez egy másik perspektíva -, ezért ez ellen tenni kell. Mit lehet tenni? A folyamatokban a minőségbiztosítást, és tipikus reprodukcionista válasz az időre a klónozás is. A fogyasztás nem egyszerű kényelmi gyakorlat, enyhítő válasz a metafizikai nyugtalanságra. A buddhizmus másik oldala.

A digitális világ tehát a tragédia ellen nyújt menedéket. Emberi, igencsak emberi.