Semmi nagy spanyolviaszk, csak eszembe jutott reggel a fürdőszobában (másoltam fájlokat előtte), hogy a reprodukálhatóság miről is szól, és mennyire beássa magát a lelkünkbe.
Másolni annyit jelent, mint megszüntetni az egyediséget. Egy dal, film, könyv ettől még persze hat, de a sokszorosíthatósága megszünteti az egyediséget. Ez azt jelenti, hogy nem múlik el. Ha nincs elmúlás, nincs veszteség sem. A másolhatóság a tragédia ellen hat. Ha nincs tragédia, veszteség, nincs kellemetlen érzés sem.
Ám az életben vannak dolgok, amik óhatatlan elmúlnak - tkp. minden végeredményében, de ez egy másik perspektíva -, ezért ez ellen tenni kell. Mit lehet tenni? A folyamatokban a minőségbiztosítást, és tipikus reprodukcionista válasz az időre a klónozás is. A fogyasztás nem egyszerű kényelmi gyakorlat, enyhítő válasz a metafizikai nyugtalanságra. A buddhizmus másik oldala.
A digitális világ tehát a tragédia ellen nyújt menedéket. Emberi, igencsak emberi.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése