lemegyek a templomba.
A nem magyar anyanyelvű pap papírról olvassa nyúlfarknyi szentbeszédjét, birkózik az evangéliummal, meg az olvasmányokkal, utóbbi ironikus módon az apostolok megvilágosodásáról, "nyelveket beszéltek" amikor a Szentlélekkel elteltek.
A kántor, egy nő, hisztérikusan és hamisan énekel, amit az orgonálás dinamikai hibái és bizonytalanságai egészítenek ki
A hívők kevesen, jó, ha félház van, egy mobil megcsörren, gyerekek kiabálnak,
azt mondhatnánk
teljes kudarc.
Azt kell, hogy mondjuk,
teljes siker.
A Szentlélek eljött, és, amint a szeretet parancsa sem azonos a hollywoodi filmek világával, úgy a jó hír és beteljesedése sem show-külsőségek között, flottul elrendezve, sikert és csillogást ígérve érkezik. Csak így, kissé bénán, kajlán, nyögvenyelősen, mégis ennél jobb hír kevés van - amúgy a galambként vizualizálható, s ezért kissé személytelen személyt nehezen szólítjuk meg, de hát mégiscsak egy isteni személyről van szó. Aki ma eljött, halleluja.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése