Rosszkedvünk tavasza

"Ki gondolta volna? Szétesik a koalíció hamarost, új választások (lássuk, Uram, mire megyünk ketten) vagy kisebbségi kormányzás (plüsshuzatú ülések az államtitkári kocsikban), végül is mindegy. Le fog zárulni egy korszak a magyar demokrácia történetében, és valami ismeretlen jön. Nem lehet büntetlenül hülyének nézni a társadalmat, nem lehet cinikusan és felelőtlenül működtetni az országot. Persze akárki is nyer egy új választáson (a Fidesz fog), neki is változni kell. Lehet, hogy Kis Jánosnak lesz igaza, és megjelenik egy populista 3. erő? Vagy csak eszmeileg jelenik meg, lelkületében, és a meglévő pártok fognak igazodni hozzá? A népszavazás felszínre hozta a nép démoni erejét, ami mindig is félelelmmel töltötte el a magyar pártokat. A májam... gyalázatos."

(Részlet Sz. F. Naplójából)

örökérvény

1999 volt, már hivatkoztam rá itt is, Orbán Ottó a Fideszről írta - mára egyetemes érvénnyel igaz a politikai életre (most épp a széthulló szadeszről jutott az eszembe).

A dán királyi fôszámvevô jelentése a

Fortinbras & Fortinbras cég átvilágításáról

az a legleverôbb hogy lehetett volna belôlük akár egy jó kezdôcsapat is

jó idôben született újszülöttek

egy új történet elsô mondatai

a tiszta lap amelyen nem dereng föl a diktatúra vízjele

nem lettek sem azok sem ezek

rókafiak nyomakodtak elô a rókalyukakból

rókaagyakba való eszmékkel

hogy a történelmet gólra játszák

a vesztest pedig a legjobb sárba taposni

akkor legalább nem sokat pofázik

rendôrállamban nôttek föl

szabadságnak azt gondolták hogy mától fogva a rendôr nekik tiszteleg

a néprôl meg azt hogy vasreszelék

melyet egy mágnesvassal állíthatnak át a megkövetelt irányba

a fiatalság mindig a menny küldötte

kivéve azt amikor nem

kivéve azt amikor az ördög megvakítja

hogy ne lásson mást a folyó vizében

csak önnön tükörképét mint a magába szerelmes Narcissus

Dánia dán föld mindig is az volt mindig is az lesz

az államgép rohad valami bûzlik

valami elveszett a vissza nem térô esély

polcról lopott koronát olcsón megszámítunk

a szellem páncélja új a módszer a régi

ahogy a végkifejlet is

szerteszét a színen hullák számolatlanul

gyümölcshéj kutyaszar megégett könyvlapok

a többi name a csend

A nép ódiuma

iszonyat jó cím, legközelebb kerekítek alá egy kis bejegyzést a konfliktusoktól való irtózásunk és a hazaszeretet meg a demokrácia kapcsolatáról. Ha elmúlik a fejfájásom.