a házasságtörő asszony és a kő

A mai vasárnapon a házasságtörő asszony története volt soron, a templomunkban előbb egy irdatlan akcentussal beszélő pap felolvasta - missziós terület Magyarország, mindenhonnan welcome gli parocchi -, majd egy másik jobb, de szintén hibás magyarsággal értelmezte a történteket a szentbeszéd keretei közt. Az asszonyt a zsidók azért vezették, Jézus elé, mert házasságtörő volt, és meg akarták kövezni, de azért kikérték a mester véleményét is, aki azt válaszolta, az vesse rá az első követ, aki bűn nélkül él közületek (részletesebben és pontosabban lásd itt ).

A pap enyhén szólva sem használta ki a ziccereket, mondom így léhán, azaz nem érintette meg a híveket, akik amúgy nehezen léptek túl azon, hogy nem értették a szövegeket (amúgy a Bibliát csak tetszik annyira ismerni, hogy két szóból is felismerhető egy történet, nemdebár, tisztelt hívek), holott most, "ezekben az időkben" több dolgot is kiemelhetnénk. nőnk.

Az egyik a választás és a közhangulat - amennyiben lett volna némi spiritusz a papban, esetleg megkérdezhette volna a híveket, tegyék fel a kezüket, ha úgy gondolják, ők bizony nem kövezték volna meg az asszonyt. Nehéz kérdés, mert a tömeggel együtt haladni mindig csábító, sőt felemelő érzés volt, még ha a tömeg épp lincselni megy is, mert amúgy a tömegnek a törvény (de legalább is a szokásjog) szerint igaza volt, és nyilván a megvetett polgártársak kiiktatását széles egyetértés övezte. Épp erről van szó tehát most is, fordított volna a pap mit spiritus , ne azon elmélkedjünk, mit tettünk volna akkor és ott Jézussal a hátunk mögött, hanem mit tennénk ma, ha elénk dobnénak egy Gyurcsányt, Zuschlágot, Veres Jánost, Hagyó Miklóst stb. - ma, amikor minden párt elszámoltatást liheg, a magát kereszténynek mondó párt is megtorlást sürget, szóval ha ilyen helyzetbe kerülnénk, megvédenénk-e egy népharagnak áldozatul esni készülő Hagyót, vagy nem - ez ennek a történetnek a tesztje. (Figyelem, Jézus szavai a következőek voltak a nőhöz: "Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!", csak hogy tiszta legyen bűn és bűnös kettéválasztása)

Mindjárt jön a másik aspektus is, csak előtte még a szentbeszédről és a könyörgésekről két szó, miután a pap kiemelte, hogy mindenkinek megbocsájtónak kell lennie, arról beszélt, a fiatal papok milyen idealisták, de aztán ráébrednek a "valóságra", és mer nincsenek olyan nagyra törő terveik, megalkusznak, hisz az "emberek sem annyira szentek körülöttük", őket is sok kritika éri, ráébrednek korlátaikra. Márpedig, mondom én, vagy egy priest with spirit, ez tévedés, ha Teréz anya így gondolkodott volna, Calcutta sokkal rosszabb hely lenne a földön, és még sok-sok szenttel és boldoggal kevesebbünk lenne - when you're 16, you think you'll change the world, sometimes sure right, mondja egy eléggé utált énekes, és igaza van. A keresztényeknek nem szabad realistának lenniük.

És ezután jöttek a könyörgések, idézet következik: Add, Uram, hogy az igazságszolgáltatás a megbocsátás és a bűntől eltántorítás céljának megfelelően működjön, halgasmegurunk, mire én és egy sp. p.: atyaég, mit keres Bárándy György és Petrocelli a mise szövegében? Nem Bizáncban vagyunk, a mise személyes dolog, világi hatalomnak nincs relevanciája a szertartás szövegében.

No, mindezekkel jól összefügg a Vatikán és a német (ír, amerikai stb.) egyházak pedofilbotránya - erről is beszélhetett volna a pap -, amivel kapcsolatban bírálatok érték Vatikánt: "A SNAP szerint kevés, amit a pápa tesz, mert 'cselekedetekre, nem pedig egy levélre van szükség'. A szervezet, amely saját állítása szerint kilencezer tagot számlál, azt közölte, hogy a pápa 'még egyetlen bűnöst sem büntetett meg, egyetlen ragadozót sem zárt ki az egyházból, és egyetlen áldozat sem kapott semmiféle kézzelfogható egyházi segítséget'." A SNAP a papi pedifília áldozatainak szervezete. Teljesen érthető, hogy megtorlást, kizárást, büntetést kívánnak, és az sem vitás, hogy a papi hivatással történő visszaélés bármilyen, de főleg ilyen gyalázatos példája elfogadhatatlan, hatalmas, égbekiáltó bűn.
De.
A keresztény vallás szervezetei nem úgy működnek, mint az európai kultúra szekuláris, világi szerveződései, ahol demokratikus működés, átláthatóság, komoly PR-megfontolások tesznek arról - most persze főleg nyugatról beszélek -, hogy a felszínre került bűnök és bűnösök leválasztódjanak a szervezetről. A kereszténység, a katolikus egyház nem ilyen. Én nagy barátja vagyok az egyházi szembenézésnek és önkritikának, de azzal is tisztában vagyok, hogy az az egyház, amelynek Istene emberi megtestesülésében olyan történeket részese és alakítója volt, mint a házasságtörő asszonyé, az az egyház, ahol a megbocsájtásnak és a bűntudatnak ekkora szerepe van, az az egyház nem fogja könnyedén kiátkozni a(z akár reverendát viselő) bűnösöket, és ne is tegye. Ez az egyház nem demokratikus, nem transzparens, (haha) nem szekuláris, ez az egyház jó esetben Istent idézi meg (vö. "ha hárman összegyűltök a nevemben, ott megjelenek köztetek"), és ilyen megfontolások mellett kell döntenie. Ez az egyház, amely tanítása szerint az Isten fia a legnagyobb gazemberekkel vacsorázott és beszélgetett, a ragadozók felé is szeretettel kell forduljon - ha nem így tenne, ha meglovagolva a közhangulatot, megragadná a köveket, olyan meghasonlott szervezetté válna, amely joggal érett meg a pusztulásra.