Szombat nagypéntekről

Különös szombat volt ez, a hirtelen beállt melegben jártuk a várost, gyerekek pihegnek, cipzár le, takaró szét, császka. Eső jöhet hamar, mint afféle nyári napon, kicsit gőzös is lég, M. nem akar a Szabadság téri szökőkút-attrakcióval játszani, sokféle félelem van benne, honnan tanulhatta vajon. A füves részen barátokkal futunk össze, kutya szagolja gyanakodva a kezem. A reggel fát vágtak le nem akárkik, Pettkó András volt képviselő személyesen nyűtt, rég elhalt részeket mutatnak, csontszáraz, döglött fa, most az udvarban pihen. Ekkor még nem sejtettük.

A Szabadság téren az új burkolaton járunk, eszembe jut a város, amelyet turistaképeslapok logikája alapján fejlesztenek, amerikanizálódás-e ez, szobrok települnek, amelyekkel jó fotókat lehet csinálni, a város, amely a jó fotótémák jegyében szépül. A Hazatérés Templomának bizarr, hivatalra, gyárra és chippendale bútorra emlékeztető épületén árpádsávok lengenek, a Duna TV miséket, csíksomlyói passiót, illetve annak Uránia Mozis verzióját mutatja be, lassan Teleki Pál is megbékél, Kozma Miklós líblingje az egész ország.

A Zrínyi utcánál vagyunk a turisták a réz csendőr-parkőr-kalauz orrát simogatják, kattannak a digitális reteszek, egy galamb tán a nagy melegtől kábultan bizonytalanul szálldos, V. homlokához ér a lába, majd a földön kezd el totyogni, pedig elég sok ember járkál arra. Láthatóan gondjai vannak, ilyenkor kezdenek egy helyben ülni, sorsukra várni. De nem, ez csak totyog, kityog a csökkentett forgalmú Új Belváros büszkeségének autók által is használt részére. Pár másdperc sem telik el, jön egy gépkocsi és átmegy rajta.

Jajszó nincs, csak ahogy papírdobozok gyűrődnek össze, félig felfújt papírzacskók pukkadnak ki, a fülben maradó, borzalmas zaj, én felkiáltok, V. nem érti, nem is látta, megyünk tovább, ízesített kávét fogunk inni divatos helyen, ám most minden lépés rossz, a talpidegek nem akarják a díszburkolatot.

A halál settenkedik, a lét inog, délután alvás, vihar, vásárlás, majd BL-döntő, a tökéletes taktika tökéletes diadala, Mourinho igazi pojáca, de tényleg óriási edző, M. rosszalkodik, V. elmegy, Th. nézelődni vágyik.

A visszarendeződő nap végén még egy gyomros, lángoló ember a ráncfelszedett hídon, aki az úttestre ugrik. Autók járta vidéken törik ketté a létezés, kiis bizsergés combban, pici forgás gyomortájt.