Tömítőgyűrű

Jónapot - Jónapot
Szeretnék egy tömítőgyűrűt vásárolni, olyat, ami a szódás szifonba kell, hogy a patron becsavarásakor ne szökjön ki a széndioxid. - Tessék.
Ebből csak egy méret van? - Igen.
Jó, akkor egyet kérek - 22 forint.
Köszönöm szépen, a viszontlátásra - ...

Van egy kádárista hely (jaj, sok ilyen van...) - így akartam ezt kezdeni a szódaboltról, meg a hihetetlen kirakatról, az eladóról, blabla, retró izé, irónia, biztos zabálnák.

Aztán eszembe jutott, hogy ma a kádárizmus a legnagyobb szitokszó (én is sokat használom), ha a postás nem hozza fel az ajánlott levelet, kádárista csökevény; ha a Big Macben kevés a kecsöp, Kádár nemzete vagyunk; ha a GDP alig növekszik, persze; ha a macska nem eszi meg a marhás kitekatot stb. A kádárizmus a közéleti ördögűzés kedvelt tárgya, mindenki megragad egy ideológiai fokhagymát és keresztet, majd jajgatni kezd. Persze, értem én.

De hát mégiscsak éppenséggel azon vagyunk, hogy egy létező hagyományt tökéletesen megtagadjunk, elátkozásával kiirtsunk, végképp eltöröljünk. Az pedig eddig nem jött be, akárhányszor próbálkoztunk vele, de, inverz módon be kell lássuk, ez a törekvés remekül passzol a magyar eszmetörténetbe. Töröljük el a privilégiumokat, az igazságtalanságot, a szegénységet, szüntessük meg az uram-bátyám viszonyokat - rendben. De nem törölhetjük el a múltat.

A két törekvés között, mármint célok és történetiség között kicsinek tűnik a különbség, de nagyon más a két út végállomása. A múlt elfogadása, de az értékeinek tagadása - lehetséges ez?Nehéz ügy, de a rendszerváltás erre épülne. Elfogadom, hogy benne voltam, hogy éltem, hogy megéltem, hogy ezt vagy azt csináltam. Nem mindent tettem helyesen - hol vannak az ezt boncolgató hiteles és sikeres magyar filmek-könyvek-modernzenei operák-videoinstallációk?
S hogy ez az elfogadva elemző-megítélő attitűd mikor és hogy lesz elfogadott és sikeres? Itt? Kádár országában? Uggyan már, kéremszépen.

Azért nem baj, ha egy kicsit szivárog a tömítőgyűrű.