Ká ország, ká negyed

Az építészeben az a jó, hogy alkotásai kicsit tovább maradnak a helyükön, mint az átlagos tárgyak, így sokat mesélhetnek az utókornak. Lásd például a főváros 6. kerületének összeomló házait, amelyek szűk kis telkeken épültek, nyilván profitmaximalizálás miatt, azokon a pici, volt szőlőtermő területeken.

Újabb hírek jöttek a kormányzati negyedről, s lám "A TriGránitnak most is szerencséje volt, a tavaly lezajlott helykijelölő pályázaton kiderült, hogy az állam a WestEnd szomszédságában képzelte el az új kormányzati negyedet." Hihetetlen mázli, a riverrel feljön a nyerő lap, gondolom, Demjánék most indiánszökdelésben ugrálnak otthon.

Ne tessenek minket ennyire hülyének nézni.

A kormányzati negyed mostani helyével szinte csak gond van, ezt nem én mondom, hanem építészek. Nyilván nem véletlen a helyválasztás, a lobbizás persze nem tiltott szerencsejáték, s az egészből nyilván jól jön ki mindenki, emlékszünk, hogy a Művészetek Palotájának öntisztító, mise en abyme-ként is értelmezhető seggkinyaló vécéi is csak hármoszor annyiba kerültek, mint az az eredeti ajánlatban szerepelt (amúgy ez elég általános mentality idehaza, kijön a szerelő, előzőleg a telefonba mond valamit, de kiderül, hogy egy kicsit drágább lesz, kiment a düzniszelep színfoka).

De hát itt jön be az épített környezet úgymond nehézkessége: ahogy a Nemzeti Színház rákosan túlburjánzó nagypolgári-hányinger külseje-belseje is velünk marad még pár évtizedig, úgy a Demján-féle kormányzati negyed is pár dekádig hirdetni fogja a Köztársaság ezidejű állapotját. Szép mementó lesz, nyilván a Skála Kópé egy modernizált verziója lesz a kabalafigura, de milyen jóóóól kijövök, ha bemegyek.