Sólyom

Hebeg, próbálja mondani, II. János Károlyt idézi arról, milyen sok idő kell ahhoz, míg a király szándékait a nép megérti. Noha a spanyol király igazi demokrata, sokat köszönhet neki az országa, az elnök ne a király akaratához mérje magát. Értsék meg rögtön, derüljön ki, az igen legyen igen. A demokraták csak ezt engedhetik meg maguknak.
S az elit még mindig elvonatkoztatva teszi magát egy általa tételezett népi akarat letéteményesévé. Még mindig hiányzik a nép elfogadása. Az, hogy megértik, amit mondok, és az, hogy megértem, amit mondanak. Hogy nincs szakadék közöttünk, és nemcsak egy lealacsonyított és minimalizált nyelvi kódot értenek meg. Sólyom megtestesíti mindazt a zűrzavart, ami ma elit és populus, képviselő és képviselt, politikaformáló és politikalany között létezhet. A parlamenti demokrácia védelmezőjének szerepében csepüli a pártpolitikát, és a civil mozgalmakat propagálja. Rekedten, mereven mondja, néha rálel egy szóra, arcára rémes vigyor ül ki. A nép barátja, "rengeteget találkozom kisemberekkel", megvetvén a populizmust, a demagógiát populista és demagóg - elegánsan. Tökéletes szimbólum.