Amely határozottan az "év közben leadott, de nem túl érdekes anyagok" díszkiadásának tűnik, bár van benne egynéhány, a kivételt erősítő nagyszerű cikk (és számos befogdasáráa még nem volt alkalom a bejgli- és stílenahtterhes időben).
...György Péter ismét nagy harcot vív olvasmányélményeivel, szintézisének fő csapásiránya a határozott vélemény kinyilvánításának szigorú kerülése. Úgy tűnik, hogy vélemény plasztikus kinyilvánítását többen összekeverik a sommás és elhamarkodott ítélkezéssel. Azt írja: "A helyzet az, hogy meg kell tanulnunk a lehetetlennek nem tűnő, de tagadhatatlanul bonyolult megoldásokkal élni: amelyek mögött nem lesz feltétlen egységes, konzisztens rendszer, ellenben az a felismerés munkál, hogy minden egyes elmélet historikus és territoriális egyszerre - s bizony, adandó alkalommal ennek az ellenkezőjét is vallanunk kell." Tehát mindent és annak ellenkezőjét is érdemes magunkévá tennünk, így mulat egy magyar véleményformáló. A sok balítélet és helytelen narratív eljárásmód közötti lavírozás közt a bábák a fürdővízzel kiöntik az elveszett gyermeket, végül nagy enumerációval csattogva közhelyek és lapos igazságok fövenyét sikerül annektálni. Great...
...Kis János háromkolumnás anyaga bő lére eresztve szervírozza fel a bal- és jobboldal ideológiai hagyományairól már százszor elmondott összetevőket, majd végül arra a meghökkentő végkövetkeztétsre jut, hogy a két nagy oldal és párt megegyezése elsősorban azért fontos, mert a következő választásokon ennek hiányában bizonyosan megjelenik egy popularizmustól terhes harmadik nagy párt, ami után a katasztrófa sötét tónusai sejlenek fel a történelmi horizonton. Kis érvelése igazán a meglepő (hogy konkrétan jól sejti-e a jövőt vagy nem, meddő kérdés, bár félelme egy új formációtól nekem meglepő vonás), mert ő is tudja, hogy a politikai hisztéria ((c) Bibó), tehát a racionalizálhatatlan politikai indulatok és ellenségképkeresés a mai politikai helyzet meghatározói - érdemes-e mindezt kivetíteni a jövőbe is? Vagy Kis ökonómikusan nem a mai beállítódások felülvizsgálását kívánná, csak az ágyúcsövek átirányítását más célpontra? Érdekes...
...Ungvári Tamás írása a legsötétebb ballib hagyományokat idézi. Kezdi TGM dicshimnuszaival, illetve Victor Serge munkásságának ismertetésével, pár villanásig ideidézi Susan Sontagot azt mondja "Susan Sontagot Németországban érte az ikertornyok elleni muzulmán-fasiszta támadás. Ökörséget nyilatkozott a New Yorkernek. A vele vitatkozók mégsem pergették vissza minden bűnét a szexuális orientációtól egy balul sikerült vietnami látogatásig. A gyalázkodás kívül rekedt a politikai diskurzuson.", majd a TGM elleni hadjáratról ír ("Benne keressem a hibát? Az egyenlegnek inkább a másik felével foglalkozom."), kiderül, hogy a mai magyar sajtó velejéig jobboldali, sőt protonáci, majd megkezdődik a közelmúlt szelektív felidézése: "Emlékszünk még az Apák és fiúk című rágalomra, amely hetedíziglen vezényelt riadót a zsigeri utálatnak?" tényleg, emlékszünk rá? vagy csak azok az Ungvárihoz hasonlóak emlékeznek rá, akik képtelenek voltak elfogadni az új demokratikus légkör nyerseségét? Akik mindig visszalapoznak, visszapergetik a bűnöket, akiknek az irracionális politikai dikurzus a lételemük? Nem vitatom az irracionalitás, az indulatok esetenkénti szükségességét, de ha valaki túl sokszor horgad föl, az gyanús. "Rádió: Egy őrült szembemegy a forgalommal az autópályán! - vezető: Egy? Száz!"
Ungvári ekkor rátér a Magyar Gárdára. "Másfél évtizednél is hosszabb története során a "Kulturkampf" egylényegűvé gyúrta össze a jobboldalt." Egy ilyen indítás után nem nehéz kitalálni a tételmondatot: a mai magyar jobboldal en bloc fassizta. Ungvári a Gárda megjelenésében nem a baloldali ideológia kudarcát látja (pontosabban nem látja azt), hanem a jobboldalt démonizálja - ahogy tette ezt eddig is a ballib (Ungvári szerint tehát jobboldali) sajtó. Amellett, hogy a fasizmus elítélendő és tolerálhatatlan dolog (by the way hol vannak/voltak a Gárda-ellenes párhuzamos tüntetések?), csak egy mondatot idéznék fel az Ungvári által felmagasztosított TGM munkásságából (na jó, kettőt): "Értsük meg a fasisztákat? Igen: értsük meg a fasisztákat." (Szegény náci gyermekeink, ÉS, 48 évf./40.szám, modnernebbül itt ). Még egy citátum: "Ha vannak füleink a hallásra, szegény náci gyermekeink szólnak hozzánk, a rendszerváltás nemzedékéhez. Beszélnek hozzánk, és mi nem halljuk őket, nem figyelünk, nem vesszük észre, hogy nem jókedvükben lettek ők félig-meddig, úgy-ahogy neonácik, újfasiszták." De Ungvárinál már nincs visszaút, Debereczenitől Sólyomig mindenki titkos náci, és TGM meghurcoltatása is dekódolt zsidózás. Tanítani kéne ezt a cikket a benne foglalt önellentmondások és monomániás logika miatt. Olyan passzusok találkoznak benne, mint "A demokrata nem fél, a legkevésbé a félelemtől. A múlttal szembenézés a rettegés birodalmába vezet, a mélységes mély kutak alvilágába, ahonnan a katartikus őszinteség emelhet ki." és "Tetszettek volna jóhiszemű rendszerváltást csinálni, olyat, amelyikben senki sem csempészi vissza a célzatos beszédet, s annak örvén a 'zsidókérdést'." Ungvári nem látja, hogy a valóban katartikus múlttal való szembenézésnek ő (nyilván nem személyében, hanem az általa képviselt beszűkült mentalitás) az egyik legfőbb akadálya, s hogy a rendszerváltáskor (is) elsikkasztott szembenézések okozták Csurkáék akkori sikerét? Mi az, hogy jóhiszemű rendszerváltás? Az érkező szabadsággal a palackból kiszabaduló politikai balítéletek, bűnök és elfojtott traumák konfliktusait kezelni kell, de ehhez, úgy tűnik, rengeteg alapvető beállítódáson kell változtatni...
...Jöjjenek a jó cikkek: Rádai Eszter Békesi-interjújától nem sokat vártam a Mancs-béli hasonszőr után, ám remek lett, mélyebbre ásott, a nagyszerű Békesi gazdasági liberalizmusa elegáns és konzisztens rendszert alkot.
... Széky János a maga monomániájával most jót írt a mai magyar sajtó helyzetéről, mentális kereteiről, az index.hu bulvármanierizmusa is kap egy bal csapottat, naggyon helyes.
... Kőszeg Ferenc egyre szebbeket ír, mostanság a Mancsban is jó nagyon, meg ez a B. Nagy László emlékére írt cikk is. Ráadásul Kőszeg minden írása szembenézés egykori önmagával, múltfeltárás és múltelemzés. S mindezt katartikusan téve.
...EP írása rutinmunka, más kérdés, hogy tőle a rutinmunka is jóféle. De azért tessék igyekezni.
...kíváncsi vagyok még nagyon az Oravecz-interjúra, bár előbb a könyvet kéne elolvasni (már megvan...), az ilyen késleltetett befogadást nagyon kedvelem, amikor egy cikket hónapokig tartogatunk, paskolgatjuk, hümmögünk felette, úgyhogy erről majd annak idején...
Hát akkor búék. Megyek mowing to the doom, igyekszem az idén is maradni tisztelettel
kutjaházi kertész
Ungvári ekkor rátér a Magyar Gárdára. "Másfél évtizednél is hosszabb története során a "Kulturkampf" egylényegűvé gyúrta össze a jobboldalt." Egy ilyen indítás után nem nehéz kitalálni a tételmondatot: a mai magyar jobboldal en bloc fassizta. Ungvári a Gárda megjelenésében nem a baloldali ideológia kudarcát látja (pontosabban nem látja azt), hanem a jobboldalt démonizálja - ahogy tette ezt eddig is a ballib (Ungvári szerint tehát jobboldali) sajtó. Amellett, hogy a fasizmus elítélendő és tolerálhatatlan dolog (by the way hol vannak/voltak a Gárda-ellenes párhuzamos tüntetések?), csak egy mondatot idéznék fel az Ungvári által felmagasztosított TGM munkásságából (na jó, kettőt): "Értsük meg a fasisztákat? Igen: értsük meg a fasisztákat." (Szegény náci gyermekeink, ÉS, 48 évf./40.szám, modnernebbül itt ). Még egy citátum: "Ha vannak füleink a hallásra, szegény náci gyermekeink szólnak hozzánk, a rendszerváltás nemzedékéhez. Beszélnek hozzánk, és mi nem halljuk őket, nem figyelünk, nem vesszük észre, hogy nem jókedvükben lettek ők félig-meddig, úgy-ahogy neonácik, újfasiszták." De Ungvárinál már nincs visszaút, Debereczenitől Sólyomig mindenki titkos náci, és TGM meghurcoltatása is dekódolt zsidózás. Tanítani kéne ezt a cikket a benne foglalt önellentmondások és monomániás logika miatt. Olyan passzusok találkoznak benne, mint "A demokrata nem fél, a legkevésbé a félelemtől. A múlttal szembenézés a rettegés birodalmába vezet, a mélységes mély kutak alvilágába, ahonnan a katartikus őszinteség emelhet ki." és "Tetszettek volna jóhiszemű rendszerváltást csinálni, olyat, amelyikben senki sem csempészi vissza a célzatos beszédet, s annak örvén a 'zsidókérdést'." Ungvári nem látja, hogy a valóban katartikus múlttal való szembenézésnek ő (nyilván nem személyében, hanem az általa képviselt beszűkült mentalitás) az egyik legfőbb akadálya, s hogy a rendszerváltáskor (is) elsikkasztott szembenézések okozták Csurkáék akkori sikerét? Mi az, hogy jóhiszemű rendszerváltás? Az érkező szabadsággal a palackból kiszabaduló politikai balítéletek, bűnök és elfojtott traumák konfliktusait kezelni kell, de ehhez, úgy tűnik, rengeteg alapvető beállítódáson kell változtatni...
...Jöjjenek a jó cikkek: Rádai Eszter Békesi-interjújától nem sokat vártam a Mancs-béli hasonszőr után, ám remek lett, mélyebbre ásott, a nagyszerű Békesi gazdasági liberalizmusa elegáns és konzisztens rendszert alkot.
... Széky János a maga monomániájával most jót írt a mai magyar sajtó helyzetéről, mentális kereteiről, az index.hu bulvármanierizmusa is kap egy bal csapottat, naggyon helyes.
... Kőszeg Ferenc egyre szebbeket ír, mostanság a Mancsban is jó nagyon, meg ez a B. Nagy László emlékére írt cikk is. Ráadásul Kőszeg minden írása szembenézés egykori önmagával, múltfeltárás és múltelemzés. S mindezt katartikusan téve.
...EP írása rutinmunka, más kérdés, hogy tőle a rutinmunka is jóféle. De azért tessék igyekezni.
...kíváncsi vagyok még nagyon az Oravecz-interjúra, bár előbb a könyvet kéne elolvasni (már megvan...), az ilyen késleltetett befogadást nagyon kedvelem, amikor egy cikket hónapokig tartogatunk, paskolgatjuk, hümmögünk felette, úgyhogy erről majd annak idején...
Hát akkor búék. Megyek mowing to the doom, igyekszem az idén is maradni tisztelettel
kutjaházi kertész
1 megjegyzés:
Nálam az egész karácsonyi szám totál olvasatlan maradt, ki se nyitottam. Feb. végén apa beszámolt róla, hogy ő bizony elolvasta átólcettig, és semmi érdemlegeset nem talált benne. Most legalább itt megtudtam, hogy van Oravecz interjú, azt azért elolvasom. Te viszont olvasd mihamarabb a könyvet, csudaszép!
Megjegyzés küldése