Orbánc - Tölgyessy elemzése

A legújabb ÉS-ben van egy háromoldalas Tölgyessy-interjú, amely lényegében egy szokásos autonóm és egyéni Tölgyessy-féle elemző szöveg. A lényeg egy furcsa állításban foglalható össze: a magyar politikai élet legfontosabb alakja ma Orbán Viktor. (Persze ezt így már nem Tölgyessy állítja, hanem én.)

A kijelentéshez néhány dolgot kell megfontolni. Orbán annak idején sikeresen osztotta fel az országot a nemzeti és a másik oldalra, amely afféle ősbűnnek tekinthető, és egyben elkezdett általános politikai logikaként is működni. Az MSZP egy dolgot tekint fontosnak Kovács László óta: legyőzni Orbánt bármi áron (nyilván ennek komoly gazdasági indokai is vannak, de a pártfinanszírozás érdését most hagyjuk). Ezért kezdte el anno a Medgyessy-kormány a permanens kampányt, majd ezért jöhetett Gyurcsány, aki messianisztikus öntudatával lényegében egy baloldali Orbán akar lenni, pontosabban egy balos válasz Orbánra (Medgyessy esetében láttuk, hogy erre nem feltétlenül kell törekedni, bár az is biztos, hogy az akkori Fidesz-vereség inkább volt köszönhető az akkori jobboldali kormánynak, mint Megyó teljesítményének. Ehhez kapcsolódik az a fontos idexes cikk, amely rávilágít, hogy Magyarország alapvetően mégiscsak a baloldali pártok országa - hogy ez ideológiailag is így van-e, más kérdés). Tölgyessy meggyőzően írja le Gyurcsány kormányzástechnikai fordulatait: a korményfő afféle Orbán-módra központosítja a hatalmat, mint egy autoriter vállalatvezető, amivel azonban többek közt elfojtja a kormány kreatív energiáit, a kormánytagok felelősségét óhatatlanul is magára hárítja.
Tölgyessy arra is jól mutat rá, hogy Orbán megpróbálta megszólítani az alapvetően nem jobboldali réteget ("a kádári kisembert" T. P.), Gyurcsány meg nemrég elkezdte a 98-as Fidesz rendpárti szlogenjeit szajkózni.

Egy szó mint száz, Orbán és Gyurcsány a vezérelv terméke, és meglehet, az előbbi ambicionálta ezt az elvet, utóbbinak nem kellett volna kötelezően átvennie. A 90-es évek elejétől hatalmasat változott MSZP itt túl alkalmazkodó volt, ami lényegében még mindig annak a bizonyítéka, az elveiket a céljaik határozzák meg, nem pedig fordítva.

Lehet, ha 100 év múlva visszatekintünk a mai korra, Orbán Viktor lesz a legfontosabb személy, a legjelentősebb figura, aki legalább is a 1998-2010-es időszak közti politikai életet leginkább befolyásolta. Hogy azonban ez így lehessen, kell-kellett egy olyan baloldal, amely vevő volt erre a kiélező, megosztó politikára-retorikára, kellett egy sajtó, amely nem tudta levetkőzni szervilizmusát, egy társadalom, amely pedig az ellenkulturális meghatározottságát.

Tölgyessy remek elemzése pontosan és összefüggő rendszerben mutatja meg, hogy számolja fel magát az ilyen politikai diskurzus., hogy lesz öncélú, kiüresedett, végső soron cinikus. (Persze Orbánnak nehezebb a helyzete, mert Gyurcsányt valószínűleg lecserélik valakire 2010 előtt, Orbán megmarad, és ha még egyszer kikap, ottmatadhat egy fej nélküli Fidesz, amelynek épp az ihlető vezérét fejezték le.)