2007. október 29., hétfő

A fájdalom értelme

Meg kell, hogy osszam friss olvasmányélményem - még mindig Bischof Ödipusz-rejtélyénél vagyok, amit kis leállásokkal olvasok -, mert nagyon érdekesre és szépre leltem. Legszívesebben idemásolnám azt a pár oldalt, de inkább megkegyelmezek (mindenkinek), és megpróbálom összefoglalni az olvasottakat.

Szóval arról van szó, hogy az imprinting és a pozitív visszacsatolás rendszere hogyan alakul, alakulhat ki. Állítólag kevés ilyen vizsgálat van, de az is elég érdekes. Szóval, a természetben (pl génátörökítési szempontból, tehát evolúciósan) fontos, hogy a rokoni kapcsolatok közül a legfontosabbat, az anya-gyerek viszony össze legyen kötve az intimitással. Ezt egy olyan pozitív visszacsatoláson alapuló rendszer alakítja, ki, amely nagyon gyorsan hat és nagyon egyértelmű, tehát a születés után rögtön kialakul - ez az imprinting, amint azt mindenki jól tudja, Konrad Lorenz után totyognak kacsa gyermekei.
Peter Klopfer kísérletezett kecskékkel, hogy az anya szemszögéből is megvizsgálja ezt a dolgot. A kecskeanya (?) a szülés után egy órán keresztül képes arra, hogy az újszülött borjjal - illetve amit annak hisz (az amúgy jó szaglása nem működik (!)) - anyaként kezdjen el viselkedni, vagyis beinduljon az intim és óvó-tápláló viszonya: ergo bevésődjön neki, hogy ki az ő utódja. Egy óra múlva visszatehetik neki az igazi borjat, rá sem hederít. Viszont öt perc törődés után beindul a program, és megy, amíg szükséges - még ha öt perc után el is veszik tőle a borjat.
A császármetszéssel született borjak anyjánál nincs ilyen késztetés, csak akkor, ha, figyelem, közben a vaginájaban a tágulást szimulálják.
Klopfer szerint az oxitocin felelős az összefüggésekért, ami a "fájdalomhormon", segít összehúzni a méhet, kitolni a gyereket és a tejtermelés megindításában is van szerepe.
Vagyis a természet egyszerű és nagyszerű működését láthatjuk itt: a szülés fájdalmak értelme , haszna az egyedi anya-gyermek kötődés kialakításánál van, nagyon elementáris, nagyon szép dolog ez (persze nem tudom, hogy pontosan így van-e), és nyilván a mai painkiller kor egyik szokásai is eszünkbe jut - persze az embert nyilván több pszichés és tanult hatás éri a kecskénél, de a nagy fájdalomcsillapítási lázban erre érdemes emlékezni.

tényleg, van olyan, hogy lázcsillapítási lázban égek?

Nincsenek megjegyzések: