Nagykor, kiskor, vaskor, máskor

Tegnap volt október 23., akartam volna életem első videobeágyazását megejteni, egy rosszacska dalról lett volna szó, én szerettem 89-ből, aztán hallottam a Fidesz-nagygyűlésen is bevetették, ez az:

Aztán eszembe jutott, hogy a Váncsa oly sokára megint egy normális publicisztikát rakott le az asztalra népszavazásilag, ezt az okos Váncsát lehet szeretni, a pukkancs-vicceskedőt kevésbé. Mint ahogy Bede kartárs is megéri a pénzét, odakanyarintott megint egy cikornyát á la bús országkesergés, majd a végén hirtelen kitör belőle a józan objektivátor: "Ne szégyelljük magunkat, amiért ez az ország ilyen lett felnőttkorára. Nyilván mindenki felelős legalább egy kicsit, áfás számlát például majdnem mindenki kért az utóbbi 18 évben, és az áfás számla létezése és népszerűsége gyönyörű szimbóluma mindennek, ami ebben az országban nem stimmel. Most viszont már békéljünk meg azzal, hogy ez ilyen lett, különben jövőre és minden rákövetkező évben is ordibálás lesz a karácsonyfa alatt (meg persze október 23-án). Jó, nem lett Dánia, de aki ügyes, okos és bátor, bőven megtalálhatja a személyes boldogulásának módját, és ha neki jó, attól egy kicsit mindenkinek jobb lesz. Mert édes fiam, a nagykorúsággal nem csak jogok járnak, hanem számtalan kötelezettség is." Kulcsszavak kipirosozva, felnőttség, elfogadás, szembenézés, igaz, az előtte elhangzó sirámok kórusában mindez kicsit furán hat. Valamint Bedének a felelősség csak visszafelé érvényes, előrefelé nem. Ezért aztán Bede szerint nem érdemes abban reménykedni, hogy itt valaha jobb lesz: "Egészen rémisztő, ahogy a magyarok többsége őszintén azt hiszi, egy országot csak úgy a feje tetejére lehet állítani, elvinni a szerelőhöz, kifizetni a javítás árát, aztán örülni, hogy jobb, mint újkorában. Hogy egyszer majd lesz vécépapír a kórházakban, tiszta lesz a troli, és mindenki adót fog fizetni." Tetszik érteni, a normalizálódás azt jelenti, hogy jobb, mint újkorában. Bede itt nyilván a Gyurcsány-féle messianizmust (is) üti, ugyanakkor az egész cikkből süt a komplexus, az a mentalitás, ami akkor is tetten érhető, amikor valami kemény és sokkoló dologra azt mondjuk, hogy ez az élet. Hogy az élet ab ovo szar, és az a keménycsávó, aki ezt hirdeti, illetve aki nem így gondolja, fellegjáró idealista. És Bede ehhez megtalálta a nagykorúság, felnőttség, szembenézés szavakat. Gratula.

Amúgy rohadtul unalmas már ez a nagyüzemi magyarországozás, ez a kéjenc nemzetkarakterkedés, ez a Harsányi Levenete-féle országítélet, kiszavazóshow.

Ugynakkor egyesek szerint az értelmiségnek (meg a médiának) semmilyen felelőssége nincs, erről a Mille Colline rádió jut eszembe, meg Alfred Rosenberg.