Samantha Fox

Legszívesebben most persze Körmendi Jánosról írnék (aki látta, szerencsés, aki nem sajnálhatja), meg feltenném a kérdést, hogy a magyar technokultúra miért nem használ dorombot,

azonban

van itt ez a kis hír ügynökügyben, mármint hogy Kenediék ne nézzenek bele a dossziékba, személyes adat, különben is szadesz-közeliek és a többi. Külön öröm, hogy az általam is szeretve tisztelt Simicskó István csattog az ügyben, konkrétan megint adalékot adva a magyar politikai élet parasztvakító élének: a Kenedi János, Varga László, Ungváry Krisztián, Sipos Levente, Ripp Zoltán, Palasik Mária, Reisz T. Csaba által alkotott csapatot érdemes leszadeszozni, azáltal a jobbos népek zsigerből zárnak össze, a szósöliszt társaság meg alapból nem óhajt semmi tisztánlátást, oké, megértem őket, de hol van az igazságot szomjazó magyar nép? Úgy látszik, ilyen szempontból a keményebb diktatúra szerencsésebb választás volt, a szomorúbb barakkokban már nagyjából ismerik a múltat - nem hülyítik magukat a jelen nemzetbiztonsági kockázataival (pl. a prefasiszta, elmaradott, nacionalista-benesista Szlovákiában: "a törvény filozófiája az volt, hogy a múlt rendszer minden titkát fel kell fedni, e nélkül ugyanis lehetetlen teljes képet kapnunk a kommunista rendszer represszív tevékenységéről. Ez alaptétele a rendszerváltásnak: képesek vagyunk-e különbséget tenni a jó és a rossz között. Magunkat csapjuk be, ha a kép szelektív. Ezen a szemléleten alapul a levéltár kutatói szabályzata, amely szerint minden 18. életévét betöltött személy szabadon kutathat a levéltár gyűjteményében, 638 levéltári fondjában.") Persze sejteni nálunk is sok minent lehet, beszoptuk a III/III-azást (jut eszembe Király Levente remeklése: Samantha Fox - Beszoptuk ezt a/ nagycsöcsű kurvát),
rötyögtünk-hüledeztünk az ügynökökön Tartól Esterházyn át Szabóig, hablatyoltunk katarzisról, közben, idézzük Kenedit, "Ha végiggondolom, mi történt az elmúlt 17 évben, politikai döntés volt, hogy négy informátori kategória (informátor, ügynök, tmb., tmt.) úgy került vadászati tilalom alá az 'ügynöktörvény' minden hatályos változatában, hogy a III. Főcsoportfőnökség négy utódszerve is különleges védelmet élvezett.", azaz folyt a ködösítés, a III-as szervek egésze helyett a média (és az istenadta) az ügynökökre, már elnézést, de élvezett, és most is az szolgálatok felől gyün a hátszél, a Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) pampog, előbbi elnöke a szimpatikus nemzetőr Simicskó, és már Péterfalvi, az ombuc is diszponálta magát. Ismét idézek a szlovákiai levéltárossal készült interjúból:

- Ki vagy mi védi ilyenkor az egykori megfigyeltek, a valamikori célszemélyek személyiségi jogait?
- A személyes - köztük érzékeny - adatok védelmét ebben az esetben a kutató nyilatkozata jelenti, amelyben vállalja, hogy az illető személyiségi jogainak sérelme esetén a felelősség az övé, tehát a jogkövetkezmények őt terhelik, nem az intézetet.
- Tehát ha nyilvánosságra hoz valamilyen érzékeny adatot...
- ...akkor az összes jogkövetkezmény őt terheli.

Ilyen egyszerű a dolog. Politikai akarat - pontosabban apolitikai akarat - kérdése az egész.

Mindenkinek szép október 23-át kívánok.