Őszöd, állam, Kecskemét

Igen, ez lesz a sorrend, eszembe jutott valami tegnap, amikor olvastam a beszéd évfordulójára megjelent írásokat (konkrétan erre és erre gondolok, ja, és ez is megvolt), megint fejbevert a kollektív hülyeség bunkója, amely épp a tévéostromkor erősödött meg. Akkor, a lángol autók és égő épület képeit látván ("Te jó ég, megint mi történt a Gáza-övezetben?") az a kollektív agyalágyulás rendült meg, amelyre Gyurcsány maga is utalt mentegetőzései közepette. Persze nyilván nem mondott igazat, folytatta ő is azt a pszeudopolitizálást, azt a közéletpótlékot, amit sikerült kidolgoznunk a rendszerváltás után, hogy a valósággal való szembenézést sikerüljön elkerülni. Nos, ez az oltalmazó rend szakadt szét a maga brutalitásával, a csőcselék ereje a maga nyerseségével egy új, autonóm erőt jelentett (nem politikailag, fizikailag). Politikusaink ezt érezték is, az első nyilatkozatok még félénkek voltak - egy kicsit beijedtek ők, hogy most valami következmény következhet. Aztán a dolgok visszazökkentek az addigi kerékvágásba. Az indexes körbekérdezés a beszédről ezért vicces, szépen megtestesíti a ballib média kollektív agymenését.
A publicisztikákból: "Az őszödi beszéd evangélium volt, örömhír. Arról szólt megnyugtató, bölcs szavakkal, hogy Gyurcsány nem hülye, csak hazudott." (TWÁ) "A széles utcai tömegeket nem érdekelte, hány százmilliárdot nem tudtak a hiányból, nem fogták az őszödi beszéd szélesebb kontextusát, hogy ti. egy kétségbeesett, az országot gyökeresen megreformálni szándékozó ember győzködi a törvényhozói többséget, ugyan szavazzon már bizalmat neki" (Seres). "A beszéd mindaddig alkalmat teremt arra, hogy Gyurcsányra rásüssék a hazug bélyeget, amíg vissza nem vonul a politikától." (Debreczeni) Általában mindenki azt mondja, hogy amit Gyurcsány elmondott, tudtuk jól, nincs benne semmi újdonság (by the way Orbán is ezt mondta).
Tessék?
Egy újságíró, egy véleményformáló nem mondhat ilyet. Ezzel ugyanis elismeri, hogy - ha addig nem követelte a miniszterelnök távozását folyamatosan - tudta, hogy akiket támogat, hazudnak. De ettől még hazudtak. Ettől még menniük kéne. Minden politikusnak, aki hazudik, akiről kiderül, hogy hazudik. Egyszóval így még súlyosabb a helyzet. Hisz elvileg egy médiamunkásnak egy értéke van, a hitelessége - Debreczeni is milyen hévvel támadta meg a beszervezéséről hazudó MN-cikket.

Megint egy olyan dologról van szó, amely itthon és külföldön mást jelent. És itt egy szót kell szólni az államról. A (neo)liberálisok rendre az állami tulajdon és részvétel csökkentéséről beszélnek. Adjunk el lehetőleg mindent, mert az állam nem jó gazda.
De melyik állam?
Hisz elvileg az állam a társadalom egyik végrehajtó szerve, azért alakult, hogy bizonyos problémákat a társadalmi összefogás erejével oldjon meg. (Az adózás is ezért nem erkölcstelen dolog.) A szolidarítás kérdésére a piac nem ad választ. Ma egyre csökken az állam szerepe, és ez összefüggésben áll azzal, hogy ez a fenti elv egyre kevésbé él a tudatunkban.
S főleg idehaza. Az állam egyre inkább fejőstehén, a korrupció terepe, kifizetőhely. Ezért jogos persze, hogy amennyire csak lehet, az állam ne birtokoljon szőlőket, reptereket, egy csomó dolgot, ami nem ezt a kollektív problémamegoldást szolgálja. Ugyanakkor iskolákat, kórházakat igen.
A mai magyar állapotokra tekintve kapásból én is a Mindent eladni! parancsát adnám ki hörögve. De azért az állam eszméjét nem hinném, hogy végleg ki kéne dobni.

Persze ahhoz, hogy az állam eszméje működhessen, az kell, amit mindig mindenki elmond: következmények, felnőtt ország. Ezért örültem a mai hírnek, ami a kecskeméti ügyészség bátorságát jelzi ismét - ne feledjük, hogy anno ők álltak neki a maffiapernek is. Most pedig őrizetbe vették Zuschlag Jánost, aki vélhetően simán lopott.
Következmények nélkül nincs demokrácia.