Kulturwissenschaftlische Zeitschriftenizé

Ez most elég hevenyészett lesz, mivel csak mostanság kezdtem el gondolkozni ezen, szóval kultúra kérdései. Manapság elég sokszor mondjuk, hogy egy kultúra nem lehet rosszabb vagy jobb, nem javulhat-romolhat, legfeljebb más lesz. Hiszen minden generáció az ő idejét látja jobbnak, a későbbieket pedig hanyatlásnak fogja fel. De tényleg elképzelhetetlen, hogy egy kultúra összetöpped, beomlik, hanyatlik? A görög sötét korral kapcsolatban jutott eszembe mindez, amikor egy barátom elmondta, hogy váltották egymást a különböző periódusok a görög korban, és hogy a mükénéi kultúra aranykora után jött egy hiátus, amikor - vélhetően egyes népek inváziója miatt - a mükénéi görögség (ha lehet ezt a szót használni) elvesztette pozícióit, erejét, gazdagságát, megszűnt-stagnált a kereskedelem, eltűnt az írásbeliség (!). 400 éves fekete lyuk volt ez, ami után ismét emelkedés és virágkor következett, éd, smi még érdekesebb, megmaradt a kontinuitás a régi mükénéi kultúrával, a "családok elkezdték rekonstruálni a múltjukat, hogy vérvonalukat visszavezessék a trójai háború hőseihez" (wikipédia). Szerintem nagyon érdekes jelenség, hogy egy kultúra visszafejlődik, majdnem elhal, majd újra - alkalmazkodva a körülményekhez - feltámad.

Még egy kultúrás dolog, Norbert Bischof: Az Ödipusz-rejtély című könyvét kezdtem olvasni az incesztus-tilalomról, és rengeteg antropológiai példát hoz fel. Fura látni, ahogy egy kultúra szokásai lelepleződnek, ha egymás mellé rakunk pár ilyet. Például a házassági preferenciák kérdésében: rengetegféle parancs-elvárás szabályozza a házasságkötést, van olyan törzs (Ausztrália, kurnaik), ahol nem is lehet betartani a szabályokat, azért minden egyes pár esetében a fiú megszökteti a lányt, egy ideig bujkálnak, visszatérnek - egy idő elteltével, az első gyerek születése után már nem áll rájuk a halálos ítélet, de ha a szökés közben érik el őket, meghalnak -, ekkor megverik őket, majd ők is ugyanezt teszik a következő generációkkal.
Az ókori Irán területén az i. sz. I. században tömegesen terjedt el az incesztus (ilyen szinte soha nem volt), de a fennmaradt iratok azt mutatják, hogy az embereket igencsak kellett terelgetni effelé az opció felé, az akkori fogalmak szerint értett propaganda nagyon erős volt (az anya-fiú házasság a legtökéletesebb ilyen kapocs), illetve halálbüntetés fenyegette azt, aki meghiúsított egy ilyet (itt egy újabb filmtéma a pszichopata Mel Gibsonnak). Az is érdekes, hogy számos kultúra nagyobb bűnnek tekinti a más törzsbelivel kötött házasságot, mint a szodómiát.
Egyszóval a kultúrák sokféleségét látva valóban elfogja az embert egy relativisztikus érzés, vagyis a kultúrák erkölcsi összemérhetetlensége és a saját kultúránk törvényei, a szokások is kevésbé tűnnek kizárólagosnak - ez persze evidencia.
Egyelőre végkövetkeztetés nincs, folyt. köv.