Mellbevágó volt olvasni Tischler János cikkét az ÉS-ben, amely két jelentést közöl 1957. október 23-ról. Csak hozzávetőleges fogalmaink lehetnek a megfigyelés, a besúgás méreteiről, amelyet azonban a két szöveg elég plasztikusan megjelenít.
A jelentések hangulatjelentések voltak, mi hogy történt a forradalom kitörésének egyéves évfordulóján. Nem sok minden, de arról is értesült az állambiztonság. Abszurditásában példaértékű a következő mondat, érdemes minden szavát megrágni: "A Fehérvári úti 141-es számú iskolában a VII/b. osztály rajztanárnője arról beszélt a diákoknak, hogy 'október 23. a szabadságharc napja'." Vajon ki volt beépítve?
szemelvények még:
"Az Erkelben 800, a Petőfi Színházban 380 jegy maradt eladatlan. (Intézkedéseinkre azonban a színházak mindenütt telt házak mellett játszottak.)"
"A XVI. kerületben az Autóalkatrész- és az Ikarus-gyárban (de a kerület más területén is) a nap folyamán zavarok voltak a telefonhálózatban, gyakran megszakadtak a beszélgetések. (Figyelembe kell venni az esőzés okozta károkat.)"
"Az Elzett Gyárban öt nő és két férfi gyászruhában ment be dolgozni. Az összehívott röpgyűlésen a dolgozók elítélték ezeket, és amikor később gyászruha nélkül jelentek meg, kigúnyolták őket. Helyeselték, hogy a Csepeli Papírgyárból a rendőrség elvitte azt az embert, aki leköpdösött egy munkásőrt."
Féltek, és félelmet gerjesztettek. Az ország pedig félt. (Kár, hogy a múlt már a múlté, és nem is ismerhetjük meg soha már.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése