2008. október 9., csütörtök

Gyurcsány sír

A monorierdei vasúti tragédia kapcsán a lemondást bejelentő, síró Gyurcsány Ferenc kapcsán számos cikk született (http://gondola.hu/cikkek/61611, http://www.mno.hu/portal/589667, http://gondola.hu/cikkek/61604, httpp://www.origo.hu/itthon/20081007-gyurcsany-monorierdo-felelossegrevonas-elmaradt-elkesett-szemelycserek.html,
http://www.hirtv.hu/?tPath=/view/videoview&videoview_id=6669), az index is megírta a magáét (http://index.hu/velemeny/jegyzet/bruhuhu/).

A bulvársajtótól az ember nem vár emelkedettséget, mégis kellemetlen látni, hogy ennyien szeretnek röhögni egy síró emberen. Még ha az a lejáratódott (lejárt?) és közutálatnak örvendő hatalom embere is; az írástudóknak, akik szellemük, stílusuk, világlátásuk szabadsága, kiműveltsége, ereje által lesznek azokká, amik, talán ennél nagyvonalúbbnak kellene lennie. Illetőleg: egy ember érzésein röhögni nem nagyvonalúság, hanem emberi minimum kérdése. Sok helyen kiröhögik a szerencsétlent, a gyengét - politikust is lehet így kezelni (mutasson erőt, legyen férfi, az istenit), csak hát... Elég nyomorult viselkedés.

A síró miniszterelnököt kiröhögő írások csak annak az általános és elterjedt frusztrációnak, érzéketlenségnek, alpáriságnak a terméke, amely pl. autós közlekedésünket, a bizalmi elven alapuló kódrendszer (KRESZ) gyakorlati megvalósulását is megalkotta.

De hát, jöhetnek az ellenérvek, az egész "nem hiteles", "nem logikus" (mert a tűzijáték alatti viharban többen haltak meg, mégsem mondott le senki, és Gy. F. sem sírt egy cseppet sem), meg különben is "egy miniszterelnöknek nyilvános zokogás és összeomlás nélkül ki kell bírnia 4 ember halálát egy országban, ahol 2007-ben 1232-en haltak meg közúti balesetben" (Szily). Összeomlás, ha valaki sír? Persze, egy férfi nem itatja az egereket, hanem odacsap.

Szerintem ha valaki sír, az mindegy, milyen logikus, koherens alapon sír. Azt békén hagyjuk. George W. Bush is akkor sírt (http://www.davidtan.org/have-you-seen-george-wbush-in-tears-before/), amikor egy iraki katonát poszthumusz kitüntettek. Tessék ironizálni rajta egy jót.

(Tetszik érteni, a politikai tér-felelősség-háttér ettől független. Meg hogy a MÁV vezérigazgatója, Heinczinger István miért nem lett nagy ívben leváltva.)

7 megjegyzés:

Bebrevsyk írta...

Ha valaki sír, az ő dolga. Ha valaki sajtótájékoztatón sír, a mi dolgunk. Ez, amit meg írtál egy óriási nagy baromság, de mondhatnám böszmeség! És ez meg a Te dolgod!
Üdv.
beBe

Mikes Ká írta...

épületes

Bebrevsyk írta...

Talán hosszan kifejtve lehetne arról beszélgetni, hogy ki miért sír, csak olyankor, amikor ezzel tömegeket akar manipulálni, de talán ennyire nem vagyunk naivak, sem óvodások! Én nem vagyok, remélem Te sem! Ha édesanyám sír, amikor megbántja a főnöke, nem nevetem ki. Amikor elsírja magát egy politikus, mert édesapjáról kiderül ügynök volt az előző rendszerben, nem nevetem ki. Amikor valaki azért sír, mert ezzel manipulál, az olcsó és szánalmas. És a Mi miniszterelnökünk valószínűleg sajnos nem azért sírt, amiért kellene neki! engem még csak az sem zavar, hogy akkor, amikor sírhatott volna a múltban nem sírt, mert elhiszem, hogy a mindennapjaiban elérte azt a pontot, amikor tettei kiszámíthatatlansága folytán elsírja magát bárhol és bármikor. De kétlem, hogy egy ország első embere ne tudná magát 2 mondat elmondásához összeszedni egy sajtótájékoztató erejéig. Ha nem tudja, akkor ne tartson ilyet! Nem ez lenne az első, hogy nem mond semmit... jobb lett volna az országnak!
Üdv.

Mikes Ká írta...

Sírt - kész. Nem kell vele foglalkozni. Lehet bírálni a (nem)hozott intézkedéseket, rengeteg dolgot. Emberi érzéseit kigúnyolni is lehet. De erről hagy legyen meg a véleményem - ennyi erővel simán ki lehet röhögni a Pokornit is (és gúnyolták is rendesen a baloldalon), bárkit.
Nem mondom, hogy ez oldalfüggő - az ország mentális állapota kb. itt van. A sírás gyengeség és olcsó trükk lehet, őszinte semmiképp - mert akkor, jaj, akkor kiderülne, hogy az ellenség is ember, az pedig nem lehetséges.

Szánalmas és piti ország.

Bebrevsyk írta...

Butaság! Nem ellenségről van itt szó!

Lehet a sírás emberi, lehet gyengédségből fakadó, lehet fájdaloból eredő, akár lekiből is. És még egy kemény figura is sírhat, ha úgy hozza a pillanat. De NEM EZEN A SAJTÓTÁJÉKOZTATÓN! Főképp, ha nem egy iszonyatbrutális esetről van szó! És nem kissebítve a fájdalmat, akikkel történt, illetve, akiknek a rokonai vesztették életüket.

Nem vitázom tovább. Hány éves is vagy? Nőjj fel! És sírj, ha kell, de ne rokonszenvért!

Unknown írta...

Az itt szerintem a furcsa, hogy értelmes ember komolyan azt hitte, Feri azért sírt mert őszinte érzelmeit egyszerűen nem bírta visszafolytani. Mások bántják, pedig csak legbelsőbb önmagát adta ez a derék ember...

Nem. Nem azért sírt Feri. Azért sírt, mert ezzel "mélyen emberinek" akart mutatkozni, szimpátiát akart kelteni önmaga iránt. Merő sunyi számításból.

Felhasználta más emberek személyes tragédiáját, életük legszörnyűbb élményét, családtagjaik elvesztését, csak azért hogy ebböl politikai tőkét kovácsoljon.
Utolsó, jellemtelen, rongyember.
Eszelős, közösségromboló kártevő.

És igenis, ha éppen nem zokogunk a létezésén, akkor szánakozva kiröhögjük, mert a fentiek mellett: ő egy félresikerült pojáca, egy elrontott, szánalmas ripacs.

Mikes Ká írta...

Lehet, hogy Gyurcsány politikai okokból sírt (bár ezzel szavazatot szerezni biztos nem lehet), nem tudom. Viszont mindenki biztosan tudja, hogy ez így van - mert Gyurcsány rongy alak, aki hazudott, meg kurvázott. Az utóbbi igazságából nem következik az első.

Másfelől eddig minden magyar politikus nyílt sírása (ami eszembe jut: Pokorni, Szetey) undort és gúnyolódást váltott ki (jobbára pártválasztási alapokon). Egy politikus közszereplő, tehát vállalja, hogy minden megnyilvánulása megítélhető és általában meg is ítélődik.
Ettől függetlenül a közvélemény és a közbeszéd lehetne kissé kevésbé kegyetlen és kaján - amit az index művelt, sokkal inkább a saját sötétségükről szólt, mint Gyurcsány eseteleges primitivitásáról. (Meg hát a döglött oroszlán heréibe beletérdelni igazán bátor és nemes tett)

Úgyhogy én ebben az ügyben (messze nem politikai okokból) százszor inkább vállalom a naiv és együgyű minősítéseket, mintsem beálljak a dörzsöltek és eminens lebunkózók táborába, akik frankón átlátnak minden közszereplőn, mint a szitán.