Humor és érzék

Két hír, két reflexió érlelték meg ezt a bejegyzést:

Újpesti szurkolók miatt szakadt félbe Pálfi forgatása

illetve

Kérünk egy palack Kun Bélát!

Az első elég tiszta ügy, szokásos kettős mércés, nagyvonalúsággal teli történet. Az amúgy mimózalelkű, szimbolista költőkkel ébredő Újpest-szurkolókat bántja, hogy egy film lúzernek állítja be őket.

Hát.

Egyrészt a lúzerkedés magyar szokása hülyeség, jól átvettük Amerikától (mindig olyasmiket veszünk át, amit nem kéne), társadalmi frusztrációink remek leképezése. Azonban. Nem épp ennek a "lúzerségnek" a csodás magunkra vétele, ha egy film esetén tiltakozni, hőbörögni kezdünk ("A sztori felvetése, miszerint a szurkolók lúzerek, részünkről elfogadhatatlan. Kikérjük magunknak minden jóérzésű ÚJPEST szurkoló, minden ÚJPESTI polgár nevében!")? Lásd Aba Botond filmtörténeti előszava a Kontroll című filmben - nem épp azzal vált nevetségessé, és mindenkinek egyértelművé az érintettsége, hogy látványosan elhatárolódott a filmtől?

Nagyvonalúság.

De jó, mivel a magyarfutball-szurkolás mára sajnos kizárólag mentálhigiénés terápiaként vehető komolyan, lépjünk át a másik cikkre.

„Célunk, hogy egy kellemes zamatú pohár bor mellett emlékezzünk a különféle történelmi korszakok nagyjaira. A bor íze magáért beszél, nosztalgiázni pedig mindig érdemes.” - érdekes szöveg, nem tudom, mennyire lehet-kell komolyan venni. Főleg a felsorolt-palackra ragasztott "nagyok" névsora mellett:

Kádár János - Szekszárdi Blauer Portugieser száraz vörösbor
Horthy Miklós - Villányi Zöldveltelini száraz fehérbor
Che Guevara - Szekszárdi Blauer Portugieser száraz vörösbor
J.F. Kennedy - Villányi Zöldveltelini száraz fehérbor
Kun Béla - Szekszárdi Blauer Portugieser száraz vörösbor
II. Ferenc József - Villányi Zöldveltelini száraz fehérbor
Lenin - Szekszárdi Blauer Portugieser száraz vörösbor
Vilmos Császár - Villányi Zöldveltelini száraz fehérbor

Hogy jött ez a névsor össze? Nyilván összedugták buksi fejüket a marketingesek (persze, neház komolyan venni ezt a névsort). Mondjuk Kádárt eleddig nem szoktuk marketingileg felhasználni - ahhoz túl fajsúlyos ő, afféle pszichés sokk a magyar közéleti tudatban, akire vagy különféle rituális átkokat szórunk, vagy elhallgatjuk a nevét, csak kissé eltartani magunktól nem sikerül. Ilyen szempontból ez egy kissé szentségtörő vállalkozás.
Meg hogy "korszakok nagyjai", hát,érdekes, mintha a nagy itt azt jelentené, celeb, sztár. (Történelmileg semmiképpen, bár nyilván mindegyik névhez kapcsolhatunk pár hatalomgyakorlási erényt.)

Mindegy, kissé bugyuta dolog ez, a "Mi azt mondjuk, nosztalgiázzon ilyen borokkal az, akinek Kolláth György és Szíjjártó Péter az édesanyja! A magunk részéről továbbra is maradunk a sörjégernél." kiszólás viszont szintén kissé túlreagáltnak tűnik.

Szóval könnyedebben, kis lovagok.