Ahogy egy magát már kicsit is komolyan vevő alak morális okokból nem olvas el egyetlen cikket, nem néz meg egy videót sem Britney Spearsről (elvégre egy totálisan összetört ember tettein nem rötyögünk), úgy Demszkyn sem köszörüli a nyelvét - a nagy szintézis már megszületett majd' három évvel ezelőtt. Ám mégsem lehet elmenni a Mancs interjúja mellett, amely főleg a 4-es metró építése körül motoszkál (egyelőre linkek nincsenek, ezért Bonfini után (Reneszánsz Év van!) hűséges krónikásként tájpolok legott).
A politikus népszerűségére jellemző, hogy az efféle közéleti nagyinterjúkat rendre címlapra tevő Mancs most Seress Zoltánt, a Bárka Színház új igazgatóját látta érdemesnek előre tenni.
Demszky a növekvő költségekről annyit mond, nem lehetett őket előre látni. Majd kifejti, hogy a felszín rendezése miatt állomásonként 43 milliárd forint a többletköltség, mivel "A szovjet típusú metró az állomásokkal együtt lényegében egy föld alatti cső, bunkerszerű állomásokkal." (a 3-as metró állomásai mintha nem ilyenek lennének) és a 4-es metrónak nagy föld alatti csarnokok lesznek az állomásai. És a felszínt is rendezni kell több helyen így is úgy is, így érdemes összekötni a metróberuházással (amihez nyilván az EU-nak is lesz egy-két szava). "Terveztek az építészek, és ennyi lett." vázolja fel Demszky a költségkalkulációt, s ez a mondat szerintem az utóbbi 17 év politikusi mentalitásának esszenciája - cinizmus, nemtörődömség, gőg csöpög belőle, szerintem javarészt öntudatlanul.
Demszky kiemeli, hogy lényegében tapasztalatlanul vágott bele a főváros a projektbe, "A nyugati szakemberek nagyon drágák, nem tudjuk alkalmazni őket." " Érdekes, a tervezők csak tervezzenek nyugodtan, ám azok, akik talán ésszerűsíthették volna az egész beruházást, túl dárágan bizonyultak (amúgy ha valaki megtakarít 2 milliárdot, nem éri meg alkalmazni akármiylen fizetésért?).
M. László Ferenc rátér a gazdaságosság, a megtérülés problémájára. Demszky szerint az első ütemről már lehet tudni, mennyibe kerül, és az adatok alapján gazdaságos a beruházás. "A második szakaszt valamilyen formában újra kell gondolni, ezt jelzi a csökkentési szándék is. Tehát arra számítunk, hogy a Keleti és a Bosnáyk tér közötti ütemnél csökkenthetőek a kiadások." Ez tiszta beszéd, a második ütem drága, ezért a gazdaságosság miatt olcsóbbá kell tenni. De mi lenne, ha meg sem épülne? Hagyó Miklósnak is eszébe jutott ez a megoldás, azonban mára letett erről, "mert rendkívüli mértékben lerontaná a megtérülési mutatókat." Hogy? A drága második ütem olcsóbban gazdaságos, megtérül, még olcsóbban (fel sem építvén) viszont nem? Nekem ez önellentmondás.
Az interjú végén Demszky kifejti, hogy amúgy az uniós fővárosi támogatások (melyeknek a felét a metró viszi el) közül a Kohéziós Alapokból 2010 végéig igényelhetünk (milyen jó ötlet ezt akkor földalatti csarnokok építésére fordítani).
Ennyi. "A főpolgármester szemében hideg fény villan, utolsó erejével engedélyezi a szombati ingyenes parkolást (már megint a zsidók jártak jól), fogai közt elroppantja a szelektív hulladékgyűjtés eredményeit tartalmazó mikrokapszulát. 'Humanizálni kell a Moszkva teret' nyögi, és utolsó erejével igényel egy szociális bérlakást Fifi nevű palotapincsijének, akit néhány perccel korábban főpolgármester-helyettessé nevezett ki."
2008. január 28., hétfő
2008. január 26., szombat
gázok és gőzök - rendszer és egyén
Volt a Konzervatóriumon egy bejegyzés az elitváltás mítoszáról (feltehetően Publius Hungaricus és Bereznay András elemzése (utóbbit azóta elnyelte a webköd) is az ihletők közt volt), amiről eszembe jutott Majthényi László cikke, amit Sólyom László védelmében írt az ÉS-be. Utóbbinak az alcíme is érdekes: Sólyom és kritikusai. Fontos és jó írásnak tartom (sok mindennel nem értve egyet), mert hangvétele nem tipikus, és pozíciójától fogva képes olyan jelenségekre reflektálni, amire egy átlagos publicisztika nem szokott. Ugynakkor érdekesek a cikk azon implikációi, melyek szintén az elittel kapcsolatban állítanak ki nem mondva dolgokat.
A Konzervatórium cikke (szerzője a beszélő nevű egyiketsem) viszonylag szokásos terméke az oldalnak: próbál leásni olyan mélyre, amilyenre csak lehet, hogy afféle tudományos, kristálytiszta érvelést konstruáljon az állításainak, vagyis annak, hogy az elit nem személyében felelős a kontraprodukcióért, hanem a rendszer (de)formálja az elitpozícióba kerülőket ilyenné. Ergo a rendszeren kell változtatni, vagyis az egyéni diszpozíciókon, mentális struktúrákon, algoritmusokon. "A társadalomalakító képességtől függően különböző mértében, de mind osztozunk a felelősségen." mondja egyiketsem, majd rátér a gázmolekulák mozgásának fizikájára. Az érdekes síkváltás azt feltételezi, hogy a rendszer önmozgása fizikai jellegű - nos, ebbe inkább nem másznék bele, a morális töltetű gázmolekulákat az ifjú konzervatívok kissé görcsös igyekezetének tudom be, de ez inkább stilisztikai kérdés (ami persze nem kis dolog, tessék elemezni embertelenségileg a szélsőségesek ideológiai szövegeit, a metaforákat, a szóképeket, a hasonlatokat, átjön a szellemiség. Érdekelne pl., hogy egyiketsem gázrészecskének tekinti-e magát?). Az elitet tehát mi termeljük ki, oké, ezt már hallottuk párszor, az elitváltás mítosza pedig csak egy populista szöveg. "Egy dologban vagyok biztos - ezt (t.i. a rendszer váltását - én) csak kívülről jött, új, és sokak által elfogadott szereplő képes - egyáltalán akarhatja - végigvinni." vonja meg a konklúziót a szerző. Érdekesen, mert eddig végig a rendszer bedarálási potenciálját taglalta. Nem érzi, hogy ez a folyamat nem hirtelen történik, nem lehet egyszemélyes játék, hisz az efféle messiások (legyenek akármilyen elfogadottak is), épp egy ilyen torz rendszer termékei (lásd pl. Gyurcsány Ferenc avagy Orbán Viktor - pozicionálisan mindketten megmentők, tábornokok, próféták). A személyes felelősség eltartására szolgáló vezérek sosem fogják a passzív, végső soron önpusztító, tisztelet- és méltósághiányos gyermekdedlétet felszámolni.
Utóbbiról beszél Majthényi is. Kifejti, hogy a köztársasági elnök vörös posztó mindenki szemében, holott ő leginkább csupán saját elveihez hű. Mindeközben Majthényi megállás nélkül sorozza a ballib sajtót, amit jó látni, főleg Őszöd után, hisz akkor nagyon tisztán látszódott, mennyire szervilis a társaság zöme. "A magyar közélet első maximája: semmi méltányosságot senkinek. A második: büszkén ragaszkodjunk kudarcainkhoz. A harmadik: aki nincs benne a seftben, az lúzer." ilyen passzusokat olvashatunk, és egyrészt örül a szívünk, hisz nyilván a közéletünk, a közbeszédünk saját szellemi életünk lenyomata. Olyan az elitünk/médiánk/közlekedésünk/stb., amilyet megérdemlünk. Másrészt Majthényi elkezdi eltlni a hangsúlyok arányát. Egyre kevésbé védi Sólyomot, egyre inkább ostorozza szatirikusan a közéletet. Végső soron ez a cikk, nagyon kis százalékos fölénnyel inkább valami ellen szól, mint mellett, de legalább is döntetlen a két töltés aránya. Majthényi végül is egy Sólyom-szerű pozícióból érvel: kritizálja az elit általános színvonalát (sajtó, politika, pártok), és az ezzel (mármint mentalitásban, színvonalban, következetességben) szemben található megnyilvánulásokat dicséri. Vagyis Majthényi szintén az elitellenesség pozíciójából beszél, mint Sólyom, aki az amúgy/elméletileg legdemokratikusabb, a társadalmi érdekeket leghűbben képviselő pártokkal szemben a nem-választott, nem-reprezentatív civil mozgalmakból érkezett. Olyan furcsa arisztokratizmus ez, amely bármennyire is jogos hiányokból fakad, a demokratikus attitűd hiányára mutat rá.
Arra, hogy tudniillik a társadalom a pártokon keresztül kell, hogy megvívja ideológiai, a közös ügyekkel kapcsolatos csatáit. És ha éppenséggel a pártok nem működnek jól, tenni kell valamit: beléjük kell lépni, vagy tüntetni kell stb. Ehhez nyilván kéne egy együvétartozási érzés, egy olyan közös nevező, amelyben a tisztelet és méltóság is kötelezően jelen van, s ami egyesíti a választópolgárokat egy (a legtágabban értett) politikai közösségben. Jelenleg ez nincs így, igaz, nagyon régen volt ez így legutoljára. Momentán gázrészecskék vannak a posványban.
A Konzervatórium cikke (szerzője a beszélő nevű egyiketsem) viszonylag szokásos terméke az oldalnak: próbál leásni olyan mélyre, amilyenre csak lehet, hogy afféle tudományos, kristálytiszta érvelést konstruáljon az állításainak, vagyis annak, hogy az elit nem személyében felelős a kontraprodukcióért, hanem a rendszer (de)formálja az elitpozícióba kerülőket ilyenné. Ergo a rendszeren kell változtatni, vagyis az egyéni diszpozíciókon, mentális struktúrákon, algoritmusokon. "A társadalomalakító képességtől függően különböző mértében, de mind osztozunk a felelősségen." mondja egyiketsem, majd rátér a gázmolekulák mozgásának fizikájára. Az érdekes síkváltás azt feltételezi, hogy a rendszer önmozgása fizikai jellegű - nos, ebbe inkább nem másznék bele, a morális töltetű gázmolekulákat az ifjú konzervatívok kissé görcsös igyekezetének tudom be, de ez inkább stilisztikai kérdés (ami persze nem kis dolog, tessék elemezni embertelenségileg a szélsőségesek ideológiai szövegeit, a metaforákat, a szóképeket, a hasonlatokat, átjön a szellemiség. Érdekelne pl., hogy egyiketsem gázrészecskének tekinti-e magát?). Az elitet tehát mi termeljük ki, oké, ezt már hallottuk párszor, az elitváltás mítosza pedig csak egy populista szöveg. "Egy dologban vagyok biztos - ezt (t.i. a rendszer váltását - én) csak kívülről jött, új, és sokak által elfogadott szereplő képes - egyáltalán akarhatja - végigvinni." vonja meg a konklúziót a szerző. Érdekesen, mert eddig végig a rendszer bedarálási potenciálját taglalta. Nem érzi, hogy ez a folyamat nem hirtelen történik, nem lehet egyszemélyes játék, hisz az efféle messiások (legyenek akármilyen elfogadottak is), épp egy ilyen torz rendszer termékei (lásd pl. Gyurcsány Ferenc avagy Orbán Viktor - pozicionálisan mindketten megmentők, tábornokok, próféták). A személyes felelősség eltartására szolgáló vezérek sosem fogják a passzív, végső soron önpusztító, tisztelet- és méltósághiányos gyermekdedlétet felszámolni.
Utóbbiról beszél Majthényi is. Kifejti, hogy a köztársasági elnök vörös posztó mindenki szemében, holott ő leginkább csupán saját elveihez hű. Mindeközben Majthényi megállás nélkül sorozza a ballib sajtót, amit jó látni, főleg Őszöd után, hisz akkor nagyon tisztán látszódott, mennyire szervilis a társaság zöme. "A magyar közélet első maximája: semmi méltányosságot senkinek. A második: büszkén ragaszkodjunk kudarcainkhoz. A harmadik: aki nincs benne a seftben, az lúzer." ilyen passzusokat olvashatunk, és egyrészt örül a szívünk, hisz nyilván a közéletünk, a közbeszédünk saját szellemi életünk lenyomata. Olyan az elitünk/médiánk/közlekedésünk/stb., amilyet megérdemlünk. Másrészt Majthényi elkezdi eltlni a hangsúlyok arányát. Egyre kevésbé védi Sólyomot, egyre inkább ostorozza szatirikusan a közéletet. Végső soron ez a cikk, nagyon kis százalékos fölénnyel inkább valami ellen szól, mint mellett, de legalább is döntetlen a két töltés aránya. Majthényi végül is egy Sólyom-szerű pozícióból érvel: kritizálja az elit általános színvonalát (sajtó, politika, pártok), és az ezzel (mármint mentalitásban, színvonalban, következetességben) szemben található megnyilvánulásokat dicséri. Vagyis Majthényi szintén az elitellenesség pozíciójából beszél, mint Sólyom, aki az amúgy/elméletileg legdemokratikusabb, a társadalmi érdekeket leghűbben képviselő pártokkal szemben a nem-választott, nem-reprezentatív civil mozgalmakból érkezett. Olyan furcsa arisztokratizmus ez, amely bármennyire is jogos hiányokból fakad, a demokratikus attitűd hiányára mutat rá.
Arra, hogy tudniillik a társadalom a pártokon keresztül kell, hogy megvívja ideológiai, a közös ügyekkel kapcsolatos csatáit. És ha éppenséggel a pártok nem működnek jól, tenni kell valamit: beléjük kell lépni, vagy tüntetni kell stb. Ehhez nyilván kéne egy együvétartozási érzés, egy olyan közös nevező, amelyben a tisztelet és méltóság is kötelezően jelen van, s ami egyesíti a választópolgárokat egy (a legtágabban értett) politikai közösségben. Jelenleg ez nincs így, igaz, nagyon régen volt ez így legutoljára. Momentán gázrészecskék vannak a posványban.
2008. január 22., kedd
szövkap és a fudbal
Csak röviden most (mintha nem ihlenék olyan hévvel, de ami késik, nem moolick), miután Gazda gazda megírta, hát, neki is kell a betevő, penzum van, azért kiötölhetett vón valami elmésebbet is, mármint hogy ki kezdi el ma 1954-től enumerálni a magyar foci kudarcait ögen? Gazda értetlenkedése (miér szereti Várhidit a lakósság, aki amúgy is viccesen néz ki, ki látott má ilyet), az újrakezdések meg a bernátozás - baromság. Várhidit csak azért lenne értelme a helyén hagyni, hogy folytassa, amit elkezdett. Amit elért (nem sok, de valami), igazolja. Nyilván (kéne ide fettelés, kurzív, aláhúzás, gothic century, minden) senki sem várt tőle aranylabdás játékost az idény végére, meg világranglista-első helyet. Csak valamit, amit az utóbbi X (X= nagyon-nagyon sok) kapitánytól nem láttunk. Tőle meg igen, Jé, hát akkor legyen ő a kapitány.
Persze lehet Albertbe-Göröcsbe-Puskásba-Sárosiba-Schlosserba hümmögni, "Ha nem használ, nem is árt."-ozni. Csak akkor ne tessék sírni, hogy ebbeaországbaaztánsemmiseműködikrendesen-vaéletbe. A rendes működés az kb. ez lenne. De hát az MLSZ elnöke, és akkor itt most zárjuk is le.
Persze lehet Albertbe-Göröcsbe-Puskásba-Sárosiba-Schlosserba hümmögni, "Ha nem használ, nem is árt."-ozni. Csak akkor ne tessék sírni, hogy ebbeaországbaaztánsemmiseműködikrendesen-vaéletbe. A rendes működés az kb. ez lenne. De hát az MLSZ elnöke, és akkor itt most zárjuk is le.
2008. január 2., szerda
Szerény javaslat
Véreim!
Az az ötletem támadt, hogy szedjük össze azokat a mondatokat-félmondatokat-vélekedéseket, amelyek a mai politikai diskurzusban a legtöbbször és a legtöbbek szájából elhangoznak (nem csak a politikusok gondolok, a publicisták, megmondóemberek, főhörgők is számítanak, legyenek emberszámba véve). Az olyan buta és féligaz panelekre gondolok, mint a "Végre össze kéne fogni" vagy "Még két emberöltő kell, hogy ebből az országból legyen valami".
Nosza hát, induljon a nagy össznépi ki-beírás! Írjuk ki magunkból a naponta felgyülemlő bornírtságot!
Az az ötletem támadt, hogy szedjük össze azokat a mondatokat-félmondatokat-vélekedéseket, amelyek a mai politikai diskurzusban a legtöbbször és a legtöbbek szájából elhangoznak (nem csak a politikusok gondolok, a publicisták, megmondóemberek, főhörgők is számítanak, legyenek emberszámba véve). Az olyan buta és féligaz panelekre gondolok, mint a "Végre össze kéne fogni" vagy "Még két emberöltő kell, hogy ebből az országból legyen valami".
Nosza hát, induljon a nagy össznépi ki-beírás! Írjuk ki magunkból a naponta felgyülemlő bornírtságot!
2008. január 1., kedd
Dupla szám
Ég a pokol, így a legmélyebb bugyrok forrongása közepette belekapaszkodván a legvastagabb köteg papírba bódult fejjel megpróbálkozunk némi konfabulációval és részleges ismertetésbe kezdünk - tárgyunk penig vala az év végi ÉS duplaszáma.
Amely határozottan az "év közben leadott, de nem túl érdekes anyagok" díszkiadásának tűnik, bár van benne egynéhány, a kivételt erősítő nagyszerű cikk (és számos befogdasáráa még nem volt alkalom a bejgli- és stílenahtterhes időben).
...György Péter ismét nagy harcot vív olvasmányélményeivel, szintézisének fő csapásiránya a határozott vélemény kinyilvánításának szigorú kerülése. Úgy tűnik, hogy vélemény plasztikus kinyilvánítását többen összekeverik a sommás és elhamarkodott ítélkezéssel. Azt írja: "A helyzet az, hogy meg kell tanulnunk a lehetetlennek nem tűnő, de tagadhatatlanul bonyolult megoldásokkal élni: amelyek mögött nem lesz feltétlen egységes, konzisztens rendszer, ellenben az a felismerés munkál, hogy minden egyes elmélet historikus és territoriális egyszerre - s bizony, adandó alkalommal ennek az ellenkezőjét is vallanunk kell." Tehát mindent és annak ellenkezőjét is érdemes magunkévá tennünk, így mulat egy magyar véleményformáló. A sok balítélet és helytelen narratív eljárásmód közötti lavírozás közt a bábák a fürdővízzel kiöntik az elveszett gyermeket, végül nagy enumerációval csattogva közhelyek és lapos igazságok fövenyét sikerül annektálni. Great...
...Kis János háromkolumnás anyaga bő lére eresztve szervírozza fel a bal- és jobboldal ideológiai hagyományairól már százszor elmondott összetevőket, majd végül arra a meghökkentő végkövetkeztétsre jut, hogy a két nagy oldal és párt megegyezése elsősorban azért fontos, mert a következő választásokon ennek hiányában bizonyosan megjelenik egy popularizmustól terhes harmadik nagy párt, ami után a katasztrófa sötét tónusai sejlenek fel a történelmi horizonton. Kis érvelése igazán a meglepő (hogy konkrétan jól sejti-e a jövőt vagy nem, meddő kérdés, bár félelme egy új formációtól nekem meglepő vonás), mert ő is tudja, hogy a politikai hisztéria ((c) Bibó), tehát a racionalizálhatatlan politikai indulatok és ellenségképkeresés a mai politikai helyzet meghatározói - érdemes-e mindezt kivetíteni a jövőbe is? Vagy Kis ökonómikusan nem a mai beállítódások felülvizsgálását kívánná, csak az ágyúcsövek átirányítását más célpontra? Érdekes...
Amely határozottan az "év közben leadott, de nem túl érdekes anyagok" díszkiadásának tűnik, bár van benne egynéhány, a kivételt erősítő nagyszerű cikk (és számos befogdasáráa még nem volt alkalom a bejgli- és stílenahtterhes időben).
...György Péter ismét nagy harcot vív olvasmányélményeivel, szintézisének fő csapásiránya a határozott vélemény kinyilvánításának szigorú kerülése. Úgy tűnik, hogy vélemény plasztikus kinyilvánítását többen összekeverik a sommás és elhamarkodott ítélkezéssel. Azt írja: "A helyzet az, hogy meg kell tanulnunk a lehetetlennek nem tűnő, de tagadhatatlanul bonyolult megoldásokkal élni: amelyek mögött nem lesz feltétlen egységes, konzisztens rendszer, ellenben az a felismerés munkál, hogy minden egyes elmélet historikus és territoriális egyszerre - s bizony, adandó alkalommal ennek az ellenkezőjét is vallanunk kell." Tehát mindent és annak ellenkezőjét is érdemes magunkévá tennünk, így mulat egy magyar véleményformáló. A sok balítélet és helytelen narratív eljárásmód közötti lavírozás közt a bábák a fürdővízzel kiöntik az elveszett gyermeket, végül nagy enumerációval csattogva közhelyek és lapos igazságok fövenyét sikerül annektálni. Great...
...Kis János háromkolumnás anyaga bő lére eresztve szervírozza fel a bal- és jobboldal ideológiai hagyományairól már százszor elmondott összetevőket, majd végül arra a meghökkentő végkövetkeztétsre jut, hogy a két nagy oldal és párt megegyezése elsősorban azért fontos, mert a következő választásokon ennek hiányában bizonyosan megjelenik egy popularizmustól terhes harmadik nagy párt, ami után a katasztrófa sötét tónusai sejlenek fel a történelmi horizonton. Kis érvelése igazán a meglepő (hogy konkrétan jól sejti-e a jövőt vagy nem, meddő kérdés, bár félelme egy új formációtól nekem meglepő vonás), mert ő is tudja, hogy a politikai hisztéria ((c) Bibó), tehát a racionalizálhatatlan politikai indulatok és ellenségképkeresés a mai politikai helyzet meghatározói - érdemes-e mindezt kivetíteni a jövőbe is? Vagy Kis ökonómikusan nem a mai beállítódások felülvizsgálását kívánná, csak az ágyúcsövek átirányítását más célpontra? Érdekes...
...Ungvári Tamás írása a legsötétebb ballib hagyományokat idézi. Kezdi TGM dicshimnuszaival, illetve Victor Serge munkásságának ismertetésével, pár villanásig ideidézi Susan Sontagot azt mondja "Susan Sontagot Németországban érte az ikertornyok elleni muzulmán-fasiszta támadás. Ökörséget nyilatkozott a New Yorkernek. A vele vitatkozók mégsem pergették vissza minden bűnét a szexuális orientációtól egy balul sikerült vietnami látogatásig. A gyalázkodás kívül rekedt a politikai diskurzuson.", majd a TGM elleni hadjáratról ír ("Benne keressem a hibát? Az egyenlegnek inkább a másik felével foglalkozom."), kiderül, hogy a mai magyar sajtó velejéig jobboldali, sőt protonáci, majd megkezdődik a közelmúlt szelektív felidézése: "Emlékszünk még az Apák és fiúk című rágalomra, amely hetedíziglen vezényelt riadót a zsigeri utálatnak?" tényleg, emlékszünk rá? vagy csak azok az Ungvárihoz hasonlóak emlékeznek rá, akik képtelenek voltak elfogadni az új demokratikus légkör nyerseségét? Akik mindig visszalapoznak, visszapergetik a bűnöket, akiknek az irracionális politikai dikurzus a lételemük? Nem vitatom az irracionalitás, az indulatok esetenkénti szükségességét, de ha valaki túl sokszor horgad föl, az gyanús. "Rádió: Egy őrült szembemegy a forgalommal az autópályán! - vezető: Egy? Száz!"
Ungvári ekkor rátér a Magyar Gárdára. "Másfél évtizednél is hosszabb története során a "Kulturkampf" egylényegűvé gyúrta össze a jobboldalt." Egy ilyen indítás után nem nehéz kitalálni a tételmondatot: a mai magyar jobboldal en bloc fassizta. Ungvári a Gárda megjelenésében nem a baloldali ideológia kudarcát látja (pontosabban nem látja azt), hanem a jobboldalt démonizálja - ahogy tette ezt eddig is a ballib (Ungvári szerint tehát jobboldali) sajtó. Amellett, hogy a fasizmus elítélendő és tolerálhatatlan dolog (by the way hol vannak/voltak a Gárda-ellenes párhuzamos tüntetések?), csak egy mondatot idéznék fel az Ungvári által felmagasztosított TGM munkásságából (na jó, kettőt): "Értsük meg a fasisztákat? Igen: értsük meg a fasisztákat." (Szegény náci gyermekeink, ÉS, 48 évf./40.szám, modnernebbül itt ). Még egy citátum: "Ha vannak füleink a hallásra, szegény náci gyermekeink szólnak hozzánk, a rendszerváltás nemzedékéhez. Beszélnek hozzánk, és mi nem halljuk őket, nem figyelünk, nem vesszük észre, hogy nem jókedvükben lettek ők félig-meddig, úgy-ahogy neonácik, újfasiszták." De Ungvárinál már nincs visszaút, Debereczenitől Sólyomig mindenki titkos náci, és TGM meghurcoltatása is dekódolt zsidózás. Tanítani kéne ezt a cikket a benne foglalt önellentmondások és monomániás logika miatt. Olyan passzusok találkoznak benne, mint "A demokrata nem fél, a legkevésbé a félelemtől. A múlttal szembenézés a rettegés birodalmába vezet, a mélységes mély kutak alvilágába, ahonnan a katartikus őszinteség emelhet ki." és "Tetszettek volna jóhiszemű rendszerváltást csinálni, olyat, amelyikben senki sem csempészi vissza a célzatos beszédet, s annak örvén a 'zsidókérdést'." Ungvári nem látja, hogy a valóban katartikus múlttal való szembenézésnek ő (nyilván nem személyében, hanem az általa képviselt beszűkült mentalitás) az egyik legfőbb akadálya, s hogy a rendszerváltáskor (is) elsikkasztott szembenézések okozták Csurkáék akkori sikerét? Mi az, hogy jóhiszemű rendszerváltás? Az érkező szabadsággal a palackból kiszabaduló politikai balítéletek, bűnök és elfojtott traumák konfliktusait kezelni kell, de ehhez, úgy tűnik, rengeteg alapvető beállítódáson kell változtatni...
...Jöjjenek a jó cikkek: Rádai Eszter Békesi-interjújától nem sokat vártam a Mancs-béli hasonszőr után, ám remek lett, mélyebbre ásott, a nagyszerű Békesi gazdasági liberalizmusa elegáns és konzisztens rendszert alkot.
... Széky János a maga monomániájával most jót írt a mai magyar sajtó helyzetéről, mentális kereteiről, az index.hu bulvármanierizmusa is kap egy bal csapottat, naggyon helyes.
... Kőszeg Ferenc egyre szebbeket ír, mostanság a Mancsban is jó nagyon, meg ez a B. Nagy László emlékére írt cikk is. Ráadásul Kőszeg minden írása szembenézés egykori önmagával, múltfeltárás és múltelemzés. S mindezt katartikusan téve.
...EP írása rutinmunka, más kérdés, hogy tőle a rutinmunka is jóféle. De azért tessék igyekezni.
...kíváncsi vagyok még nagyon az Oravecz-interjúra, bár előbb a könyvet kéne elolvasni (már megvan...), az ilyen késleltetett befogadást nagyon kedvelem, amikor egy cikket hónapokig tartogatunk, paskolgatjuk, hümmögünk felette, úgyhogy erről majd annak idején...
Hát akkor búék. Megyek mowing to the doom, igyekszem az idén is maradni tisztelettel
kutjaházi kertész
Ungvári ekkor rátér a Magyar Gárdára. "Másfél évtizednél is hosszabb története során a "Kulturkampf" egylényegűvé gyúrta össze a jobboldalt." Egy ilyen indítás után nem nehéz kitalálni a tételmondatot: a mai magyar jobboldal en bloc fassizta. Ungvári a Gárda megjelenésében nem a baloldali ideológia kudarcát látja (pontosabban nem látja azt), hanem a jobboldalt démonizálja - ahogy tette ezt eddig is a ballib (Ungvári szerint tehát jobboldali) sajtó. Amellett, hogy a fasizmus elítélendő és tolerálhatatlan dolog (by the way hol vannak/voltak a Gárda-ellenes párhuzamos tüntetések?), csak egy mondatot idéznék fel az Ungvári által felmagasztosított TGM munkásságából (na jó, kettőt): "Értsük meg a fasisztákat? Igen: értsük meg a fasisztákat." (Szegény náci gyermekeink, ÉS, 48 évf./40.szám, modnernebbül itt ). Még egy citátum: "Ha vannak füleink a hallásra, szegény náci gyermekeink szólnak hozzánk, a rendszerváltás nemzedékéhez. Beszélnek hozzánk, és mi nem halljuk őket, nem figyelünk, nem vesszük észre, hogy nem jókedvükben lettek ők félig-meddig, úgy-ahogy neonácik, újfasiszták." De Ungvárinál már nincs visszaút, Debereczenitől Sólyomig mindenki titkos náci, és TGM meghurcoltatása is dekódolt zsidózás. Tanítani kéne ezt a cikket a benne foglalt önellentmondások és monomániás logika miatt. Olyan passzusok találkoznak benne, mint "A demokrata nem fél, a legkevésbé a félelemtől. A múlttal szembenézés a rettegés birodalmába vezet, a mélységes mély kutak alvilágába, ahonnan a katartikus őszinteség emelhet ki." és "Tetszettek volna jóhiszemű rendszerváltást csinálni, olyat, amelyikben senki sem csempészi vissza a célzatos beszédet, s annak örvén a 'zsidókérdést'." Ungvári nem látja, hogy a valóban katartikus múlttal való szembenézésnek ő (nyilván nem személyében, hanem az általa képviselt beszűkült mentalitás) az egyik legfőbb akadálya, s hogy a rendszerváltáskor (is) elsikkasztott szembenézések okozták Csurkáék akkori sikerét? Mi az, hogy jóhiszemű rendszerváltás? Az érkező szabadsággal a palackból kiszabaduló politikai balítéletek, bűnök és elfojtott traumák konfliktusait kezelni kell, de ehhez, úgy tűnik, rengeteg alapvető beállítódáson kell változtatni...
...Jöjjenek a jó cikkek: Rádai Eszter Békesi-interjújától nem sokat vártam a Mancs-béli hasonszőr után, ám remek lett, mélyebbre ásott, a nagyszerű Békesi gazdasági liberalizmusa elegáns és konzisztens rendszert alkot.
... Széky János a maga monomániájával most jót írt a mai magyar sajtó helyzetéről, mentális kereteiről, az index.hu bulvármanierizmusa is kap egy bal csapottat, naggyon helyes.
... Kőszeg Ferenc egyre szebbeket ír, mostanság a Mancsban is jó nagyon, meg ez a B. Nagy László emlékére írt cikk is. Ráadásul Kőszeg minden írása szembenézés egykori önmagával, múltfeltárás és múltelemzés. S mindezt katartikusan téve.
...EP írása rutinmunka, más kérdés, hogy tőle a rutinmunka is jóféle. De azért tessék igyekezni.
...kíváncsi vagyok még nagyon az Oravecz-interjúra, bár előbb a könyvet kéne elolvasni (már megvan...), az ilyen késleltetett befogadást nagyon kedvelem, amikor egy cikket hónapokig tartogatunk, paskolgatjuk, hümmögünk felette, úgyhogy erről majd annak idején...
Hát akkor búék. Megyek mowing to the doom, igyekszem az idén is maradni tisztelettel
kutjaházi kertész
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
