A fájdalom értelme

Meg kell, hogy osszam friss olvasmányélményem - még mindig Bischof Ödipusz-rejtélyénél vagyok, amit kis leállásokkal olvasok -, mert nagyon érdekesre és szépre leltem. Legszívesebben idemásolnám azt a pár oldalt, de inkább megkegyelmezek (mindenkinek), és megpróbálom összefoglalni az olvasottakat.

Szóval arról van szó, hogy az imprinting és a pozitív visszacsatolás rendszere hogyan alakul, alakulhat ki. Állítólag kevés ilyen vizsgálat van, de az is elég érdekes. Szóval, a természetben (pl génátörökítési szempontból, tehát evolúciósan) fontos, hogy a rokoni kapcsolatok közül a legfontosabbat, az anya-gyerek viszony össze legyen kötve az intimitással. Ezt egy olyan pozitív visszacsatoláson alapuló rendszer alakítja, ki, amely nagyon gyorsan hat és nagyon egyértelmű, tehát a születés után rögtön kialakul - ez az imprinting, amint azt mindenki jól tudja, Konrad Lorenz után totyognak kacsa gyermekei.
Peter Klopfer kísérletezett kecskékkel, hogy az anya szemszögéből is megvizsgálja ezt a dolgot. A kecskeanya (?) a szülés után egy órán keresztül képes arra, hogy az újszülött borjjal - illetve amit annak hisz (az amúgy jó szaglása nem működik (!)) - anyaként kezdjen el viselkedni, vagyis beinduljon az intim és óvó-tápláló viszonya: ergo bevésődjön neki, hogy ki az ő utódja. Egy óra múlva visszatehetik neki az igazi borjat, rá sem hederít. Viszont öt perc törődés után beindul a program, és megy, amíg szükséges - még ha öt perc után el is veszik tőle a borjat.
A császármetszéssel született borjak anyjánál nincs ilyen késztetés, csak akkor, ha, figyelem, közben a vaginájaban a tágulást szimulálják.
Klopfer szerint az oxitocin felelős az összefüggésekért, ami a "fájdalomhormon", segít összehúzni a méhet, kitolni a gyereket és a tejtermelés megindításában is van szerepe.
Vagyis a természet egyszerű és nagyszerű működését láthatjuk itt: a szülés fájdalmak értelme , haszna az egyedi anya-gyermek kötődés kialakításánál van, nagyon elementáris, nagyon szép dolog ez (persze nem tudom, hogy pontosan így van-e), és nyilván a mai painkiller kor egyik szokásai is eszünkbe jut - persze az embert nyilván több pszichés és tanult hatás éri a kecskénél, de a nagy fájdalomcsillapítási lázban erre érdemes emlékezni.

tényleg, van olyan, hogy lázcsillapítási lázban égek?

Nagykor, kiskor, vaskor, máskor

Tegnap volt október 23., akartam volna életem első videobeágyazását megejteni, egy rosszacska dalról lett volna szó, én szerettem 89-ből, aztán hallottam a Fidesz-nagygyűlésen is bevetették, ez az:

Aztán eszembe jutott, hogy a Váncsa oly sokára megint egy normális publicisztikát rakott le az asztalra népszavazásilag, ezt az okos Váncsát lehet szeretni, a pukkancs-vicceskedőt kevésbé. Mint ahogy Bede kartárs is megéri a pénzét, odakanyarintott megint egy cikornyát á la bús országkesergés, majd a végén hirtelen kitör belőle a józan objektivátor: "Ne szégyelljük magunkat, amiért ez az ország ilyen lett felnőttkorára. Nyilván mindenki felelős legalább egy kicsit, áfás számlát például majdnem mindenki kért az utóbbi 18 évben, és az áfás számla létezése és népszerűsége gyönyörű szimbóluma mindennek, ami ebben az országban nem stimmel. Most viszont már békéljünk meg azzal, hogy ez ilyen lett, különben jövőre és minden rákövetkező évben is ordibálás lesz a karácsonyfa alatt (meg persze október 23-án). Jó, nem lett Dánia, de aki ügyes, okos és bátor, bőven megtalálhatja a személyes boldogulásának módját, és ha neki jó, attól egy kicsit mindenkinek jobb lesz. Mert édes fiam, a nagykorúsággal nem csak jogok járnak, hanem számtalan kötelezettség is." Kulcsszavak kipirosozva, felnőttség, elfogadás, szembenézés, igaz, az előtte elhangzó sirámok kórusában mindez kicsit furán hat. Valamint Bedének a felelősség csak visszafelé érvényes, előrefelé nem. Ezért aztán Bede szerint nem érdemes abban reménykedni, hogy itt valaha jobb lesz: "Egészen rémisztő, ahogy a magyarok többsége őszintén azt hiszi, egy országot csak úgy a feje tetejére lehet állítani, elvinni a szerelőhöz, kifizetni a javítás árát, aztán örülni, hogy jobb, mint újkorában. Hogy egyszer majd lesz vécépapír a kórházakban, tiszta lesz a troli, és mindenki adót fog fizetni." Tetszik érteni, a normalizálódás azt jelenti, hogy jobb, mint újkorában. Bede itt nyilván a Gyurcsány-féle messianizmust (is) üti, ugyanakkor az egész cikkből süt a komplexus, az a mentalitás, ami akkor is tetten érhető, amikor valami kemény és sokkoló dologra azt mondjuk, hogy ez az élet. Hogy az élet ab ovo szar, és az a keménycsávó, aki ezt hirdeti, illetve aki nem így gondolja, fellegjáró idealista. És Bede ehhez megtalálta a nagykorúság, felnőttség, szembenézés szavakat. Gratula.

Amúgy rohadtul unalmas már ez a nagyüzemi magyarországozás, ez a kéjenc nemzetkarakterkedés, ez a Harsányi Levenete-féle országítélet, kiszavazóshow.

Ugynakkor egyesek szerint az értelmiségnek (meg a médiának) semmilyen felelőssége nincs, erről a Mille Colline rádió jut eszembe, meg Alfred Rosenberg.

Samantha Fox

Legszívesebben most persze Körmendi Jánosról írnék (aki látta, szerencsés, aki nem sajnálhatja), meg feltenném a kérdést, hogy a magyar technokultúra miért nem használ dorombot,

azonban

van itt ez a kis hír ügynökügyben, mármint hogy Kenediék ne nézzenek bele a dossziékba, személyes adat, különben is szadesz-közeliek és a többi. Külön öröm, hogy az általam is szeretve tisztelt Simicskó István csattog az ügyben, konkrétan megint adalékot adva a magyar politikai élet parasztvakító élének: a Kenedi János, Varga László, Ungváry Krisztián, Sipos Levente, Ripp Zoltán, Palasik Mária, Reisz T. Csaba által alkotott csapatot érdemes leszadeszozni, azáltal a jobbos népek zsigerből zárnak össze, a szósöliszt társaság meg alapból nem óhajt semmi tisztánlátást, oké, megértem őket, de hol van az igazságot szomjazó magyar nép? Úgy látszik, ilyen szempontból a keményebb diktatúra szerencsésebb választás volt, a szomorúbb barakkokban már nagyjából ismerik a múltat - nem hülyítik magukat a jelen nemzetbiztonsági kockázataival (pl. a prefasiszta, elmaradott, nacionalista-benesista Szlovákiában: "a törvény filozófiája az volt, hogy a múlt rendszer minden titkát fel kell fedni, e nélkül ugyanis lehetetlen teljes képet kapnunk a kommunista rendszer represszív tevékenységéről. Ez alaptétele a rendszerváltásnak: képesek vagyunk-e különbséget tenni a jó és a rossz között. Magunkat csapjuk be, ha a kép szelektív. Ezen a szemléleten alapul a levéltár kutatói szabályzata, amely szerint minden 18. életévét betöltött személy szabadon kutathat a levéltár gyűjteményében, 638 levéltári fondjában.") Persze sejteni nálunk is sok minent lehet, beszoptuk a III/III-azást (jut eszembe Király Levente remeklése: Samantha Fox - Beszoptuk ezt a/ nagycsöcsű kurvát),
rötyögtünk-hüledeztünk az ügynökökön Tartól Esterházyn át Szabóig, hablatyoltunk katarzisról, közben, idézzük Kenedit, "Ha végiggondolom, mi történt az elmúlt 17 évben, politikai döntés volt, hogy négy informátori kategória (informátor, ügynök, tmb., tmt.) úgy került vadászati tilalom alá az 'ügynöktörvény' minden hatályos változatában, hogy a III. Főcsoportfőnökség négy utódszerve is különleges védelmet élvezett.", azaz folyt a ködösítés, a III-as szervek egésze helyett a média (és az istenadta) az ügynökökre, már elnézést, de élvezett, és most is az szolgálatok felől gyün a hátszél, a Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) pampog, előbbi elnöke a szimpatikus nemzetőr Simicskó, és már Péterfalvi, az ombuc is diszponálta magát. Ismét idézek a szlovákiai levéltárossal készült interjúból:

- Ki vagy mi védi ilyenkor az egykori megfigyeltek, a valamikori célszemélyek személyiségi jogait?
- A személyes - köztük érzékeny - adatok védelmét ebben az esetben a kutató nyilatkozata jelenti, amelyben vállalja, hogy az illető személyiségi jogainak sérelme esetén a felelősség az övé, tehát a jogkövetkezmények őt terhelik, nem az intézetet.
- Tehát ha nyilvánosságra hoz valamilyen érzékeny adatot...
- ...akkor az összes jogkövetkezmény őt terheli.

Ilyen egyszerű a dolog. Politikai akarat - pontosabban apolitikai akarat - kérdése az egész.

Mindenkinek szép október 23-át kívánok.

két Fradi-hír: egy sima, egy fordított

A sima egy egyszerű baki: "Az utolsó percek aztán egyértelműen Sájevics Andrásról szóltak, kétszer is kettős emberhátrányban kellett bizonyítani(a - a nemlétező szerk.), s ezt meg is tette, egészen a 61. perc elejéig. Akkor valahogy átjutott rajta a korong, de szerencsére a meccs a 60. perc lejártával véget ér."
Akkor most mikor van vége a meccsnek, és mikor kaptuk a gólt?

A fordított egy remeklés a focicsapat és az vezetőség tájáról: "A korábban már bevált gyakorlatnak megfelelően az FSZSZ (Ferencvárosi Szurkolók Szövetsége) vállalja, hogy az idegenbeli mérkőzéseken önszerveződve biztosítja a fegyelmet, így az FTC nem is küld biztonságiakat ezekre az alkalmakra." - gondolom, akkor nemsokára a Kossuth téri különítmény is maga fogja biztosítani a saját felvonulásait, egyáltalán, minek ez a nagy militáns izé a rendőrséggel, ja komoly szervezet becsszóra megígér, és az úgy is lesz. Gratula, most biztos sikerül eladni a klubot.

Public István, az istenkirály

Tóta W. Árpád, a vérbeli demokrata, aki amúgy szíve szerint bevezetné az értelmi cenzust a választásokon, s amúgy rendkívül imád leegyszerűsíteni, most önmagával szemben volt képes állást foglalni. A megmondók nép(i)es táborának tagja ő, ez ma a menő, akinek nincs egy kétmondatos, jól csattanó vleménye bármiről, azt elsöpri a publicistaharag, az nyilván béna és gáz. Esterházy érinti ezt a Sánta-születésnapra készült írásában: "Primitív és hazug ez a mostani igen-nem.", igaz, ő politikai értelemben érti. Bár nyilván nem csak.
Márpedig Tóta Havas Szófia véleményéről beszél, s így szól: "Miért akarnánk egy szóval leírni 1956-ot? Hogy ne kelljen megérteni Wittner Máriát vagy Havas Szófiát? Hogy ne kelljen megérteni mindkettőjüket egyszerre? Egyszerűbb beállni a zászló alá, és ordítani kottából? Egyszerűbb. De normális országban nem így intézik az ilyesmit."
Tökéletesen igaza van.
(Persze maga is lehetne kissé körültekintőbb. Nagyapjáról szólva azt mondja: "No, a tisztelt forradalmárok, feltörvén a pártházat, végiglátogatták az ott talált címlistát. Volt nekik géppisztolyuk meg rossz arcuk, és mondták nagyapának, hogy öltözzön, visszük. Újszülött gyerek ide vagy oda, ők viszik. Azt nem mondták, hova, de nyilván nem vitaestre." Nem tudom, hol éltek ők, de az ténykérdés, hogy a forradalmárok sokszor elvittek kihallgatni belügyeseket, fontosabb pozícióban lévő vezetőket, akiket aztán vagy őrizetbe vettek, vagy hazaengedtek. Nyilván voltak atrocitások is, de sokan nagyon ügyeltek arra, hogy ne essék bántódásuk a letartoztattottaknak, az egyik legmegrendítőbb ilyen történet Márton Erzsébeté, aki a Széna tériek között ügyelt arra, hogy ne éljenek vissza egyesek az erőfölényükkel, s magát Marosánt vitte be kihallgatásra. A forradalom után a megtorlás kicsinyességében és kegyetlenségében példa értékű, a történet itt olvasható, de érdemes megnézni Lugossy István filmjét, a Széna tér '56-ot.)

Az persze, hogy maga Tóta amúgy általában nem törekszik a megértésre, régóta faktum, elég visszaemlékeznünk nagyszerű, Berecz János-i szintű Nagy Imre-cikkére.
Mit is jelent mindez? Ifjú publicistáink rendre háborúként élik meg munkájuk, nekik itt és most le kell nyomni a többieket, jólmegaszondani, elvégre akinek nincs svungos, kőkemény értékítélete, azt elnyomják a nagyok. Sajtónk egy jelentős része komplexusoktól szenved, a megértés és az empátia szitokszó számukra. Miért is várjuk tehát el, hogy népünk szofisztikált és szubtilis véleményeket artikuláljon, amikor a sajtó sem nagyon akaródzik ez irányba menni.
Véletlen volna, hogy az utóbbi évek legokosabb és megfontolandóbb publicisztikáit írók írták, köztük pl. az amúgy irodalmárként általam nem nagyon kedvelt Kukorelly Endre (egy példa)?

supplementum hung. hist. indiv.

A tegnapi elitezéshez hozzátenném-kiegészíteném-továbbgondolnám: és ha mindenki az elitet szidja ma - ahogy ez ma van, bármelyik újság, bármelyik nyugdíjas, bármelyik kocsma - ne feledje Nádas Péter szavait: "Olyan demokrácia nem nagyon elképzelhető, amely a másik ember hibáján bukna meg, s ne az enyémen. " és "A politika erkölcsösségének a hatalmi legitimáció csupán az előfeltétele, de az én személyes felelősségem a biztosítéka." (Szegény, Szegény Sascha Andersonunk) Egyszóval, ha történelmi léptékkel tekintünk a mára, azt fogják mondani a majdani jövőben: Ezek hagyták, hogy ilyenek vezessék őket. Micsoda népség. És nagyon igazuk lesz. A mi hibánk. Az én hibám.

Tréfával elit

Amit most akartam írni kezdetnek, azt Letterforce már megírta kettő nappal ezelőtt, Orbán Ottó aktuális verse a Fidesz-éra alatt született, de mára az egész elitre érvényes (sőt), úgyhogy csak idézek, az egész megtalálható a fenit link alatt: "rendőrállamban nőttek föl/szabadságnak azt gondolták hogy mától fogva a rendőr nekik tiszteleg/a népről meg azt hogy vasreszelék/melyet egy mágnesvassal állíthatnak át a megkövetelt irányba". (Ekkortájt, 1999 körül az idősebb költőgeneráció volt elemében, a 80 és 90 közt lévő Határ Győző írta a legfiatalabb turbadúrverseket verseket, Orbán, Petri Rába meg tündökölt, a fiatalok jobbára félénkek és rémültek voltak, hiányzott tudniillik alluk valami szilárd meggyőződés, az a hagyomány, ami az nagy öregenek alap és adott volt.) Szóval ma, a Szilvásy-ügy, a BKV-ügy (jól jellemzi őket Seres a kitűnő című publijában) és a hatalom számos egyéb ügye jelzi, hogy mifelénk a hatalom még mindig/mindig is édes volt, édesebb, mint a dugás, következmény nélküliséget és privilégiumokat jelentett, golyószóróval lehetett vaddisznóra lőni, részegen festményekre lövöldözni stb. és persze elmismásolni, eltusolni, elkenni, megoldani. Nagyobb baj, hogy a nép, az istenadta sem ébredt fel Csipkerózsika álmából mentálisan, erről még anno a őszödi beszéd kapcsán Kukorelly Endre költő írt nagyszerűt. Vagyis a nép még mindig elfogadja az elit jogát a pöfre és a feszre, csak néha él a jus murmurandival. Amíg a demonstrálók, a tiltakozók közlekedési leginkább kellemetlenségnek számítanak, nem lesz változás. A hatalomak éreznie kell, hogy mit tehet meg - ugyanakkor nem elég, ha Satu Ferdinándék dübörögnek a Kossuth téren. Az egész rendszernek működnie kell: sajtó kell, amely leleplez, ügyészség kell, amely vádat emel (még több Kecskemétet az országba!), tömeg kell, amely felháborodik. S bár sok igazsága van Grunbergnek (Nino, a kebabos szerint az emberek manapság nem engedhetik meg maguknak, hogy véleményük legyen), egy kicsit kell adózni a luxusnak, és véleményt kell formálni, illetőleg tüntetéssel-szavazattal szankcionálni kell. Aki sír, ezt is vegye figyelembe.

Lekaki

Biony, mink is, mások is nyomatjuk a barnát magunkra, először azzal, hogy nem fizetünk adót, ami persze nem újdonság, de azért kicsit megdöbben az ember a mérték láttán, "Az adózók alsó 80 százaléka a személyi jövedelemadók mindössze 20 százalékát fizeti" vagy "Az önfoglalkoztatottak összes adója Magyarországon a GDP 0,8 százalékát teszi ki, szemben az EU-átlag 3,5 százalékával és az újonnan csatlakozott országok 18 százalékos átlagával." "Az alacsony keresetűek aránya (vagyis az átlagbér 60 százaléka alatt keresők) az adóbevallások szerint 2005-ben 60 százalék, míg a véletlenszerű statisztikai mintavételen alapuló, egységes európai módszertannal készült kereseti felmérés szerint 2002-ben csak 32 százalék volt" - kapjunk bele bárhol is, kiderül, hogy ez az ország úgy maradt: addig-addig keseregtünk rajta, hogy milyen posvány egy hely, míg tényleg mindenki húzza kifelé belőle mindenét, amije csak van. Igazi atomizálódó kéró.

De nem baj, mert más ügyekben meg kiderül az igazság: az olajos ügyek aktái felszabadultak, és kísértetiesen emlékeztetnek a III/III-as megnyitott aktákra: a találomra felütott doksik annyi releváns infót tartalmaznak az ügyről, amennyi egy középhaladó magyar nyelvtankönyv munkafüzetébe szorult. Így az index.hu bátran megírhatta:

Pintér Sándor ........................ az olajügyben

Gondoltuk volna?


Sokkal érdekesebb ennél a biológia (folytatom az előző posztokban már megénekelt incesztus-könyvet): milyen érdekes, hogy a beltenyészet egy idő után "megoldja" a genetikai negatívumokat, és pár generáció után az egyedek a szokásos genetikai diverzitásúakkal egyforma vitalitásúvá és képességűekké teszi - persze ennek a természetes szelekció az oka.

Persze kérdés, hogy egy guánó alapú társadalomban hogy működik a biológia.