20 éves a köztársaság II. - idő

Persze, hivatalosan majd október 23-án lesz annyi, de nekem (is) az újratemetés volt az igazi határvonal. Anyuval otthon voltunk, az Orbán-beszéd alatt felkiáltott, le fogják lőni - ilyen reflexekkel élt.

Épp most volt a tévében az aznapi Napzárta adása, Rózsa Péter hetyke bajusszal súgógép nélkül értelmes mondatokat mondva konferált fel életképeket, vidéki interjúkat, az utca hangját. Van persze az egésznek valami szoci bája, ugyanakkor értelmes embereket, arcokat látok, a ma oly gyakran lesajnált kádári, korlátolt, Trabantért kaparó, szűk látókörű kisember normális mondatokban fejti ki normális világlátását, csak néha jönnek a panelek, amúgy senkinek nem jelent gondot érzelmi viszonyát artikulálni a Nagy Imre-újratemetéssel kapcsolatban (még az is utána mer kérdezni a tévéseknek, akinek lövése sincs arról, kik, miért végezték ki a miniszterelnököt).

Míg ma kijelenthetjük, hogy nem tudtunk élni a szabadsággal. 20 év alatt sok minden megváltozott, kiépült valami piacgazdaság, de artikulált érzelmi viszonyok és megformált mondatok terén sokkal rosszabb a helyzet. Jelképesnek is mondható, hogy a nagyszerű Tokfalvi blogján született bejegyzés mai kommentjei között még mindig az elmulasztott és elszabotált múlteltárás miatt keletkező ideológiai agyrémek, pszichés zsigerreakciók hemzsegne, pl. Aki a barátom, akit ismerek (és történetesen komcsifaló), nem lehetett besúgó, az iratait hamisították, a róla szóló írások rendelésre íródtak. Mindig valaki más a hibás.
Persze hogy mi a valóság, nem tudhatni, ez is megérne egy misét, de nem most.

Egyszóval van egy országunk, gazdasági mutatói jobbak, mint 20 éve, tán az életszínvonala is magasabb, lelkileg, szellemileg azonban rosszabb bőrben van. Nincs kitalálva, nincsenek igazi vágyai, tervei, és amik vannak, leginkább katasztrófa-, Zs-tervek. Nincs ön- és ezáltal mások becslése, az értékek a sárban, lásd Spiró György és Feleségverseny.

Össze lehetne szedni még nyomorúságunk ezer jelét és formáját, nem fogjuk most. Mert mégiscsak fontos dolgok történtek 20 éve, olyan dolgok, amelyeket ünnepelni kell, s amelyek mégiscsak reménnyel töltenek el. 20 éve 14 éves voltam, ma épp majd' 9 hónapos fiamat próbáljuk bekényszeríteni a járóka szülőkímélő börtönébe. Miatta is, miattam is, miattunk is, az országért is, tessék csinálni, menni, agyalni, hajrá.