Mellbevágó volt olvasni Tischler János cikkét az ÉS-ben, amely két jelentést közöl 1957. október 23-ról. Csak hozzávetőleges fogalmaink lehetnek a megfigyelés, a besúgás méreteiről, amelyet azonban a két szöveg elég plasztikusan megjelenít.
A jelentések hangulatjelentések voltak, mi hogy történt a forradalom kitörésének egyéves évfordulóján. Nem sok minden, de arról is értesült az állambiztonság. Abszurditásában példaértékű a következő mondat, érdemes minden szavát megrágni: "A Fehérvári úti 141-es számú iskolában a VII/b. osztály rajztanárnője arról beszélt a diákoknak, hogy 'október 23. a szabadságharc napja'." Vajon ki volt beépítve?
szemelvények még:
"Az Erkelben 800, a Petőfi Színházban 380 jegy maradt eladatlan. (Intézkedéseinkre azonban a színházak mindenütt telt házak mellett játszottak.)"
"A XVI. kerületben az Autóalkatrész- és az Ikarus-gyárban (de a kerület más területén is) a nap folyamán zavarok voltak a telefonhálózatban, gyakran megszakadtak a beszélgetések. (Figyelembe kell venni az esőzés okozta károkat.)"
"Az Elzett Gyárban öt nő és két férfi gyászruhában ment be dolgozni. Az összehívott röpgyűlésen a dolgozók elítélték ezeket, és amikor később gyászruha nélkül jelentek meg, kigúnyolták őket. Helyeselték, hogy a Csepeli Papírgyárból a rendőrség elvitte azt az embert, aki leköpdösött egy munkásőrt."
Féltek, és félelmet gerjesztettek. Az ország pedig félt. (Kár, hogy a múlt már a múlté, és nem is ismerhetjük meg soha már.)
2008. október 27., hétfő
2008. október 13., hétfő
Humor és érzék
Két hír, két reflexió érlelték meg ezt a bejegyzést:
Újpesti szurkolók miatt szakadt félbe Pálfi forgatása
illetve
Kérünk egy palack Kun Bélát!
Az első elég tiszta ügy, szokásos kettős mércés, nagyvonalúsággal teli történet. Az amúgy mimózalelkű, szimbolista költőkkel ébredő Újpest-szurkolókat bántja, hogy egy film lúzernek állítja be őket.
Hát.
Egyrészt a lúzerkedés magyar szokása hülyeség, jól átvettük Amerikától (mindig olyasmiket veszünk át, amit nem kéne), társadalmi frusztrációink remek leképezése. Azonban. Nem épp ennek a "lúzerségnek" a csodás magunkra vétele, ha egy film esetén tiltakozni, hőbörögni kezdünk ("A sztori felvetése, miszerint a szurkolók lúzerek, részünkről elfogadhatatlan. Kikérjük magunknak minden jóérzésű ÚJPEST szurkoló, minden ÚJPESTI polgár nevében!")? Lásd Aba Botond filmtörténeti előszava a Kontroll című filmben - nem épp azzal vált nevetségessé, és mindenkinek egyértelművé az érintettsége, hogy látványosan elhatárolódott a filmtől?
Nagyvonalúság.
De jó, mivel a magyarfutball-szurkolás mára sajnos kizárólag mentálhigiénés terápiaként vehető komolyan, lépjünk át a másik cikkre.
„Célunk, hogy egy kellemes zamatú pohár bor mellett emlékezzünk a különféle történelmi korszakok nagyjaira. A bor íze magáért beszél, nosztalgiázni pedig mindig érdemes.” - érdekes szöveg, nem tudom, mennyire lehet-kell komolyan venni. Főleg a felsorolt-palackra ragasztott "nagyok" névsora mellett:
Kádár János - Szekszárdi Blauer Portugieser száraz vörösbor
Horthy Miklós - Villányi Zöldveltelini száraz fehérbor
Che Guevara - Szekszárdi Blauer Portugieser száraz vörösbor
J.F. Kennedy - Villányi Zöldveltelini száraz fehérbor
Kun Béla - Szekszárdi Blauer Portugieser száraz vörösbor
II. Ferenc József - Villányi Zöldveltelini száraz fehérbor
Lenin - Szekszárdi Blauer Portugieser száraz vörösbor
Vilmos Császár - Villányi Zöldveltelini száraz fehérbor
Hogy jött ez a névsor össze? Nyilván összedugták buksi fejüket a marketingesek (persze, neház komolyan venni ezt a névsort). Mondjuk Kádárt eleddig nem szoktuk marketingileg felhasználni - ahhoz túl fajsúlyos ő, afféle pszichés sokk a magyar közéleti tudatban, akire vagy különféle rituális átkokat szórunk, vagy elhallgatjuk a nevét, csak kissé eltartani magunktól nem sikerül. Ilyen szempontból ez egy kissé szentségtörő vállalkozás.
Meg hogy "korszakok nagyjai", hát,érdekes, mintha a nagy itt azt jelentené, celeb, sztár. (Történelmileg semmiképpen, bár nyilván mindegyik névhez kapcsolhatunk pár hatalomgyakorlási erényt.)
Mindegy, kissé bugyuta dolog ez, a "Mi azt mondjuk, nosztalgiázzon ilyen borokkal az, akinek Kolláth György és Szíjjártó Péter az édesanyja! A magunk részéről továbbra is maradunk a sörjégernél." kiszólás viszont szintén kissé túlreagáltnak tűnik.
Szóval könnyedebben, kis lovagok.
Újpesti szurkolók miatt szakadt félbe Pálfi forgatása
illetve
Kérünk egy palack Kun Bélát!
Az első elég tiszta ügy, szokásos kettős mércés, nagyvonalúsággal teli történet. Az amúgy mimózalelkű, szimbolista költőkkel ébredő Újpest-szurkolókat bántja, hogy egy film lúzernek állítja be őket.
Hát.
Egyrészt a lúzerkedés magyar szokása hülyeség, jól átvettük Amerikától (mindig olyasmiket veszünk át, amit nem kéne), társadalmi frusztrációink remek leképezése. Azonban. Nem épp ennek a "lúzerségnek" a csodás magunkra vétele, ha egy film esetén tiltakozni, hőbörögni kezdünk ("A sztori felvetése, miszerint a szurkolók lúzerek, részünkről elfogadhatatlan. Kikérjük magunknak minden jóérzésű ÚJPEST szurkoló, minden ÚJPESTI polgár nevében!")? Lásd Aba Botond filmtörténeti előszava a Kontroll című filmben - nem épp azzal vált nevetségessé, és mindenkinek egyértelművé az érintettsége, hogy látványosan elhatárolódott a filmtől?
Nagyvonalúság.
De jó, mivel a magyarfutball-szurkolás mára sajnos kizárólag mentálhigiénés terápiaként vehető komolyan, lépjünk át a másik cikkre.
„Célunk, hogy egy kellemes zamatú pohár bor mellett emlékezzünk a különféle történelmi korszakok nagyjaira. A bor íze magáért beszél, nosztalgiázni pedig mindig érdemes.” - érdekes szöveg, nem tudom, mennyire lehet-kell komolyan venni. Főleg a felsorolt-palackra ragasztott "nagyok" névsora mellett:
Kádár János - Szekszárdi Blauer Portugieser száraz vörösbor
Horthy Miklós - Villányi Zöldveltelini száraz fehérbor
Che Guevara - Szekszárdi Blauer Portugieser száraz vörösbor
J.F. Kennedy - Villányi Zöldveltelini száraz fehérbor
Kun Béla - Szekszárdi Blauer Portugieser száraz vörösbor
II. Ferenc József - Villányi Zöldveltelini száraz fehérbor
Lenin - Szekszárdi Blauer Portugieser száraz vörösbor
Vilmos Császár - Villányi Zöldveltelini száraz fehérbor
Hogy jött ez a névsor össze? Nyilván összedugták buksi fejüket a marketingesek (persze, neház komolyan venni ezt a névsort). Mondjuk Kádárt eleddig nem szoktuk marketingileg felhasználni - ahhoz túl fajsúlyos ő, afféle pszichés sokk a magyar közéleti tudatban, akire vagy különféle rituális átkokat szórunk, vagy elhallgatjuk a nevét, csak kissé eltartani magunktól nem sikerül. Ilyen szempontból ez egy kissé szentségtörő vállalkozás.
Meg hogy "korszakok nagyjai", hát,érdekes, mintha a nagy itt azt jelentené, celeb, sztár. (Történelmileg semmiképpen, bár nyilván mindegyik névhez kapcsolhatunk pár hatalomgyakorlási erényt.)
Mindegy, kissé bugyuta dolog ez, a "Mi azt mondjuk, nosztalgiázzon ilyen borokkal az, akinek Kolláth György és Szíjjártó Péter az édesanyja! A magunk részéről továbbra is maradunk a sörjégernél." kiszólás viszont szintén kissé túlreagáltnak tűnik.
Szóval könnyedebben, kis lovagok.
2008. október 9., csütörtök
Gyurcsány sír
A monorierdei vasúti tragédia kapcsán a lemondást bejelentő, síró Gyurcsány Ferenc kapcsán számos cikk született (http://gondola.hu/cikkek/61611, http://www.mno.hu/portal/589667, http://gondola.hu/cikkek/61604, httpp://www.origo.hu/itthon/20081007-gyurcsany-monorierdo-felelossegrevonas-elmaradt-elkesett-szemelycserek.html,
http://www.hirtv.hu/?tPath=/view/videoview&videoview_id=6669), az index is megírta a magáét (http://index.hu/velemeny/jegyzet/bruhuhu/).
A bulvársajtótól az ember nem vár emelkedettséget, mégis kellemetlen látni, hogy ennyien szeretnek röhögni egy síró emberen. Még ha az a lejáratódott (lejárt?) és közutálatnak örvendő hatalom embere is; az írástudóknak, akik szellemük, stílusuk, világlátásuk szabadsága, kiműveltsége, ereje által lesznek azokká, amik, talán ennél nagyvonalúbbnak kellene lennie. Illetőleg: egy ember érzésein röhögni nem nagyvonalúság, hanem emberi minimum kérdése. Sok helyen kiröhögik a szerencsétlent, a gyengét - politikust is lehet így kezelni (mutasson erőt, legyen férfi, az istenit), csak hát... Elég nyomorult viselkedés.
A síró miniszterelnököt kiröhögő írások csak annak az általános és elterjedt frusztrációnak, érzéketlenségnek, alpáriságnak a terméke, amely pl. autós közlekedésünket, a bizalmi elven alapuló kódrendszer (KRESZ) gyakorlati megvalósulását is megalkotta.
De hát, jöhetnek az ellenérvek, az egész "nem hiteles", "nem logikus" (mert a tűzijáték alatti viharban többen haltak meg, mégsem mondott le senki, és Gy. F. sem sírt egy cseppet sem), meg különben is "egy miniszterelnöknek nyilvános zokogás és összeomlás nélkül ki kell bírnia 4 ember halálát egy országban, ahol 2007-ben 1232-en haltak meg közúti balesetben" (Szily). Összeomlás, ha valaki sír? Persze, egy férfi nem itatja az egereket, hanem odacsap.
Szerintem ha valaki sír, az mindegy, milyen logikus, koherens alapon sír. Azt békén hagyjuk. George W. Bush is akkor sírt (http://www.davidtan.org/have-you-seen-george-wbush-in-tears-before/), amikor egy iraki katonát poszthumusz kitüntettek. Tessék ironizálni rajta egy jót.
(Tetszik érteni, a politikai tér-felelősség-háttér ettől független. Meg hogy a MÁV vezérigazgatója, Heinczinger István miért nem lett nagy ívben leváltva.)
http://www.hirtv.hu/?tPath=/view/videoview&videoview_id=6669), az index is megírta a magáét (http://index.hu/velemeny/jegyzet/bruhuhu/).
A bulvársajtótól az ember nem vár emelkedettséget, mégis kellemetlen látni, hogy ennyien szeretnek röhögni egy síró emberen. Még ha az a lejáratódott (lejárt?) és közutálatnak örvendő hatalom embere is; az írástudóknak, akik szellemük, stílusuk, világlátásuk szabadsága, kiműveltsége, ereje által lesznek azokká, amik, talán ennél nagyvonalúbbnak kellene lennie. Illetőleg: egy ember érzésein röhögni nem nagyvonalúság, hanem emberi minimum kérdése. Sok helyen kiröhögik a szerencsétlent, a gyengét - politikust is lehet így kezelni (mutasson erőt, legyen férfi, az istenit), csak hát... Elég nyomorult viselkedés.
A síró miniszterelnököt kiröhögő írások csak annak az általános és elterjedt frusztrációnak, érzéketlenségnek, alpáriságnak a terméke, amely pl. autós közlekedésünket, a bizalmi elven alapuló kódrendszer (KRESZ) gyakorlati megvalósulását is megalkotta.
De hát, jöhetnek az ellenérvek, az egész "nem hiteles", "nem logikus" (mert a tűzijáték alatti viharban többen haltak meg, mégsem mondott le senki, és Gy. F. sem sírt egy cseppet sem), meg különben is "egy miniszterelnöknek nyilvános zokogás és összeomlás nélkül ki kell bírnia 4 ember halálát egy országban, ahol 2007-ben 1232-en haltak meg közúti balesetben" (Szily). Összeomlás, ha valaki sír? Persze, egy férfi nem itatja az egereket, hanem odacsap.
Szerintem ha valaki sír, az mindegy, milyen logikus, koherens alapon sír. Azt békén hagyjuk. George W. Bush is akkor sírt (http://www.davidtan.org/have-you-seen-george-wbush-in-tears-before/), amikor egy iraki katonát poszthumusz kitüntettek. Tessék ironizálni rajta egy jót.
(Tetszik érteni, a politikai tér-felelősség-háttér ettől független. Meg hogy a MÁV vezérigazgatója, Heinczinger István miért nem lett nagy ívben leváltva.)
2008. október 7., kedd
A kor egy mondatban
Vannak ilyen magas labdák:
egy hír, amit unokáink is látni fognak lelki szemeik előtt
egy hír, amit unokáink is látni fognak lelki szemeik előtt
Feljelentették a Gecyt szarral támadókat
2008. október 3., péntek
Szimulátor - I'll be back
Most látom az új mókát, zenélés helyett karaoke, pontosabban átmenet a karaoke és a zenélés között. Elgondolkodtatott a dolog, a tevékenység helyett a tevékenység szórakoztató imitációja - ez most már trend lesz abszolút? Tekintsünk el attól, hogy sokak szerint a könnyűzene is egy komoly tevékenység, mármint a zenélés imitációja csak (Kodály még a dzsesszt is túl könnyűnek találta), szóval most még lájtosabban, még -tainmentesebben. Lifeotainment, van már ilyen?
Lifetainment van, a honlap tartalma:
Lifetainment van, a honlap tartalma:
Welcome to lifetainment.com !!
The page here is under construction now...
Since 2006.5.8
Vicces...
Szóval az élet imitációja, növényesedés, majd kijön a Work című szoftver, gálya-konzollal kell imitálni az evezést stb.
Vagy Childraising - babakonzol pelenkázástól az elfenekelésen át az érettségi utáni vállveregetésig. Tamagocsi-családok döntik majd meg az újabb rekordokat.
Apám félig virtuális volt, vagy tán egészen az.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
