Az eheti ÉS-ben két érdkes cikk is van, az egyik Köszeg Ferenc gigavisszaemlékezése Magyar Bálint kapcsán - Eörsi István írt anno egy cikket Magyar ellen, megtévén mintegy bűnbaknak, és a mostanság sokat és érdekesen emlékező Kőszeg (lásd K. történetei a Mancsban) szintén rá fűzi fel a nagy ellenzéki elbeszélést. A sok tanulságos részlet arra is fényt vet, hogy működött az SZDSZ afféle baráti, pontosabban társasági formációként a '90-es években - mint egy házibuli, aki hangosabb és határozottabb volt, érvényesült. Plusz a rengeteg hiszti és pánik. Kíváncsi vagyok, milyen visszhangja lesz.
A másik Tamás Gáspár Miklós, szintén nem rövid írása, kontextusba helyezi a legutóbbi belpolitikai (és társadalmi) mozgásokat, és ezzel két legyet üt egy csapásra: elemzi a szolidaritás lassú kikopásának, felemásságának okait a monoki példa és a vizitdíjellenes népszavazás látszólag ellentétes jelenségei kapcsán, plusz a (szélső)baloldali világnézet szemüvegén át láttatja mindezt. Bár több helyen pontatlan és csúsztat, izgalmas és érdekes, illetőleg, ami a legfontosabb, morálisan érvényes cikket kapunk. És az is üdítő, hogy látszik, TGM folyamatosan fogadja be az új és újabb forrásokat, érzékeli az új jelenségeket, áramlatokat, műhelyeket, orgánumokat, és mindezeket még el is helyezi történelmi, eszmetörténeti síkon.
Tessék olvasni
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése