Valaha volt az aranycsapat, annyira tudott focizni, hogy úgy verték péppé a világot, úgy maradtak több éven át veretlenek, hogy hülyéskedtek - Puskás egy nagy gyerek volt, 56 után vált igazi futballistává, aki képes volt alázatosan alárendelnie magát a Real Madrid csapatának, lefogyni, addig, amíg újra felemelkedett, a leírt, kövér Puskás másodvirágzásnak indult, BEK-et nyert stb. Persze, zseni, sőt bölcs volt.
Aztán sokáig csak ez a hülyegyerekes mentalitás maradt meg, pár igazi profi (Fazekas, Nyilasi stb.) mellett a "csibészség", a "zrika", a szocialista futball korruptsága érvényesült, egyre gyengébb játékkal. Majd jött a kapitalista foci: magyar kapitalizmus sok - főleg állami - pénzből, hülyének nézve mindenkit, igaz, a magyar gazdaság, társadalom sosem esett ki látványosan BL-selejtezőkből, sosem kellett kijutnia a VB-kre, EB-kre.
Aztán most azt mondja az 1954 óta legtovább jutott magyar válogatott egyik sztárja: "Hallottam, sokan azzal találtak meg, hogy mosolyogtam a büntetők alatt. Ezzel nem tudok mit kezdeni. Most is akkor kezdett el nagyon menni, amikor a hosszabbításban már csak röhögtem. Bekaptuk a gólt a rendes játékidő végén és mindenki azt hitte végünk, innen már nem állunk fel. Nevettem a helyzeten, és úgy voltam vele, ne foglalkozzunk semmivel, röhögjünk, érezzük jól magunkat, élvezzük a focit. A nézők elkezdtek az olaszoknak szurkolni, ami még jobban feldobott."
A foci már jó, sőt világszínvonalú - végre a csibészség is a helyén van.
Ezt már meg lehet köszönni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése