Kedves néném,
már rég ragadtam pennát, tudja, rengeteg tennivaló, meg az egyre átváltozó élet teszi, most mégis kénytelen valék írni, mert hát ahogy azt Marci is mondta mindig, amikor a vajas kenyér a vajas felére hullott a padlatra, hát ez most kinek jó? Kifejtem.
Rendben, legyenek jobbak a svédek, nyerjenek 3-4 góllal, de ne kapjunk 11-est, ne játsszunk negyedórát egálban, és jól, és végül ne kapjunk egy olyan gólt, amit még mindig nem hiszek el, mert az akkor kinek jó? Kinek jó, hogy 15 percig reménykedem, sőt, örvendek, aztán a végén jön egy ilyen gól?
Eredendően a Sorsnak címeztem volna soraim, de hát, kedves néne, az afféle szelletek már kihunytak rég, ezért csak úgy írom bele a virtuális vakvilágba, nem hibáztatok én senkit, Gerát, hogy nem lőtte el, Tímárt, hogy rosszul ugrott fel, nem haragszom én sem Ibrahimovicsra, sem senkire.
Csak nem hiszem el az egészet.
Máskor többet.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése