három vicces

Egy hete játszott a Milan a magyar ligaválogatttal, 4-2-re nyert, szép gólok. A meccs közben a kommentátorok arról beszélnek - épp vezettünk -, hogy ez milyen jó, meg hogy a magyar csapat megfordította a hangulatot, mível a közönség a Milan miatt jött ki a stadionba.
Kedveseim,
az ilyen bemutató meccseken ez már csak így van, a közönség szép focit akar látni, gólokat, sztárokat, másodlagos a szurkolás, a végeredmény - nem kell erősködni akkor, ha sikerül gólt rúgnunk.

Aztán a felfoghatatlanul nagyszerű, ma a legszimpatikusabb, legtöbbet fejlődött, hihetetlenül nagyot alkotó magyar sportcsapat, a hokiválogatott első meccse, a Szlovákia elleni bravúros 3-4 után a stúdió kommentátora azt kérdezi a vége előtt 13 másodperccel bekapott gól után a többiektől, nem ugyanezt érezhették-e az emberek az 1954-es berni döntő után. Atyaég, hogy jön az ide? Akkor papíron és a valóságban messze mi voltunk a legjobbak, 2-0-ról elbuktuk a döntőt. Most papíron mi vagyunk a leggyengébbek, leglassabbak, átlag 40 lövést kapunk egy meccsen, a sok szerencsétlen szituáció dacára szerencsénk is van, plusz a csapat szíve - egy ilyen fantasztikus vereség épp hogy nem olyan érthetetlen, irracionális, megmagyarázhatatlan, mint a berni döntő, hanem az az érthetelen stb., hogy hogy nem kaptunk ki jobban, mikor egy-egy kanadai sztárjátékos éves fizetése a magyar hokiszövetség éves költségvetésének 64-szorosa, mikor Kanadában annyi fedett jégcsarnok van, mint ahány igazolt játékos itthon és a többi.

Végül a Lőrinc pap téren Budapesten áll egy jezsuita templom, épp most lett 100 éves, az ünneplés csúcspontja egy vasárnap esti mise, a templom tömve, a plébános érezhetően boldog, remeg a hangja, de a szentbeszédet egy meghívott potentát tartja, gondolom, helyi jezsuita boss.
Van itt minden.
Ünnepeljünk, de... terjedő individualizmus, lopakodó ateizmus réme, 100 szülésre 70 abortusz jut, a szekularizált, liberális állam ateizmust akar terjeszteni (!) - őrületes butaságok keverednek olyan életunt, megkeseredett stílussal, aminek meglehet a létjogosultsága, de hát tán nem egy százéves születésnapon és nem így kéne elmondani.
Mert miben is áll a keresztények feladata? Követni Jézust, lehetőleg úgy, hogy az látszódjon rajtuk, és ehhez hit kell, bizalom és önbizalom, szeretet, nem pedig félelem, savanyúság. Jezsuita bossunk szövege bármelyik netes fórumon elment volna, sirámok és jajszavak mindenünnen. Holott épp egy paptól várná el az ember, hogy máshova téve a hangsúlyokat, máshogyan látván a világot, a hitével átitatva erőt adjon. Nem idióta, infantilis ünneplésre vágyom arcra fagyott 54-es IQ-jú mosollyal, hanem komolyan vehető, de bízó, pozitív és aktív hitre.
A plébános aztán próbálta a szentbeszéd utáni könyörgésekben kiünnepelni magát, azok tényleg szép mondatok voltak.