menza

Már rég, évek óta nem evett menzán. Aztán egyszer csak talált egy jót. Megtetszett neki a kiszolgálók modora, az étel sem tűnt rossznak. Amikor először leült, idegesen, szorongva evett. Nem mert felpillantani a szemben ülőre. Idegesen igazgatta tagjait, huzogatta a széket, kezével a vizes foltokat és a morzsákat sepregette.
Már nagyon rég nem kelett viselkednie. Zömmel egyetemisták között ülve azonban mintha ellenséges közegben lett volna. Pontosabban egy olyan új legelőn, ahol minden bárány némán, de viszonyul az új koshoz. A hátak moccanása, a székek nyikorgása, az evés zajai mind visszaverődtek róla, és mindről tudomást kellett vennie. Fárasztó volt az evés, inkább mintha színpadon játszana vagy énekelne. Mintha vizsgázna és a szemközt ülő lenne a tanár. Mintha minden egyes korty és falat után megmérettetne.
Általában leizzadva és kimerülten fejezte be az evést, a tálcát berakta a tárolóba. De visszajárt a menzára, egy pillanatra mindig megállt a bejárat előtt, vett egy nagy levegőt, végignézett magán, majd belépett. Úgy érezte, fiatalodik.

A nyugodt erő

Szétesett három vagy még több darabra, majd kicsiként előbb törleszkedni próbált, aztán váltott - a nyugodt erő pártja bejutott a parlamentbe antiorbángyurcsány-stratégiájával. Siker. Hogy aztán megint ne tegyen semmit a jobbközép, polgári erő.

Amely most az elnöki címért mutat be igazi polgári vircsaftot - az akciós öltöny már a földön, otthon jó a susis mackó, kínai mamusz, be a tévét, sört a kézbe, a gyereknek meg hallgass a neve.

Hogy aztán a sajtótájékoztatóra már megint a konzervatív, szerves fejlődés nyugalma álljon oda.

A rnedszerváltás társadalmi támogatottsága

Mostanság van egy kis nosztalgia a rendszerváltás idején dívó hurráhangulatnak, emelkedettségnek. A Mancsban Köszeg Ferenc írja a K. történetei egotripben, hogy amikor Lengyelországban járt a 80-as években, és beszélt a Szolidaritás vezetőivel, kiderült, hogy amíg ott a rendszerellenes értelmiségiek mögött az állandó sztrájkkészültségben ott állt a munkásság, itthon ennek nyom sem volt (link nincs, mert a Mancs elég hülyén online). Ha kint bárkit letartóztattak (volna), jött (volna)a sztrájk.

Itthon meg nyilván más volt a helyzet, egyrészt a 80-as évek magyar szocializmusa is fogatlanabb oroszlán volt, de ami fontosabb, a régóta tátongó szakadékok a társadalmi rétegek, csoportok között a mai napig megvannak, sőt, épp mostanában kezdnek elviselhetetlenül nagyok lenni. A túl tagolt társadalom így kicsit pszeudoként működik, mindenki gondol valakit a túlparton ácsorgó, távoli figuráról, kommunikálni már régóta nem tud/akar/mer vele.

És akkor a következő kérdés a rendszerváltás valódi támogatottsága, ki mit értett alatta, és a többi.