Aszongya
"nehezen értjük a jelent, és nem nagyon akarunk a múltunkkal foglalkozni, továbbra
sem akarjuk a saját történeteinket feldolgozni, csak a másokét, és ez nyilván hosszú távon nem maradhat így" - ez így elég pontos és velős, hijába no, a legismertebb magyar író mondta volt, ahogy Thomas Mann jellemezte egyszer Dosztojevszkíjt, betegesen könnyeden.
Tágabb összefüggésébe helyezve: "Szeretem megérteni a dolgokat és az embereket is. Szeretem megérteni az én szempontomból hülyeségnek nevezett dolgokat
is. Mondhatni rémes racionális közelítésem van a történésekhez, és valóban van egy alapkiegyensúlyozottságom is. Látom, ahogy a körülöttem lévő világban egyre 'fokozódik a helyzet': sokféle frusztráció van, nehezen értjük a jelent, és nem nagyon akarunk a múltunkkal foglalkozni, továbbra sem akarjuk a saját történeteinket feldolgozni, csak a másokét, és ez nyilván hosszú távon nem maradhat így. Vagy legalábbis nem lenne jó. A szabadság nagy teher, és erre a teherre nem vagyunk felkészülve. Csak egy másik, ennél nagyobb teherre voltunk felkészülve, a diktatúra terhére, amire ki is alakítottuk a magunk eljárásait. Úgy látszik, még nem jöttünk rá, hogy ezek nem vihetők át minden további nélkül ebbe az
újba."
Írók, írjatok remekműveket, üljetek le közénk a villamosra egy kicsit, és meséljetek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
1) kérem, "nevezze meg forrásait!" :-)
2)"Az új demokráciák polgárai a teljes emlékezetvesztést választották. Nem óhajtják megkérdezni, hogy mi történt a hosszan tartó izolációban, mert rejtjelezett nyelvük és paranoid szerepjátékaik vigasztalan realitását nehéz lenne egyeztetni aktuális igényeikkel. Individuális igények szerint kéne átszabniuk egalitárius szocializációjukat. Ilyesmire nem képes az ember. Ha valaki mégis megkísérelné, akkor kiderülne, hogy a diktatúra izolációjában olyan élettapasztalatot szerzett, amely jó a túlélésre, a túléléssel elnyert életre azonban nem. Akkor kiderülne, hogy sokat tud az önzés stratégiáiról, de keveset a maga iránt érzett felelõsségrõl, s mivel errõl mások szintén keveset tudnak, nem tudja velük értelmesen megszervezni az önálló életet. Intellektusának reproduktív képességeit fejlesztette, nem a produktívakat. Felnõtt fejjel sem ismeri individualitásának kreatív erejét, de igen büszke találékonyságának kíméletlen szélsõségeire, amelyek miatt valójában szégyenkeznie kéne."
Nádas Péter, Parazita rendszerek, http://www.es.hu/old/0045/publi.htm
b.
1, Esterházy an sich Péter nyilatkozta ezt a Horizon Malév-magazinnak (hát ez asszem így kerek)
2, Nádasch pedig: nem értek egyet az egalitárius szocializációval, szerintem olyan nem volt, persze kérdés, hogy mit értünk pontosan rajta. A túlélésre jó élettapasztalat viszont tényleg így van, ha a túlélést nem vesszük szó szerint. A Kádár-rendszer (érdemes vele foglalkozni, az 50-es évek más volt, tisztább bizonyos szempontból) szerintem a túlélést is csak tessék-lássék követelte meg, legalább is a társadalom nagy %-ától.
Azt is vegyük figyelembe, hogy az új rend kellemetlenül ismeretlen volt, megjelent a vesztenivaló, sokan lecsúsztak - hogy erre hogyan reagáltunk, annak elemzése, értékelése fontos, de az is biztos, hogy társadalom legyen a talpán, amelyik rögtön bátran nekifut a kihívásoknak (A Kelet-Európa-i ilyenek meg nem erről híresek). További kérdés, hogy a első sokk után (mikor is?) miért nem adaptálódtunk, miért nem indultak be jobban öntevékeny mozgalmak, miért működik ma is 1000-rel az önfelmentés, miért nem akarjuk magunkat egy kicsit jobban tisztelni és szeretni. Sok a kérdés.
a) egalitárius szocializáció - szerintem sem volt - a rendszerváltás után egy pillanat alatt derült ki, hogy mennyire őrizték a kasztok a maguk határait - ami vicces, hogy ez pont a Nádas féle párhuzamosokban nagyon részletesen le is van írva.
b) túlélésért való erőkifejtés megkövetelése - ebben is igazad van, a legtöbbeknek nem kellett a túlélésért nagyon strapálni magukat / lehet, h. itt Nádas magából indul ki?
c) miért nem indultak be jobban az öntevékeny mozgalmak / miért működik az önfelmentés ezerrel - pont ezért, mert volt 1-2 generáció, akik nem tanulták meg, hogy felelősek is lehetnek, mert nem lehettek azok. az már tényleg kérdés, hogy azok, akik 16-17-18 évesen érték meg a rendszerváltást, miért nem öntevékenyebbek - szerintem azért, mert a szocializmus kötelező kollektívizmusa után még az új generációkban is erősebbek az önös érdekek, mint az önként vállalt közösségi érdekfelvállalás.
b.
Valahogy azt érzem, hogy a lvegőben van benne, hogy valaki érzi-e, hogy képes tenni valamit, vagy nem. Magyarországon amúgy mindig erősen érzem a körülmények erejét. Szerintem azért s/nem léptünk tovább a rencerválti okozta sokkból - vagy mondjuk nem kezdtünk el élni igazán a szabadságunkkal -, mert egyrészt inkább elfogadjuk a langymeleget, a könnyebb ellenállást, másrészt kevés oylan közösségi kultuárlis élmény van, amely erősíteni a közösségi érzést és élményt, ideértve a médiától kezdve a lakóközösségekig sok mindent.
Fura dolog ez, sokan panaszkodanak, próbálják megfogni ezt a jelenséget, átérni, átnyalábolni, és nem sikerül.
Megjegyzés küldése