Csapda

Jaksity György Fogyatékos nemzet címmel döngöl egyet Magyarországon az indexen, egyrészt elősorolva a már unalomig ismert közhelyeket, másrészt kitérve a társadalom (a politikum döntésein keresztül is megjelenő) kegyetlenségére, érzéketlenségére, szeretettelenségére stb.

Ugyanakkor ő is nyilván beáll azoknak a sorába, akik ugyanilyen módon tudnak csak magukról (u.i. az országról) beszélni, illetőleg látványosan eltolják maguktól "az" országot.

Nem törődik a miértekkel, nem pazarol időt a megértésre, minden különösebb aggály nélkül mos össze jelenségeket.

Fő fogalma a fogyatékosság: fogyatékos nemzet vagyunk, amely pl. a fogyatékosaival sem törődik, kevés pénzt ad az ellátásukra, nem tekinti őket normális embertársaknak, kevés esélyt ad nekik a boldogulásra stb. Ez mind igaz a leírás szintjén, de ugyanolyan empátiát nélkülöző eljárás, mint a "fogyatékos nemzet" gáncsoskodásai, rosszindulatú lépései (pl. amikor a szomszédban fogyatékos otthont akar valaki nyitni). Állam és népe egyaránt fogyatékos: "De vajon ki a fogyatékos? Azok a valós fogyatékkal élő emberek, akik nap mint nap vívnak harcot az élhető életért egy ellenséges, toleranciahiányos, őket a költségvetésen keresztül európai értelemben véve kisemmiző társadalommal szemben, vagy az ilyen társadalom? Azt mondják, hogy azt nem szeretjük másokban, amit magunkban nem szeretünk. Nem tudunk mit kezdeni a fogyatékos embertársainkkal, mert a saját fogyatékosságainkat nem tudjuk feldolgozni?"

És Jaksity? Mit gondolna egy olyan valakiről, aki erkölcsi prédikációt tartana a fogyatékosoknak? Márpedig ő ugyanezt teszi - empátia helyett elítélően beszél, megértés és szeretet helyett kioktatás és frusztráció uralja a mondandóját. A kör bezárult.