A közszolgálatiságrul

Úgy kezdődött, hogy a piacgazdaság logikája járt a fejemben, mármint hogy idehaza a kapitalizmus valószínűleg azért sem működik, mert a társadalomból hiányzik az a mentalitás, amely érvényessé teheti a kapitalista törvényszerűségeket. Magyarul arra gondolok, hogy a szolgáltatások, áruk piacán a jobbnak akkor kell győznia, ha a népek elég öntudatosok ahhoz, hogy megköveteljék a pénzükért a minőséget, reklamáljanak, adott esetben szankcionáljanak. Így működne a szelekció.

Ám ez a polgári (avagy fogyasztói) öntudat még nem terjedt el. Az emberek közti kommunikáció még mindig a konfliktuskerülés és a megúszás-túlélés keretében él és virul: a főnökkel, hentessel, parkolóőrrel, pincérrel, portással (tehát akinek hatalma van) érdemes jóban lenni (ami nem jelent feltétlenül igazi barátkozást, csak egy bizonyos szintű jópofázást és bizalmaskodást). A világ ugyanis ellenséges, kemény terep, érdemes tehát harcostársakat gyűjteni a túléléshez.
Ez a program tehát nem az innovációra, hanem a megmaradásra épít. A túlélést nem segíti az állam sem - ez a pazarló szervezet, amely egyre több pénzt venne el tőlünk. "Az állam pénze"hallhatjuk sokszor.

Az állam és a társadalom közötti szakadék léte érthető, hisz az utolsó pár száz évben az államszervezetet mindig külső hatalmak alkották meg és tették a társadalom fejére. A rendszerváltás sem tudta megváltoztatni egy csapásra ezt az államképet, jóllehet oly rég óta először volt az állam a társadalom által választott emberekre bízva - addig sem volt más (egyebek mellett), mint a társadalom által bizonyos közfeladatokat ellátó szerv, ám politikai okokból nyilván hiteltelen, illegitim volt már régóta. Ám a rendszerváltással megváltozott a felállás. A feladat adott lehetett: fel kell építeni egy új államképet.

Ennek ezer módja van, és itt lép be a képbe a közszolgálatiság: egy jó közszolgálati tévé elsősorban nem a kereskedelmi tévékkel akar konkurrálni, nem minden korosztály és ízlés kiszolgálásában látja a feladatát, hanem mondjuk megpróbálja úgy formálni a közízlést, hogy az az ország mentális állapotára áldásos hatással legyen. Pl. csinál olyan sorozatokat, műsorokat, ahol a társadalom magára tud ismerni, vagy megpróbálja átalakítani a diktatúrában szocializálódott elmék fogalmait.

A kérdés ma is aktuális. Az országról, az állam működéséről, a jogaikról máig sokan alig tudnak valamit. Ám a köztévé ma inkább hasonlít egy néhol olcsóbb, néhol drágább szórakoztató csatornára, mint egy, az állam és a közügyek vagy akár a polgári (ön)tudat újragondolását szórakoztató módon felkínáló médiumra. Pedig ez utóbbi lenne a feladata - kreatívan, innovatívan, mégpedig azért, mert ráférne az országra .