dolgok

-Isten az örök jelenidő

-A rossz olyan, mint a gyom, nem kell nevelni, elég elhanyagolni valamit, a helyén rögtön felüti a fejét

A Fradi sorsa - back to the empire

No,

nem foglalnám össze nagyon, McCabe jött, hogy megmentse és felvirágoztassa a Fradit, ehelyett befektetőt keres, új pálya nem épülhet (kölcsönproblémák és ANTSz-papírok miatt).

Úgy tűnik nekem,
McCabe arra kellett, hogy szanálja a Fradit, kifizesse az adósságokat, végezze el az aljamunkát, hozza fel a csapatot a másodosztályból, majd húzzon el.

Qui prodest?

Hír 2010. október 10-ről:

"A Ferencvárosi Torna Club Kovács Miklós elnök javaslatára Rieb György és Kari Attila elnökségi tagokat javasolja, mint akvizíciós bizottsági tagokat, a labdarúgás részéről Kevin McCabe és Szász András a javasolt személyek az érdemi munka elvégzésére. A végleges döntés várhatóan a jövő heti >csúcstalálkozón< születik meg".
Az írás szerint hétfőn Kovács Miklós, Rieb György elnökségi tag és az FTC Labdarúgó Zrt.-t képviselő Esplanade Kft. ügyvezetője, Szász András megállapodott, hogy - az elnök javaslatára - az FTC Rieb György korábbi elnököt delegálja az FTC Labdarúgó Zrt. igazgatóságába. Erről tájékoztatták Kevin McCabe tulajdonost, végleges döntés a jövő héten várható."

(a többi itt)

A további, leendő befektetők felkutatása tehát Szász András ügyvéd munkája volt. Szászról ezt kell tudni (innen):

Szász András (61) neve a rendszerváltás óta eltelt húsz évben számos tisztázatlan állami üzletben felmerült. A rendszerváltozás előtt a COCOM-lista kijátszásán is dolgozó Intranszmasnak dolgozott az üzletember, utána az orosz államadósság lebontásában vállalt szerepet. Közreműködésével az MSZP akkori pénztárnoka, Máté László cége ZIL teherautókat, az FTC későbbi elnöke, Rieb György vállalkozása pedig Aleko személyautókat importált az orosz államadósság terhére (lásd Átverés volt az aranyüzlet, Index, 2009. február 4.).
Szász 1995-ben megalapította a Nádor'95 Rt.-t, amely egy államtitokként kezelt üzleti konstrukció keretében mobiltelefonok lehallgatására alkalmas titkosszolgálati berendezéseket vásárolt volna az orosz államadósság terhére kapott metrókocsik ellenértékéből. Az ügyletre a Nádor'95 Rt. 33,4 millió dolláros, államilag garantált „áthidaló devizahitelt" vett fel az akkor Erős János vezette Kereskedelmi és Hitelbanktól, ám a konstrukció bedőlt, és az 1998-as kormányváltás után az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának úgynevezett Nádor-albizottsága hosszan vizsgálta az ügyet (lásd Guruló rubelek II., Élet és Irodalom, 2000. február 25.). A Nádor'95 hatszázmilliós tartozást hagyott az MNB 2001-ben felszámolt bécsi leányvállalatánál, a CW Banknál is, 2003-ban mégis eredmény nélkül szüntette meg a Nádor-ügyben lefolytatott nyomozást az ORFK.
Közvetlenül az 1998-as kormányváltás előtt Szász András a Postabank akkori vezérét, Princz Gábort próbálta megmenteni a londoni Singer and Friedlander bankcsoport bevonásával (lásd Bank bán IV., Élet és Irodalom, 1999/24., jún. 18.). Szász András a Kulcsár-ügyben is feltűnt epizódszerepben (letartóztatása előtt Bécsben találkozott a brókerrel), később Kocsis István tanácsadója lett a Magyar Villamos Műveknél. Ma a Ferencváros angol befektetőjét, Kevin McCabe-et képviseli az Esplanade-cégcsoport vezetőjeként Budapesten.

McCabe, miután mindenhol árulta már a klubot, nem talál vevőre. Ezután kiadja ezt a nyilatkozatot ma (2011.01.31.):

érdekességek:

Elszomorít az, hogy Budapesten a Fradi nemzetközi befektetőjét zárt ajtókkal várták és várják, mely tényt az alábbiak támasztanak alá:
- Szinte egyáltalán nem kaptunk magyar részről szponzori támogatást, annak ellenére, hogy más klubok önkormányzati vagy kormányzati segítséggel ilyen támogatáshoz jutnak.
- Egyes, korábbi szponzoraink - akiket megörököltünk az FTC Labdarúgó Zrt.-vel együtt - megszegték a vállalt szponzori kötelezettségeiket.
- Egy igen jelentős nagyságú, a Zrt. által befizetett ÁFA összeg már nagyon hosszú ideje nem került az APEH által visszatérítésre.
(...)
- Gondot okoz a mindennapi munkában az a "feszült kapcsolat" a Fradi és az Ferencvárosi Torna Club (aki az FTC Labdarúgó Zrt.-ben 5%-os részesedéssel bír) egyes vezetői között, amely helyzet a Ferencvárosi Torna Club elnökének alábbi kijelentése miatt jött létre: "Meg fogjuk venni az FTC Labdarúgó Zrt.-t".
- Határozottan cáfolom azokat a híreszteléseket, mely szerint mások helyett, magyarországi személyek képviseletében és döntései alapján járok el a Fradi ügyében. Bárki meggyőződhet arról, hogy a labdarúgás iránti elkötelezettségem már legalább 20 évre nyúlik vissza, így ezen a területen igen nagy tapasztalattal rendelkezem. Ezért is tettem ajánlatot 2008-ban az FTC Labdarúgó Zrt. és ingatlanjainak megvásárlására a Scarborough Csoporton keresztül, amely teljes egészében a saját családi vállalkozásom.
Minden szurkolóval szeretném ezért megosztani, hogy most érkezett el az idő, a fent említett okokból, hogy a Fradi vezetését más, hasonlóan hozzáértő szakemberekre bízzam. Ezen szándékomról tájékoztattam a politika szereplőit helyi és magasabb szinten is, mostantól tehát tőlük függ, hogy a fentiek megvalósulása mennyire lesz eredményes." (kiemelés tőlem)

azaz

tessék megtenni a tétjeiket.

McCabe tehát úgy gondolta, összefogtak ellene, szerintem Szász, aki Kocsis által Csányival is kapcsolatban lehet/van, Csányi érdekeit képviselte, így Elnök Úr most megkaphatja a kedvenc csapatát. Hiszen...

Update - nincs pénz, McCabe el, de még persze fizessen, jaj, ha eddig nem volt felkutatható befektetőjelölt, most miért lenne? és ki? Meglássuk, de van egy tippem.

Még egy update, Bodoky Tamás összefoglalása MVM-ügyben, ami érinti a Fradi-ügyet is, konklúzióval

Frigyes

1998-ban, mikor már belaktam a lakásom, döntöttem úgy, hogy legyen macska, mert hát macskának lennie kell - a lét egyik szintjének tökélye, a szabadság és az autonómia követe, a csodálatosan kivitelezett ugrások és megfoghatatlanul finom mozdulatok képviselője, szóval a macska: kötelező.

Frigyes a Gellérthegyről érkezett, kedves, sportos állat volt, egy hét után tisztában volt a nevével - nem zavarta meg, hogy nő létére férfinevet kapott - hamar megtanulta kimenni és bejönni, kopogni az ablakon két lábra állva, amit főleg esős időben értékeltem. Fiatal korában érzelmes és karakán állat volt, nagyon ragaszkodó, akit pedig nem kedvelt, mint pl. a pár napra hozzánk költözött unokatesómat, félre nem érthető célzásokkal tudta meg a fájdalmas igazságot - Gábort Frigyes reggelente meglátogatta, szépen elhelyezkedett a pokrócán, majd pisilt (rokonom amúgy nem puszta létével vívta ki az ellenszenvet, megpróbált szívatva játszani a macskával, amit az nem élvezett annyira).

A kijáró, kertbe mászkálós életet könnyű volt megszokni, még akkor is, ha Frigyes sosem lett nagy barátja más macskáknak, mivel, és ezzel a gazdájához is hasonult, gyáva volt. Nem egyszer előfordult, hogy idegen macskák bekergették a saját otthonába (!), majd maguk is bejöttek (!!). Ilyenkor az állatok magánügyeibe nem szívesen avatkozó gazda (furcsa szó ez, apa, fiú, testvér, férj inkább voltam eben a kapcsolatban, mint gazda) azért tisztázta, kik is vannak erőfölényben. A sokat mozgó-mászkáló Frigyes fitt, sovány, kisportolt alakra tett szert, ami nyilván szemet szúrt a kandúroknak is, ugyanis elég hamar teherbe ejtették az egzotikusan cirmos kis bestiát - oldalán pöttyök, a farkán szépen sávozott gyűrűk, arcán stílusos kleopátra-mintás szemfestés tette vonzóvá Frigyest.

Közben egy másik lakó is eltávozott, nem teljesen függetlenül a macskától, ugyanis kettőn eltérő takarítási felfogásának konfliktusa akkor került a tetőpontjára, amikor az egyik karosszék huzatát kigyűrvén A. rátalált egy félig kiürült bolhafészekre. A macska bolhás volt, amit ellen, bár felvettük a harcot, nehéz volt mit tenni a folyamatos kertkapcsolat miatt. Ugyanakkor még az eltávozás előttre datálódott a szülés és a terhesség, utóbbi azért volt érdekes, mert az egyre gömbölyűbb macska csak úgy juthatott be a lakásba, hogy felugrott a párkányig, és ahogy megkapaszkodott, át is bújt az elég szűk rácsokon. A nagy pocak mindezt nehezítette, volt, hogy rendesen át kellett magát préselnie a rácsokon, amit belül a kisdedek nyilván értékeltek. A szülés éjszaka történt, az általában rajtam alvó macska felébresztett, majd szögegyenesen ráült a mellkasomra. Nem értettem a dolgot, de amikor megsimogattam, éreztem, hogy az oldalán ritmikusan futnak hullámok a fájások elkezdődtek. Frigyes rajtam szült. Egy idő után persze kibújtam alóla, így az ágyamban látták meg a holdvilágot a kiscicák ketten. Nagyon örültem, mert úgy terveztük, szétosztogatjuk a kölyköket, egyet sem tartunk meg, és nem is altatunk el. A két cica után kijött a méhlepény, ami a szülés végén történik, remek, Frigyes el is fogyasztotta a friss placentát, én pedig lefeküdtem az ágy mellé egy matracra, majd kiírtam a nappali ajtajára kívülről A.-nak, hogy vigyázat, bent kiscicák vannak. Másnap érdeklődve keltem, de soknak tűntek a cicák - hatan voltak. Volt tehát még bent méhlepény és hozzá kapcsolt utasok. Hatan! Mit csinálunk majd velük?

A kiscicák szépen fejlődtek, ezt leginkább A. látta, mert én elutaztam egy időre, eleinte belakták az egész lakást, a kanapé alatti ágyneműtartó egyik rekeszében aludtak, a másikba jártak vécére - amikor megérkeztem, a macskacsalád a konyhába volt elszállásolva. A kicsik persze aranyosak voltak, felmosáskor azzal szórakoztak, hogy csúszkáltak a padlón. A legagresszívabb, legtörtetőbb közülük a nagyanyai, félig-meddig perzsa vonásokat öröklő Mulder volt (Frigyes sima házimacska volt, semmi nem utalt rajta fekete-fehér, félhosszú szőrű anyjára). Végül el tudtuk osztogatni a cicákat, Mulderrel is volt egy sikertelen kísérletünk (társbérletbe próbáltuk odaadni egy macskamániás, kissé bolond családnak, ahol már élt egy elkényeztetett himalája macska - hát nem jött be az ismerkedési délután), végül úgy döntöttünk, megtartjuk, de hamar eltűnt - vagy ellopták a nagyon szép cicát, vagy kutyák kapták el. Frigyes egyedül maradt.

2000-ben megint jött egy lakótárs: ismerősök találtak egy macskát, nagyon tukmálták "jó lesz Frigyesnek társnak", oké, próbáljuk meg - Fjodor, a fehér-cirmos fiatal cica beköltözött. Kedves, aranyos macska volt, Frigyes a lehető legerősebb ellenszenvvel és gyűlölettel fogadta, és ez részben nekünk is szólt. Mint minden macska, Frigyes is nagyon kifejezően tudott nézni, úgyhogy kétségeink nem nagyon lehettek. Fjodor nem volt túl okos, nem tudta pl. megtanulni, hogy az ablakon nemcsak kimenni, bejönni is lehet, és magam láttam, ahogy érdeklődéssel vegyes udvariassággal nézi, ahogy két kutya rohan felé - de olyan is volt, hogy télen kiment, aztán nem talált vissza a ház másik oldaláról, ott fagyoskodott egy kerti széken. Végül is összeszoktak valamelyest, Fjodor persze barátkozott volna, Frigyes azonban hajthatatlan volt. A status quo kialakítása után néha kergették egymást félig komolyan, leginkább éjjel, amit azok a barátaink értékeltek igazán, akik pár napra átjöttek vigyázni rájuk. Fjodort hamar tolérte a vágzete - pár hónap, fél év után elütötte egy autó, eltemettük, szomorkodtunk, valószínűleg csak Frigyest töltötte el némi elégtétel.

Pedig ekkor már meg kellett, hogy ossza a lakást (meg engem) a barátnőmmel, ami sosem volt magától értetődő, sőt, Frigyes mindig jelezte, hogy lényegében csak átmeneti jelleggel történhet mindez meg, a szeretkezéseket tökéletesen időzített ugrásokkal zavarta meg, és imádott a kettőnk közé furakodni. Az ivartalanítást nem emiatt kellett meglépni, a műtétig terjedő pár hét alatt amúgy Provera nevű fogamzásgátlót szedett a macska. Emlékszem, amikor hazajött, ezüst festés volt a hasán, a seben, nyilván fertőtlenítő, a nyakán pedig Shakespeare-kor műanyag gallér. Frigyes fáradt volt, lassan tért magához az altatásból, próbált nyávogni, aztán rájöttem,h ogy éhes, úgyhogy rögtön kapott az akkori kedvencéből, krumplipüréből, de annyira nem tudta még magát tartani, hogy beleesett a feje az ételbe. Amikor el kellett mennem, a radiátoron fekvő macska, meghallván az ajtó nyitódását, gyengén rám nyávogott, amin nagyon meghatódtam, visszarohantam, fogadkoztam, hogy hamar megjövök. Az ezüst festést hamar lenyalta.

2002 mozgalmas év volt, költözés, amit számos átmeneti költözések előztek meg, előbb a Pók utcai lakótelepre kerültünk a nyár kellős közepén, nyolcadik emelet, nyugati fekvésű lakás, melyben előzőleg egy kutya lakott - Frigyesnek nem ez volt az álomlakás. Folyton a bútorok mögött bujkált, olykor kiment az erkélyre, és nézte az embereket, madarakat. Aztán következett az Andrássy út, udvari, kis lakás, sötét - Frigyes imádta. Itt az első napokban eltűnt, és három napig nem került elő. Bejártuk a tömböt, hívogattuk, a pincébe 3-4-szer lementünk, semmi. Aztán mégis onnan jött ki az egyik nap, mellén a fehér szőr totál fekete volt, ki tudja, hova szorult be. Nagy megkönnyebbülés volt. Végül sikerült elfoglalni a nyóckerben a rezidenciát: udvari, nagy lakás egy bérházban, no kert, no kijárás, gondoltam én. Dehogynem. Miután megbarátkozott a lakással, hamar kiült az ablakba, elnézte a lakókat, felmérte a körülményeket, majd kiment. A folyosóra, majd le a pincébe. Eleinte voltak problémák, nem találta el a megfelelő emeletet, bement az alattunk, a mellettünk lévő lakásba, de végül sikerült megoldania a dolgot, a rendszer működött. Nem volt egyszerű a történet, mert Frigyes az évek során nem lett sokkal bátrabb, itt pedig a fölöttünk lévő emeleten volt egy komoly hím macska, alattunk két másik, igaz, őket nem engedték le a pincébe, de a szúnyogháló egy macskának nem tűnik akadálynak, szóval félni tőlük is lehetett, aztán voltak kutyák, egy tacskó, később egy nagy keverék, mindketten megkergették, amit szerencsésen megúszott, egyszer csak a futás zaját hallottam, előbb a kis macska-, aztán a nagy kutyalábakét - Frigyes gyorsabb volt.

Ha kellett, tudott futni, pedig ekkor már elég túlsúlyos volt, rég nem mozgott már annyit, mint régen a kertben. De még ekkor - pl. 2008-ban, tízévesen - is képes volt egeret fogni, amit általában a szomszédok szedtek össze (4-5 ilyen eset volt). Frigyes szeretett vadászni, szöcskét is fogott (meg is ette), az egeret pedig csak megfogta, játszott vele (azaz végeredményében megölte), csodás volt úgy ébredni, hogy egy döglött egér van a nappaliban az asztal alatt. Korábbi, kertes lakunkban madarakat is fogott, költözéskor az egyik szekrény tetejéről leesett egy csak toll-csont cinke, Frigyes hozhatta be, csak nem sikerült végigvinni a programot.

Frigyes lassan középkorú macska lett, majd belépett az öregkorba. Sokat evett, egyre kevesebbet játszott, igaz, mi sem tudtunk már annyi időt fordítani rá - házasság és gyerek következett. A babát sosem szerette igazán, félt tőle, de nem volt agresszív vele, nem feküdt mellé, bár olykor bosszúból - mivel tiltottuk tőle -, úgy ment keresztül a szobán, hogy beugrott az ágyból, majd kiugrott belőle. Lassan eljött a következő költözés ideje, nyolc év nyolcker után visszakerült a Gellérthegyre - milyen szép is ez, mondogattam, itt született és itt is fog meghalni, a két hely között van tán 30 méter. A meglett macska kissé nehezebben szokta meg az új, egy egyre nagyobb gyerekkel nehezített lakást, az első napokban hirtelen úgy döntött, kimegy, amit nagyon nehéz szívvel engedtem meg neki - a környék tele van félkóbor macskákkal, sünnel, a házban is sok az állat, megfélemlítik majd, megverik, elkergetik, kikergetik az útra, nem talál majd vissza. Sokáig nem is jött be, aztán elkezdtem keresni, és meglett, furcsa lelkiállapotban élvezte a kintlétet, majd bejött. Aztán pár nap után bent maradt, és csak nagy sokára akart megint kimenni - ekkor már úgy tűnt, ismerősöket is szerzett, és már a nagy felfordulás elől is jobb neki kint, mert közben megszületett a második gyerek, az elsőnek pedig a Frigyes szó jelentette a macskát.

Este mindig kicsit feléledt, és ráült a kanapéra, mert érezte, a gyerekek már sem akció-, sem hangzó veszélyforrásként nem leselkednek rá. Éjjel pedig mindig feltűnt az ágyon, amit élete során, amikor tehette, megtett. Szeretett velem aludni, így tanultam meg terpeszállásban aludni, mert ott, a két láb tövében szeretett feküdni. Ezerszer volt ő nyomasztó és depressziós éjjeleken a társ, és még nagybetegen is feljött az ágyra. Reggel, amikor még napi 2-3 tasakos ételt is megevett, kitartóan jött, szelíden belekarmolt az arcomba (vagy az orrom belsejébe), majd az ébredés heveny jeleire öröm fogta el, és dorombolni kezdett. Ezt a részemről nem mindig követte ugyanolyan fokú öröm. Nyáron sokszor csak azért bújt elő, hogy ételt kérjen. De amikor megjöttem valahonnan, mindig már akkor tudta, hogy én vagyok, amikor csak a ház bejáratán léptem be, és a liftet hívtam - ezt a feleségemtől tudom, ő is Frigyestől tudta meg ilyeténképpen, hogy hazajöttem.

Frigyes társ volt, családtag, szégyen ide vagy oda, ha hirtelen kellett szólnom, folyton a gyerekem nevét mondtam neki, és fordítva. Ismertük egymást, ő volt az a személy, akiről elmondhatom, hogy tisztán, hullámvölgyek nélkül szerettem. Most, hogy nagyon beteg, és ilyen sajnálatosan hamar beteljesedik a gellérthegyi körforgás, nehéz nagyon a vég, a búcsú. Meg fogok halni én is valamennyire, és nehéz lesz megtalálni azt az olvasatot, amely ennek a fájdalmát tompítja. Jó volt veled Frigyes. Majd találkozunk. Pihenj jól.

_ _egy keresztény pap_ _

...több tuszi nőt és gyereket befogadott a vérengzések idején a templomába, majd elrendelte kivégzésüket...

Schmitt Pálrul

Most mindenki arról beszél, az új elnök mennyire simulékony, gerinctelen, minden rendszer jó volt neki, előre deklarálja, nem lesz vele gond stb. Igen, ugyanakkor engem az is érdekel, mire következtethetünk a megválasztásából a rendszerváltásra nézve.

Amit eddig is tudtunk: Orbán szerint érvénytelen.

Az '56 utáni Magyarország legnagyszerűbb eseménye, a nagy történelmi esély ezzel a jobboldal számára passé lett, nem pálya többé. A Hősők terén beszédet mondó Orbán lényegtelen epizód, hisz a rendszerváltás jogi kereteit megteremtő(k között szereplő), annak szimbolikus alakjaként tekintő, amúgy autonóm Sólyom helyett egy Kádár-korban is kiemelt pozícióban (!) lévő, sportolóként amúgy is kényes feladatokkal körülvett, elvtelen embert választott elnöknek. Ez a rendszerváltás visszavonásának eddigi legjelentősebb gesztusa.

Kapkodás

Frászt voltak itt tervek, kapkodás van, amihez a kétharmad úgy jön, mint a hároméves kiscsávó kezébe a Magnum.

Hendétől (honvédelmi miniszter, de háborúskodásról beszél, kis ólomkatonásdizik) kérdezik ma Este:

-Politikai bosszúnak tartja az ellenzék Szilvásy X kirúgását az Állami Egészségizé Központ éléről, mivel hogy Szilvásy György testvére.

-Miért, testvérek?

-Igen, nem tudta?

-De.

A többi néma csendőr

Trianon 90

Valamit csak kéne írni, gondoltam.

Fiatal koromban nagybátyám mutogatta annak az irredenta könyvnek az eredetijét, amit aztán Raffay Ernő a saját neve alatt jelentetett meg a rendszerváltás után (igen, neki lazították ki az autója kerekén a csavarokat... röhej), abban összehasonító ábrák voltak, az igazságtalanság egyértelműnek tűnt. Meg hát Trianon ellen tabu volt szólni. Hetedikben áthúztam a Magyarország térképen látható szomszédos országokban lévő városok idegen nevét.

Most itt ülök, és nincs kedvem vele foglalkozni.

Nem fontos? Rég volt? Aktuális? Nem emiatt.

Egyrészt azért nem, mert ma Trianon tesztkérdés, nem történészi értelmezés terében mozgó esemény, mint Mohács vagy Rigómező, hanem aktuálpolitikai, magyarságteljesítménybeli faktor.

Másrészt a Trianon-diskurzus ilyenformán nem termékeny, nem ad semmit, nem segít leszűrni tanulságokat (mint Mohács vagy Rigómező), és így nem érdemes vele foglalkozni.

Épp ezért kéne?

Lehet, de épp most nincs kedv keresztesháborút vívni.

Érzelmileg meg nagyon kettős ez - a magyar kultúrához szervesen kapcsolódó országrészek, polgárvárosok, vidékek, magyarok elcsatolása persze szomorú dolog, de hogy igazságtalan-e... átlag 30%-nyi magyar lakóssággal (kivéve Felvidék) mégis hogy mondhatnám totálisan igazságtalannak? A jól ismert köröket sincs kedvem lefutni Eötvös József kisebbségi elveitől a gyakorlaton át Clemanceau feleségéig meg hasonlók.

Azt szeretném, hogy a trianoni megemlékezés egy félórás töprengés legyen mindenki számára, de amúgy próbáljunk meg egy kicsit a jövőre koncentrálni.

Aztán amikor már nem a másik arcának fürkészése lesz a "Trianon" hangsor elhangzása utáni reakciónk, jöhet az érdemi beszéd.