Felgyorsultak az események, ennek megfelelően a reflexiók is élesebbek. Veszprém után egyre többen ítélik el az értelmiségi finomkodást, miszerint tudomásul kéne venni, hogy vannak a cigányokra jellemző bűnelkövetési módok, van cigánybűnözés, és nincs értelme úgy tenni, mintha nem lenne.
Szerintem az értelmiség hibája ennél nagyobb.
Nem vettek tudomást az országról. Nem törődtek az elszegényedéssel, a kettészakadással. Nem lobbiztak jobb oktatói állásokért, nem törekedtek tanári munkát kapni a hátrányos helyzetű térségekben, nem törekedtek kapcsolatot találni izolált honfitársainkhoz. Lemondtak az ország egy részéről.
Ők? Mi.
A fanyalgás hatása így üt vissza (lásd még: "Ezeknek?!")
Ha leszarunk egy országot, akkor előbb-utóbb magunkat is egy barnás közegben találjuk. Ilyen egyszerű.
Más: SzabóZ-vel ritkán értek egyet, most nagyjából igen - a kormány megint rosszul reagál. Nem kezeli felnőttként a társadalmat, nem informál, hanem megvéd, védszárnyat terjeszt ki felénk, mi pedig bebújhatunk a kormány madárhónalja alá. Mikor jön már egy olyan hatalom, amely nem a saját erejének kiterjesztéseként értelmezi a kormányzást?
Máskor többet, kedves néném.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése