Légicsapások

A legújabb izraeli-palesztin háború első két napja után érdemes átgondolni a történtek logikáját. Izrael a december 19-i tűzszünet utáni rakétatámadásokkal (és azok áldozataival) indokolja támadását (10 nap alatt töb mint 300 rakétacsapás), a Hamaszt hibáztatva mindenért. Az arabok egységesen elítélik a rakétacsapásokat. Az izraeli vezetés állítja, csak Hamasz-állásokat támad.

Elméletileg mi a helyzet? Vannak terroristák, akik nem akarnak békét Izraellel, és vannak olyan arabok, akik bár nem fogadják imáikba Izraelt, alapvetően megbékélnének vele. A támadások az előbbiek számát növelik, az utóbbiakét pedig csökkentik. Ez Izrael érdeke? Nem.

Izrael a Hamaszt akarja ellehetetleníteni, konkrétan felrobbantani. A Hamasz tagjait? Infrastruktúráját? Egyetemek, mecsetek, gyógyszertárak lettek a légicsapások martalékául. Hogy lehet így ellehetetleníteni egy terrorszervezetet? Csakis megerősíteni lehet a népszerűségét, hisz minden tette igazolást nyer.

Izrael egyértelműen elrettenteni akar, amihez nem válogat az eszközökben. Ezzel viszont épp saját érdekei ellen cselekszik. Ezzel saját biztonsága ellen tesz. Ezzel saját megítélését rontja. Ezzel saját hitelességét rontja. Holott Izraelnek joga van lépni: egy állam sem tűrné, hogy rakétákkal támadják, állampolgárait öljék.

Csak erre nem ugyanezzel kell válaszolni.

Izrael kapcsán gyakran halljuk: aki Izraelt védi, a nyugati kultúrát védi, egy emberközeli kultúrát véd a barbárság és a nyers erőszak, a gyűlölet ellenében. Palesztina modernizációja, a szélsőségesek leszerelése, a gyűlöletteli mentalitás indokolatlanná válása e kultúra terjedésével lenne leheséges. Az arabok megfélelmlítése eddig sem működött, és most is csak elmélyíti a válságot. Izrael időt nyer - a következő hullámig.

Persze nem könnyű jól reagálni egy ilyen helyzetben. Szinte lehetetlen. De ez nem jelenti azt, hogy akkor hagyni kell az egészet a fenébe.