Az bulvarsajtónak apologiaja

Bulvár vagyok, ments ki innen - alapvető hozzáállás a megfelelő sajtómunkási körökben, kéremtisztelettel, én Győzike lábkörméről szok írni több kolumnás cikkeket, de utálom, otthon és láruhában Sztravinszkíjt hallgatok.

Van egy másik típus: minden reggel szétnyíló genitáliákat rakok ki a címlapra, ám nem vagyok bulvár, mert összekacsintok magammal, akár Dzsuang Szi és az ő álma. E mentalitás néha szintúgy felháborodik közállapotainkon, s időről időre megmagyarázza magának, hogy ha nem is az, ami, azért jó az, ami ő nem

érthetőbben

Tehát hogy a bulvár a nép hangja, megtöri a mainstream média tabuit 's a t.
A web2 korában ez azért máshogy van, de a magyarországi helyzet sem pont így áll.

"A médiát sokáig azonosították a közszolgálatisággal, ami a művelt középosztály kulturális eszménye volt. Ennek zászlója alatt atyai leereszkedéssel és szigorral próbálták az egész társadalomra a magas kultúrát ráerőltetni, ám ezekből az elképzelésekből sok mindenki és sok minden kimaradt." rég nem igaz.

"A leghülyébb bulvárlapok is segítenek másként gondolkozni, a szabályokat konfrontálni. Azt sugallni, hogy ami köröttünk létezik, az nem feltétlenül igaz és hogy minden másképpen is lehetne, mint ahogy van. A populáris kultúrának hangot adó bulvárnak ezért faltörő kos szerepe van, mert amit a hivatalos média, a cenzúrázott vagy a finomkodó média megkésve, vagy soha nem mond el, azt a bulvár frissen hozza, a maga kócosságával, de mindig pengeélesen és mindig nagyon aktuálisan." Hákéremszépen. Szabályokat konfrontálni - ma itthon a bulvár a főszabály, a legnépszerűbb, a mainstram, hát ezzel egy irányba menni talán nem vall nagy bátorságra és szellemre. A többi kultúr- és sajtótörténet.

"Szerintem éppen az a kultúra demokráciája, hogy mindnyájan előállhatnak a saját maguk értelmezésével, a lakosság pedig válogathat közöttük" Ugyanolyan értelmiségi bullshit, mint amit 2 mondattal korábban támad. A bulvármédia manipulál, szeméremajkat és vérplazmát mutat fel, plusz átver (Harry herceg megevett egy élő nagymamát? (nem)) egyszóval a kultúra demokráciája bollocks.

"Rengeteg példát lehet mondani arra, hogy a bulvárt politikai, kereskedelmi érdekek manipulálják. Tudósítást vásárolnak, bulvárformátumba csomagolt üzeneteket küldenek. Szerintem a bulvár is teljesen hülyének nézi az embereket." - ez Bodoky kérdése, az index egyik fő munkatársáé...

és a válasz egy része: "Bármennyire is szeretnénk, nincs olyan tiszta kritikai nyilvánosság, amelyből teljesen ki lenne rekesztve a politikai és a gazdasági befolyás." akkor most hol van a demokratikus kultúrfogyasztás?

"Meglepő, hogy milyen okosak ezek az úgynevezett egyszerű emberek, hogy milyen árnyaltan, gazdagon látják a műsorokat." - miért meglepő? akkor most nem azz az értelmiségi attitűdöt tetszik véletlenül felmutatni amiről hat bekezdéssel korábban így tetszett nyilatkozni "A megmondóemberek ezért mindig az ízlésről és a kellésről beszélnek. Amikor a médiáról van szó, például arról, hogyan kellene csomagolni a híreket, hogyan kellene bemutatni képeket. Vagy arról, hogy a lakosságnak hogyan kellene nézni vagy olvasni a médiát, amit persze ők - a megmondóemberek - tudnak, de a fogyasztóknak nincs ízlése, azok hülyék, azok mindent benyalnak."

"A bulvárt nem önmagában kell nézni, hanem azzal együtt, hogy milyen társadalmi igényt elégit ki." (háhá, mintha a tv2 egyik szóvivőjét hallanánk.) "Ha tehát nem respektálja a privát szférát, akkor azt kell vizsgálni, miért van erre igény?"(ez már egyáltalán nem háhá, tudja ez az ember, miket beszél?)

"A társadalomban akkor lesz botrány, ha valamilyen normasértés nyilvánosságra kerül. A morális tisztázás azt jelenti, hogy lehet, hogy nem történt ugyan törvénysértés, de a társadalom igazságérzetét mégis sérti az ügy. Az ilyen esetek mindig felkínálják a lehetőségét egy kollektiv purifikációs rítusnak." Frászkarikát. A bulvár gyártja, futószalagon szállítja a botrányokat, ez a lényege. De hogy lehetne megtisztulni attól, hogy Győzike pofonvágta a Lánchíd egyik oroszlánját? "kár lenne a botrányok szerepét alábecsülni. Bár nem vezetnek mindig az értékrend helyreállításához vagy a megújításához, mégis szerepük van abban, hogy monitorozzanak és felszínen tartsanak fontos erkölcsi kérdéseket." Hát hacsakúgynem.

A bulvárnak persze van létjogosultsága: pihentet, szórkaoztat. De a korlátai számosak és súlyosak: elveszi a teret, a lehetőséget a fennkölt és alkotó mozzanatoktól. Egyszerűen annyira alacsonyról nézi a történéseket, hogy esélyt sem ad egy fennköltebb pozíció elfoglalására. Ez amúgy főleg a művészethez való viszonyulásában mutatkozik meg.

Plusz ma a médiában a bulvár egyeduralkodó, a blogokon is a bulváros nyelv jellemző - ami egy elég negatív antropológiai szemlélettel kapcsolódik össze. Az irigységre, haragra, kicsinyességre építő magyar bulvár köszönőviszonyban sincs az angolszász, valóban emberpárti bulvárral.

Kezdetben vala a (B)logosz(féra)

Lassan (?), de biztosn épül ki a blogoszféra ékes magyeri nyelven is, ma már minden témából blog indul, sőt a témátlanságból is. Eszembe jut bármi, elkocogok a megfelelő kapualjba, és lerakom azt az egy mondatomat. Így szeletelődik fel a személyiség - öt perc helyett öt szó világhír.

Vagyis mediatizáció. Pupi Avati olasz rendező mondja, hogy régebben a tett, ma a szó társadalmát éljük - rengeteg parazita foglalkozást űző újságíró-pr-es stb. él abból, hogy valami történést elmesélnek, közzétesznek. A beszédaktus elmélete szerint persze a a beszéd tett is, de tény, hogy a primér akció mellett egyre fontosabb a konfabuláció, az elmesélés aktusa.

És mikortól pótcselekvés a blogolás, a verbális cselekvés? Szeretnék egy filmet látni egy olyan emberről, aki az életét másodlagos terekben tölti, másodlagos cselekvéssel, és ennek minden következményével. Írja meg-rendezze meg valaki, én majd jól megírom.

Átlátható közéletet! Fradika!

A Fradi kizárói között egy nő is volt - adja hírül egész idétlenül és kacskán a pepsifoci.hu, miután a bíróság meghozta ítéletét, hogy a bizottság névsora megismerhető legyen. Ami szép és jó, nyilván igazán fontos megtudni, ki is szavazta meg az anno jogos, de igazságtalan kizárást (mert, ugye ezzel az erővel a fél(?) NB I mehetett volna a II-be).

Most viszont tudjuk a neveket (az egyikük nő, hogyrohadnameg), örülhet a FTC PE, amely így vélekedik: "egyesületünk nem kérte annak megállapítását, hogy a Ferencváros kizárása jogszerű volt-e vagy nem, sőt annak sem, hogy a sportszervezet valóban megfelelt-e a licencadás feltételeinek. Csak a nevekre voltunk kíváncsiak, amelyek kiadását a bíróság elrendelte, mert azok az MLSZ közhasznú működése okán a nyilvánosság elől nem eltitkolhatóak."

Szép a nyilvánosság iránti eme elkötelezettség, amely nyilván a transzparens közélet óhajából táplálkozik, bár a fórumhozzászólásokból mindenki következtethet az eredeti szándékra: "Félni fognak! Mert "Bűnösök közt cinkos aki néma"! Nem kívánok "vérbosszút", de legyen átkozott a nevük, nyitott szemmel aludjanak! Kérek minden értelmesen gondolkodó, MAGYAR embert, ha most nem fogunk össze és nem veszünk elégtételt ezt mindíg el lehet majd játszani bármelyik futballcsapattal."

Hát igen, a Fradi-szurkolók mindig is erőszakmentes kommunikációjukról, érvelő magatartásukról voltak híresek. Mint amikor az egyik fel nem jutás után ezt meg is beszélték a csapat (s amúgy az éved egyik legjobb) játékosával: "Buz arra járt és szaladtam felé, majd amikor utolértem szemből egy minimális lecsúszott ütést mértem rá (nem tudom elhinni, hogy ez maradandó sérülést okozhatott). Abban a pillanatban éreztem, hogy ezt nem kellett volna. A hírből viszont kimaradt, hogy elnézést kértem tőle a hibámért az eset után, a buszindulásnál, és Ő fogadta a kézfogásomat, mellyel, ha ez örökre nyomot is hagy benne, úgy éreztem valamennyire lezártnak tekinthető."

Hát akkor várjuk a híreket.