Frászt voltak itt tervek, kapkodás van, amihez a kétharmad úgy jön, mint a hároméves kiscsávó kezébe a Magnum.
Hendétől (honvédelmi miniszter, de háborúskodásról beszél, kis ólomkatonásdizik) kérdezik ma Este:
-Politikai bosszúnak tartja az ellenzék Szilvásy X kirúgását az Állami Egészségizé Központ éléről, mivel hogy Szilvásy György testvére.
-Miért, testvérek?
-Igen, nem tudta?
-De.
A többi néma csendőr
2010. június 15., kedd
2010. június 5., szombat
Trianon 90
Valamit csak kéne írni, gondoltam.
Fiatal koromban nagybátyám mutogatta annak az irredenta könyvnek az eredetijét, amit aztán Raffay Ernő a saját neve alatt jelentetett meg a rendszerváltás után (igen, neki lazították ki az autója kerekén a csavarokat... röhej), abban összehasonító ábrák voltak, az igazságtalanság egyértelműnek tűnt. Meg hát Trianon ellen tabu volt szólni. Hetedikben áthúztam a Magyarország térképen látható szomszédos országokban lévő városok idegen nevét.
Most itt ülök, és nincs kedvem vele foglalkozni.
Nem fontos? Rég volt? Aktuális? Nem emiatt.
Egyrészt azért nem, mert ma Trianon tesztkérdés, nem történészi értelmezés terében mozgó esemény, mint Mohács vagy Rigómező, hanem aktuálpolitikai, magyarságteljesítménybeli faktor.
Másrészt a Trianon-diskurzus ilyenformán nem termékeny, nem ad semmit, nem segít leszűrni tanulságokat (mint Mohács vagy Rigómező), és így nem érdemes vele foglalkozni.
Épp ezért kéne?
Lehet, de épp most nincs kedv keresztesháborút vívni.
Érzelmileg meg nagyon kettős ez - a magyar kultúrához szervesen kapcsolódó országrészek, polgárvárosok, vidékek, magyarok elcsatolása persze szomorú dolog, de hogy igazságtalan-e... átlag 30%-nyi magyar lakóssággal (kivéve Felvidék) mégis hogy mondhatnám totálisan igazságtalannak? A jól ismert köröket sincs kedvem lefutni Eötvös József kisebbségi elveitől a gyakorlaton át Clemanceau feleségéig meg hasonlók.
Azt szeretném, hogy a trianoni megemlékezés egy félórás töprengés legyen mindenki számára, de amúgy próbáljunk meg egy kicsit a jövőre koncentrálni.
Aztán amikor már nem a másik arcának fürkészése lesz a "Trianon" hangsor elhangzása utáni reakciónk, jöhet az érdemi beszéd.
Fiatal koromban nagybátyám mutogatta annak az irredenta könyvnek az eredetijét, amit aztán Raffay Ernő a saját neve alatt jelentetett meg a rendszerváltás után (igen, neki lazították ki az autója kerekén a csavarokat... röhej), abban összehasonító ábrák voltak, az igazságtalanság egyértelműnek tűnt. Meg hát Trianon ellen tabu volt szólni. Hetedikben áthúztam a Magyarország térképen látható szomszédos országokban lévő városok idegen nevét.
Most itt ülök, és nincs kedvem vele foglalkozni.
Nem fontos? Rég volt? Aktuális? Nem emiatt.
Egyrészt azért nem, mert ma Trianon tesztkérdés, nem történészi értelmezés terében mozgó esemény, mint Mohács vagy Rigómező, hanem aktuálpolitikai, magyarságteljesítménybeli faktor.
Másrészt a Trianon-diskurzus ilyenformán nem termékeny, nem ad semmit, nem segít leszűrni tanulságokat (mint Mohács vagy Rigómező), és így nem érdemes vele foglalkozni.
Épp ezért kéne?
Lehet, de épp most nincs kedv keresztesháborút vívni.
Érzelmileg meg nagyon kettős ez - a magyar kultúrához szervesen kapcsolódó országrészek, polgárvárosok, vidékek, magyarok elcsatolása persze szomorú dolog, de hogy igazságtalan-e... átlag 30%-nyi magyar lakóssággal (kivéve Felvidék) mégis hogy mondhatnám totálisan igazságtalannak? A jól ismert köröket sincs kedvem lefutni Eötvös József kisebbségi elveitől a gyakorlaton át Clemanceau feleségéig meg hasonlók.
Azt szeretném, hogy a trianoni megemlékezés egy félórás töprengés legyen mindenki számára, de amúgy próbáljunk meg egy kicsit a jövőre koncentrálni.
Aztán amikor már nem a másik arcának fürkészése lesz a "Trianon" hangsor elhangzása utáni reakciónk, jöhet az érdemi beszéd.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
