Mondhatni, aki ma az MSZP-vel viccelődik, folyamatosan hullagyaláz egy elhunyt oroszlánt, de most, hogy az Osztapenko-szobornak is fel van ajánlva a miniszterelnöki poszt (állítólag nem vállalja), eszembe jut a magyar fociválogatott analógiája: egy időben az NB I-ben több volt a válogatott, mint a kimaradó játékos. Kb. mint a magyar kitüntetettek, lovagi középkereszt bronz fokozat, réz paszomány a Hranulák Elek Színház másodkönyvelőjének és még 200 társa.
Nagyvonalúság, jut eszembe hatalomhz való ragaszkodás (MSZP) és válságkezelés (FIDESZ) kapcsán, utóbbi abban a vicces helyzetben van, hogy most azért utasítja el a (mondjuk) Surányit, hogy később (amikor minden hét számít, hát persze) ő nevezhesse ki az ő Surányiját, egy pártokon felül álló satöbbit, aki eltakarítja a romhalmazt, letolja a torkokon a slagot a gyomormosáshoz, hgy utána Viktor darálja belénk a narancsot. A magyar közélet grandezzája.
2009. március 27., péntek
2009. március 5., csütörtök
Nemzeti egység
Szóval,
lassan minden egyértelművé válik, itten kész, egy dolgot lehet csinálni - amit amúgy még senki nem akar, de hát ez nem akarat kérdése - tudjuk, nyugdíjasstop, mínusz 3000 milliárd, maximumíz, minőség.
Namármost ha ez a választási lehetőség, de még így is külső körülményektől függ , hogy jegyrendszer lesz-e vagy sem, minden szimbolikus lépésnek súlya van.
Európában politikailag kétféle reakciót váltott ki a válság: nemzeti összefogást, illetve kormányválságot. Mivel nálunk az egyik legrosszabb a helyzet, azt gondolom, egy kormányváltás tovább mélyítené a bizonytalanságot, főleg mivel a Fidesz gazdasági elképzeléseiről olyan hihetetlenül sokat tudni. Most pedig arra végképp nincs idő, hogy egy "nem tuttuk, mi a pontos hejzet, de most, hogy láttyuk, hát nem tudunk micsinálni"-szerű szövegbozótost is bejárjunk.
Ellenben jó üzenete lenne egy szükségállapotban szokásos összeborulásnak - aminek pontos technikájáról még nincs elképzelésem.
Bár.
Épp tegnap láttam a Puskás-filmet, és Tischler János kiváló cikke a lengyel rendszerváltásról is ugyanazt a dolgot erősített meg bennem: "Jaruzelski javára írható, hogy amikor 1988 táján választania kellett az ismételt erőszak vagy az ellenzékkel való párbeszéd között, ez utóbbit tette, s ezzel - akarva- akaratlanul - elsőként mutatott példát a lehetséges politikai átalakulás irányába. Kádár erre sohasem lett volna képes." A pitiánerség, a kisszerűség kultúrájáról mintha nem értekeznénk annyit - amikor Puskás elhagyja az országot '56-ban, még nem biztos benne, hogy kint marad vagy nem. Amikor meglátja a róla írt mocskolódó, pártrendelésre írt gyalázatos cikkeket, dönti el, kint marad. Ugyanaz a rendszer fosztott meg minket Puskástól, amely előbb korrumpálta azzal, hogy ahelyett, hogy rendes fizetést adott volna neki (és az egész aranycsapatnak), hagyta, hogy harisnyát, órát egyebeket büntetlenül csempészhessen a külföldi túráiról. Nem tudom, átérezzük-e ennek a súlyát: nem a teljesítmény honorálása a cél, hanem a tettestárssá tétel, a morális lezüllesztés, a korrupció (jut eszembe, amikor NATO-csúcs volt Budapesten, a BKV akkori vezére sem egy napos ingyenes közlekedést hirdetett a lezárások miatt megbénult városnak, hanem azt, hogy az ellenőrzés majd "kevésbé lesz hatékony". Esterházy Péter joggal háborodott fel ezen, majd elindult buszjegyeket osztani a városba.)
Szóval nem várok csodát a Fidesztől sem, majd alkalmasint átsomolygok kenyérjeggyel a kezemben a mögöttem sorban álló Pokorni Zoltánra.
(És még valami: az állam korrumpálása, a szavazatok indirekt (?) vásárlása képében továbbra is folyik: ahogy Krémer Balázs Mancs-os publicisztikája az állami családtámogatási rendszerről jól levezeti, a középosztály körében végzett gyes-propaganda törés nélkül folytatja a kádári módszereket állam és nép között.)
lassan minden egyértelművé válik, itten kész, egy dolgot lehet csinálni - amit amúgy még senki nem akar, de hát ez nem akarat kérdése - tudjuk, nyugdíjasstop, mínusz 3000 milliárd, maximumíz, minőség.
Namármost ha ez a választási lehetőség, de még így is külső körülményektől függ , hogy jegyrendszer lesz-e vagy sem, minden szimbolikus lépésnek súlya van.
Európában politikailag kétféle reakciót váltott ki a válság: nemzeti összefogást, illetve kormányválságot. Mivel nálunk az egyik legrosszabb a helyzet, azt gondolom, egy kormányváltás tovább mélyítené a bizonytalanságot, főleg mivel a Fidesz gazdasági elképzeléseiről olyan hihetetlenül sokat tudni. Most pedig arra végképp nincs idő, hogy egy "nem tuttuk, mi a pontos hejzet, de most, hogy láttyuk, hát nem tudunk micsinálni"-szerű szövegbozótost is bejárjunk.
Ellenben jó üzenete lenne egy szükségállapotban szokásos összeborulásnak - aminek pontos technikájáról még nincs elképzelésem.
Bár.
Épp tegnap láttam a Puskás-filmet, és Tischler János kiváló cikke a lengyel rendszerváltásról is ugyanazt a dolgot erősített meg bennem: "Jaruzelski javára írható, hogy amikor 1988 táján választania kellett az ismételt erőszak vagy az ellenzékkel való párbeszéd között, ez utóbbit tette, s ezzel - akarva- akaratlanul - elsőként mutatott példát a lehetséges politikai átalakulás irányába. Kádár erre sohasem lett volna képes." A pitiánerség, a kisszerűség kultúrájáról mintha nem értekeznénk annyit - amikor Puskás elhagyja az országot '56-ban, még nem biztos benne, hogy kint marad vagy nem. Amikor meglátja a róla írt mocskolódó, pártrendelésre írt gyalázatos cikkeket, dönti el, kint marad. Ugyanaz a rendszer fosztott meg minket Puskástól, amely előbb korrumpálta azzal, hogy ahelyett, hogy rendes fizetést adott volna neki (és az egész aranycsapatnak), hagyta, hogy harisnyát, órát egyebeket büntetlenül csempészhessen a külföldi túráiról. Nem tudom, átérezzük-e ennek a súlyát: nem a teljesítmény honorálása a cél, hanem a tettestárssá tétel, a morális lezüllesztés, a korrupció (jut eszembe, amikor NATO-csúcs volt Budapesten, a BKV akkori vezére sem egy napos ingyenes közlekedést hirdetett a lezárások miatt megbénult városnak, hanem azt, hogy az ellenőrzés majd "kevésbé lesz hatékony". Esterházy Péter joggal háborodott fel ezen, majd elindult buszjegyeket osztani a városba.)
Szóval nem várok csodát a Fidesztől sem, majd alkalmasint átsomolygok kenyérjeggyel a kezemben a mögöttem sorban álló Pokorni Zoltánra.
(És még valami: az állam korrumpálása, a szavazatok indirekt (?) vásárlása képében továbbra is folyik: ahogy Krémer Balázs Mancs-os publicisztikája az állami családtámogatási rendszerről jól levezeti, a középosztály körében végzett gyes-propaganda törés nélkül folytatja a kádári módszereket állam és nép között.)
2009. február 23., hétfő
Szégyenek
Felgyorsultak az események, ennek megfelelően a reflexiók is élesebbek. Veszprém után egyre többen ítélik el az értelmiségi finomkodást, miszerint tudomásul kéne venni, hogy vannak a cigányokra jellemző bűnelkövetési módok, van cigánybűnözés, és nincs értelme úgy tenni, mintha nem lenne.
Szerintem az értelmiség hibája ennél nagyobb.
Nem vettek tudomást az országról. Nem törődtek az elszegényedéssel, a kettészakadással. Nem lobbiztak jobb oktatói állásokért, nem törekedtek tanári munkát kapni a hátrányos helyzetű térségekben, nem törekedtek kapcsolatot találni izolált honfitársainkhoz. Lemondtak az ország egy részéről.
Ők? Mi.
A fanyalgás hatása így üt vissza (lásd még: "Ezeknek?!")
Ha leszarunk egy országot, akkor előbb-utóbb magunkat is egy barnás közegben találjuk. Ilyen egyszerű.
Más: SzabóZ-vel ritkán értek egyet, most nagyjából igen - a kormány megint rosszul reagál. Nem kezeli felnőttként a társadalmat, nem informál, hanem megvéd, védszárnyat terjeszt ki felénk, mi pedig bebújhatunk a kormány madárhónalja alá. Mikor jön már egy olyan hatalom, amely nem a saját erejének kiterjesztéseként értelmezi a kormányzást?
Máskor többet, kedves néném.
Szerintem az értelmiség hibája ennél nagyobb.
Nem vettek tudomást az országról. Nem törődtek az elszegényedéssel, a kettészakadással. Nem lobbiztak jobb oktatói állásokért, nem törekedtek tanári munkát kapni a hátrányos helyzetű térségekben, nem törekedtek kapcsolatot találni izolált honfitársainkhoz. Lemondtak az ország egy részéről.
Ők? Mi.
A fanyalgás hatása így üt vissza (lásd még: "Ezeknek?!")
Ha leszarunk egy országot, akkor előbb-utóbb magunkat is egy barnás közegben találjuk. Ilyen egyszerű.
Más: SzabóZ-vel ritkán értek egyet, most nagyjából igen - a kormány megint rosszul reagál. Nem kezeli felnőttként a társadalmat, nem informál, hanem megvéd, védszárnyat terjeszt ki felénk, mi pedig bebújhatunk a kormány madárhónalja alá. Mikor jön már egy olyan hatalom, amely nem a saját erejének kiterjesztéseként értelmezi a kormányzást?
Máskor többet, kedves néném.
2009. február 2., hétfő
Federer megint
Már csak egy Grand Slamet kell nyernie, hogy beérje Samprast, a legtöbb döntőt játszó Lendlt épp most csípte el. Valószínűleg ő az eddigi legjobb, de erről már volt szó.
Csak a legjobbaknak vannak hihetetlen dolgaik. Négy játszma, 2:2 a 44 órával ezelőtt több mint 5 órás meccset játszó Nadal ellen. Az már alig él. Csak egy középerős játékot kéne produkálni - 13 Grand Slam után.
És nem megy. Federer megveri magát. Az utolsó szettben 14 ki nem kényszerített hibát üt, két kettőshibát, hat nyerőt - egy holtfáradt ellenféllel szemben.
Az eredményhirdetéskor pedig elsírja magát. Ő a világ legjobbja. Aki csak egy játékos ellen nem tud nyerni.
És ez a sírás megint azt a gyermekit mutatja meg benne, a zseniben, aki (csak(?)) játszik.
Zavartan áll egymás mellett győztes és vesztes, Nadal is megilletődötten - úgy állnak ott a kupákkal a vakuk fényében, mintha el akarták volna lopni őket, de még a kertben megfogta őket a kutya.
Csak a legjobbaknak vannak hihetetlen dolgaik. Négy játszma, 2:2 a 44 órával ezelőtt több mint 5 órás meccset játszó Nadal ellen. Az már alig él. Csak egy középerős játékot kéne produkálni - 13 Grand Slam után.
És nem megy. Federer megveri magát. Az utolsó szettben 14 ki nem kényszerített hibát üt, két kettőshibát, hat nyerőt - egy holtfáradt ellenféllel szemben.
Az eredményhirdetéskor pedig elsírja magát. Ő a világ legjobbja. Aki csak egy játékos ellen nem tud nyerni.
És ez a sírás megint azt a gyermekit mutatja meg benne, a zseniben, aki (csak(?)) játszik.
Zavartan áll egymás mellett győztes és vesztes, Nadal is megilletődötten - úgy állnak ott a kupákkal a vakuk fényében, mintha el akarták volna lopni őket, de még a kertben megfogta őket a kutya.
2009. január 14., szerda
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
"Egyre inkább úgy látom, hogy új intézkedésekre, reformokra, változásokra szükség lesz a következő hónapokban és években - fogalmazott Gyurcsány Ferenc kormányfő azt követően, hogy megbeszélést folytatott a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatójával."
2008. december 30., kedd
D-209 vicceket mesél
"Két volt szt-tiszt megy a sivatagban, odalép hozzájuk Hernádi Judit, mire azok eléneklik a Sohase mondd című dalt, és hozzáteszik a végén, 'hogy soha' - majd James Bond odaszól M-nek, hogy mehet az átutalás."
Nyilván arról van szó a nagy év végi pörgésben, hogy F. T. magyar humorista, afféle intézmény 4 milkáért kap megrendelést kémügyileg ("az írások 'könnyed, humoros eszközökkel' mutassák be a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységét")
Valaha ő sem fogadta volna el eztet. Igaz, aztán elfogadta a kitüntetést is. Mára más idők járnak.
Azok is elfogadnák, akik minden bizonnyal csaholnak a hír hallatán.
Valaha Csurka István 20 milliós (nem, illetőleg késve teljesített, egy privatizációs propagandafilm (!)) forgatókönyvéből botrány volt.
Mára megtanultuk, hogy kell törvényt nem sértve meríteni a közös forrásból.
Nyilván arról van szó a nagy év végi pörgésben, hogy F. T. magyar humorista, afféle intézmény 4 milkáért kap megrendelést kémügyileg ("az írások 'könnyed, humoros eszközökkel' mutassák be a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységét")
Valaha ő sem fogadta volna el eztet. Igaz, aztán elfogadta a kitüntetést is. Mára más idők járnak.
Azok is elfogadnák, akik minden bizonnyal csaholnak a hír hallatán.
Valaha Csurka István 20 milliós (nem, illetőleg késve teljesített, egy privatizációs propagandafilm (!)) forgatókönyvéből botrány volt.
Mára megtanultuk, hogy kell törvényt nem sértve meríteni a közös forrásból.
2008. december 29., hétfő
Légicsapások
A legújabb izraeli-palesztin háború első két napja után érdemes átgondolni a történtek logikáját. Izrael a december 19-i tűzszünet utáni rakétatámadásokkal (és azok áldozataival) indokolja támadását (10 nap alatt töb mint 300 rakétacsapás), a Hamaszt hibáztatva mindenért. Az arabok egységesen elítélik a rakétacsapásokat. Az izraeli vezetés állítja, csak Hamasz-állásokat támad.
Elméletileg mi a helyzet? Vannak terroristák, akik nem akarnak békét Izraellel, és vannak olyan arabok, akik bár nem fogadják imáikba Izraelt, alapvetően megbékélnének vele. A támadások az előbbiek számát növelik, az utóbbiakét pedig csökkentik. Ez Izrael érdeke? Nem.
Izrael a Hamaszt akarja ellehetetleníteni, konkrétan felrobbantani. A Hamasz tagjait? Infrastruktúráját? Egyetemek, mecsetek, gyógyszertárak lettek a légicsapások martalékául. Hogy lehet így ellehetetleníteni egy terrorszervezetet? Csakis megerősíteni lehet a népszerűségét, hisz minden tette igazolást nyer.
Izrael egyértelműen elrettenteni akar, amihez nem válogat az eszközökben. Ezzel viszont épp saját érdekei ellen cselekszik. Ezzel saját biztonsága ellen tesz. Ezzel saját megítélését rontja. Ezzel saját hitelességét rontja. Holott Izraelnek joga van lépni: egy állam sem tűrné, hogy rakétákkal támadják, állampolgárait öljék.
Csak erre nem ugyanezzel kell válaszolni.
Izrael kapcsán gyakran halljuk: aki Izraelt védi, a nyugati kultúrát védi, egy emberközeli kultúrát véd a barbárság és a nyers erőszak, a gyűlölet ellenében. Palesztina modernizációja, a szélsőségesek leszerelése, a gyűlöletteli mentalitás indokolatlanná válása e kultúra terjedésével lenne leheséges. Az arabok megfélelmlítése eddig sem működött, és most is csak elmélyíti a válságot. Izrael időt nyer - a következő hullámig.
Persze nem könnyű jól reagálni egy ilyen helyzetben. Szinte lehetetlen. De ez nem jelenti azt, hogy akkor hagyni kell az egészet a fenébe.
Elméletileg mi a helyzet? Vannak terroristák, akik nem akarnak békét Izraellel, és vannak olyan arabok, akik bár nem fogadják imáikba Izraelt, alapvetően megbékélnének vele. A támadások az előbbiek számát növelik, az utóbbiakét pedig csökkentik. Ez Izrael érdeke? Nem.
Izrael a Hamaszt akarja ellehetetleníteni, konkrétan felrobbantani. A Hamasz tagjait? Infrastruktúráját? Egyetemek, mecsetek, gyógyszertárak lettek a légicsapások martalékául. Hogy lehet így ellehetetleníteni egy terrorszervezetet? Csakis megerősíteni lehet a népszerűségét, hisz minden tette igazolást nyer.
Izrael egyértelműen elrettenteni akar, amihez nem válogat az eszközökben. Ezzel viszont épp saját érdekei ellen cselekszik. Ezzel saját biztonsága ellen tesz. Ezzel saját megítélését rontja. Ezzel saját hitelességét rontja. Holott Izraelnek joga van lépni: egy állam sem tűrné, hogy rakétákkal támadják, állampolgárait öljék.
Csak erre nem ugyanezzel kell válaszolni.
Izrael kapcsán gyakran halljuk: aki Izraelt védi, a nyugati kultúrát védi, egy emberközeli kultúrát véd a barbárság és a nyers erőszak, a gyűlölet ellenében. Palesztina modernizációja, a szélsőségesek leszerelése, a gyűlöletteli mentalitás indokolatlanná válása e kultúra terjedésével lenne leheséges. Az arabok megfélelmlítése eddig sem működött, és most is csak elmélyíti a válságot. Izrael időt nyer - a következő hullámig.
Persze nem könnyű jól reagálni egy ilyen helyzetben. Szinte lehetetlen. De ez nem jelenti azt, hogy akkor hagyni kell az egészet a fenébe.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
