Trianon 90

Valamit csak kéne írni, gondoltam.

Fiatal koromban nagybátyám mutogatta annak az irredenta könyvnek az eredetijét, amit aztán Raffay Ernő a saját neve alatt jelentetett meg a rendszerváltás után (igen, neki lazították ki az autója kerekén a csavarokat... röhej), abban összehasonító ábrák voltak, az igazságtalanság egyértelműnek tűnt. Meg hát Trianon ellen tabu volt szólni. Hetedikben áthúztam a Magyarország térképen látható szomszédos országokban lévő városok idegen nevét.

Most itt ülök, és nincs kedvem vele foglalkozni.

Nem fontos? Rég volt? Aktuális? Nem emiatt.

Egyrészt azért nem, mert ma Trianon tesztkérdés, nem történészi értelmezés terében mozgó esemény, mint Mohács vagy Rigómező, hanem aktuálpolitikai, magyarságteljesítménybeli faktor.

Másrészt a Trianon-diskurzus ilyenformán nem termékeny, nem ad semmit, nem segít leszűrni tanulságokat (mint Mohács vagy Rigómező), és így nem érdemes vele foglalkozni.

Épp ezért kéne?

Lehet, de épp most nincs kedv keresztesháborút vívni.

Érzelmileg meg nagyon kettős ez - a magyar kultúrához szervesen kapcsolódó országrészek, polgárvárosok, vidékek, magyarok elcsatolása persze szomorú dolog, de hogy igazságtalan-e... átlag 30%-nyi magyar lakóssággal (kivéve Felvidék) mégis hogy mondhatnám totálisan igazságtalannak? A jól ismert köröket sincs kedvem lefutni Eötvös József kisebbségi elveitől a gyakorlaton át Clemanceau feleségéig meg hasonlók.

Azt szeretném, hogy a trianoni megemlékezés egy félórás töprengés legyen mindenki számára, de amúgy próbáljunk meg egy kicsit a jövőre koncentrálni.

Aztán amikor már nem a másik arcának fürkészése lesz a "Trianon" hangsor elhangzása utáni reakciónk, jöhet az érdemi beszéd.

Pünkösd

lemegyek a templomba.
A nem magyar anyanyelvű pap papírról olvassa nyúlfarknyi szentbeszédjét, birkózik az evangéliummal, meg az olvasmányokkal, utóbbi ironikus módon az apostolok megvilágosodásáról, "nyelveket beszéltek" amikor a Szentlélekkel elteltek.

A kántor, egy nő, hisztérikusan és hamisan énekel, amit az orgonálás dinamikai hibái és bizonytalanságai egészítenek ki

A hívők kevesen, jó, ha félház van, egy mobil megcsörren, gyerekek kiabálnak,

azt mondhatnánk

teljes kudarc.

Azt kell, hogy mondjuk,

teljes siker.

A Szentlélek eljött, és, amint a szeretet parancsa sem azonos a hollywoodi filmek világával, úgy a jó hír és beteljesedése sem show-külsőségek között, flottul elrendezve, sikert és csillogást ígérve érkezik. Csak így, kissé bénán, kajlán, nyögvenyelősen, mégis ennél jobb hír kevés van - amúgy a galambként vizualizálható, s ezért kissé személytelen személyt nehezen szólítjuk meg, de hát mégiscsak egy isteni személyről van szó. Aki ma eljött, halleluja.

Szombat nagypéntekről

Különös szombat volt ez, a hirtelen beállt melegben jártuk a várost, gyerekek pihegnek, cipzár le, takaró szét, császka. Eső jöhet hamar, mint afféle nyári napon, kicsit gőzös is lég, M. nem akar a Szabadság téri szökőkút-attrakcióval játszani, sokféle félelem van benne, honnan tanulhatta vajon. A füves részen barátokkal futunk össze, kutya szagolja gyanakodva a kezem. A reggel fát vágtak le nem akárkik, Pettkó András volt képviselő személyesen nyűtt, rég elhalt részeket mutatnak, csontszáraz, döglött fa, most az udvarban pihen. Ekkor még nem sejtettük.

A Szabadság téren az új burkolaton járunk, eszembe jut a város, amelyet turistaképeslapok logikája alapján fejlesztenek, amerikanizálódás-e ez, szobrok települnek, amelyekkel jó fotókat lehet csinálni, a város, amely a jó fotótémák jegyében szépül. A Hazatérés Templomának bizarr, hivatalra, gyárra és chippendale bútorra emlékeztető épületén árpádsávok lengenek, a Duna TV miséket, csíksomlyói passiót, illetve annak Uránia Mozis verzióját mutatja be, lassan Teleki Pál is megbékél, Kozma Miklós líblingje az egész ország.

A Zrínyi utcánál vagyunk a turisták a réz csendőr-parkőr-kalauz orrát simogatják, kattannak a digitális reteszek, egy galamb tán a nagy melegtől kábultan bizonytalanul szálldos, V. homlokához ér a lába, majd a földön kezd el totyogni, pedig elég sok ember járkál arra. Láthatóan gondjai vannak, ilyenkor kezdenek egy helyben ülni, sorsukra várni. De nem, ez csak totyog, kityog a csökkentett forgalmú Új Belváros büszkeségének autók által is használt részére. Pár másdperc sem telik el, jön egy gépkocsi és átmegy rajta.

Jajszó nincs, csak ahogy papírdobozok gyűrődnek össze, félig felfújt papírzacskók pukkadnak ki, a fülben maradó, borzalmas zaj, én felkiáltok, V. nem érti, nem is látta, megyünk tovább, ízesített kávét fogunk inni divatos helyen, ám most minden lépés rossz, a talpidegek nem akarják a díszburkolatot.

A halál settenkedik, a lét inog, délután alvás, vihar, vásárlás, majd BL-döntő, a tökéletes taktika tökéletes diadala, Mourinho igazi pojáca, de tényleg óriási edző, M. rosszalkodik, V. elmegy, Th. nézelődni vágyik.

A visszarendeződő nap végén még egy gyomros, lángoló ember a ráncfelszedett hídon, aki az úttestre ugrik. Autók járta vidéken törik ketté a létezés, kiis bizsergés combban, pici forgás gyomortájt.

bolhacirkusz

Hát hamar odalett a bizakodás, a Fidesz (miután szívesen megfosztatná a szlovákiai magyarokat szlovák állampolgárságuktól, s ezért a választásra időzítette anti-európai egyoldalú kettősállampolgárság-ötletét) meghúzván a játszótér határait, a parlamenti bizottsági játékban bolhacirkusznak titulálta az MSZP-Jobbik (amúgy a szocialisták részéről egészen lehangoló elvtelenségről tanúskodó) elnöki huzavonát.

Az Európa jobb részein reflexnek számító szélsőjobbos pártokra váró karantén momentán várhat, a Fidesz igazi uralkodói (ha nem teremtői) magasságokból nevetgél, ahogy a kisebb pártok egymás bajszát húzkodják. Holott ebben az esetben egyértelművé kéne tennie, hogy a Hitler-bajszot viselő egérkén nem nevetgélünk, hanem berakjuk a hermetikusan elzárt mókuskerékbe.

"A Fidesz szerint bolhacirkusz zajlik, ami méltatlan az Országgyűlés megalakulásához." és egyáltalán, a kis egérkék csak cirkuszoljanak, mi majd kormányzunk vezérünkkel.

A nép

Most, hogy a Jobbik "a nép nevében" felirattal kampányolt, a Fidesz is önmagát azonosítja a néppel, elgondolkoztam, hogy milyen is ez a nép. Mondjuk olyan, hogy amikor a Fidesz egyetlen konkrét ígéretéről (azonnaliadócsökkentés) kiderül, hogy hát nem egészen így lesz, szóval ekkor sem tántorodik el egy percre sem, nem töpreng el, hogy jé, hát tényleg egy választás nem csak arról szól, hogy megbüntetünk egy kormányt-pártot, aztán új járomba hajtjuk a fejünk, megtartván a gyávák és gerinctelenek legnagyobb vívmányát, a morgás jogát, hanem megpróbálunk eggyel lépéssel tovább is látni. Nem, a nép inkább összezár, legyen biztos az a kétharmad, aztán majd legfeljebb morgok megint, végső esetben megteszem bűnbaknak a szegényeket és külföldieket, és átvonulok a Jobbikhoz.

Kezdik

Rendszerbuktató nép, alázatos nemzetalapító forradalmár

akkor innen indulunk

igazán szórakoztató lesz

határ a csillagos ég

Húsvét után

Ilyenkor békéről és örömhírről szokás beszélni, ami van, ugyanakkor a világ meg tudja találni a módját, hogy kritikus tömegű botrányt zúdítson ránk, amely után aztán némileg megfakul a megváltottságba vetett hit. Holott épp ez bizonyítja? hogy még mindig vagyunk? Több könyv és film is foglalkozik mostanság az ember jóságra ítéltségéről, ami nem érdem, csak állapot. De erről most nem tudok tovább gondolkodni

hisz az embereket úgy lövik le, mint a csirkéket, lásd "Hogy tudsz gyerekekre és nőre lőni? Eléjük kell kicsit célozni." (Full metal jacket)

Itt nyilván a háború másállapotáról lehetne beszélni, meg hogy egy embertelen állapotból (emberi, nagyon is emberi) vett történetet nem lehet a normalitás keretein belül értelmezni - persze, hány SS-tiszt, lágerkápó, rab, fogoly, rögtönítélő hóhér volt képtelen utána számot adni a történtekről.

De itt egy videójátékot látunk, közvetlen életveszély nélkül lődöznek le (preventíve) embereket sokszáz méterről amerikai fiatalemberek, majd a sebesülteket is, a mentésre érkező autót is.

"09:45: Egy fekete minibusszal viszik a sebesültet. Bassza meg! Tűzparancsot kérek!

10:05: Megadva, tűzparancs megadva, ismétlem, tüzelhet."

és tüzel.

A vizsgálat szerint minden rendben volt, most ez hagyjuk, ez az írás nem erről akar szólni, inkább a homo sapiens furcsa természetéről,

és akkor még nem említettem, hogy Ugandűban többen a jó sors, gazdagság reményében gyereket áldoznak , ez is megérhetne pár misét, Afrika magában is nyomor, meg a szülők mondatai is borzalmasak "Ha beteg lesz, megpróbálod meggyógyítani, és meghal, az egy dolog. De ha lemészárolnak egy embert, mint egy kecskét, az nem egyszerű" - hát nem, az egyik legborzalmasabb képsor, amit láttam (nem fogom kikeresni egy videomegosztóról) Afrikából, egy polgárháborúból származott, ketten ragadtak meg valakit, hogy ledobják egy hídról, az pedig kapálózik, rángatózik, ahogy csak bír, de nem tud szabadulni - ledobják, majd utánalőnek. A kamera a ledobott ember után néz, meglátjuk, hogy alant nincs is folyó.

Mi itt északnyugaton különleges biztonságban vagyunk, és ebben van valami rohadtul etikátlan. Levideózzuk, ahogy ölünk vagy mások ölnek, megnézzük a karosszékből-díványról, felháborodunk, vizsgálatot, felelősségre vonást követelünk, összeszorul a szívünk, majd kimegyünk a konyhába, bekapunk egy falat sajtot.

De van itt egy másik perspektíva is, ránézek a gyerekre, te is ilyen vagy, te is ilyen leszel?

Mit lehet tenni. Könnyű megoldás volna most idebiggyeszteni egy bibliai idézetet, és elengedni, de ezt most nem. Nem tudom, a lélek halhatatlansága reménynek kétélű fegyver. Most láttam egy műsort Psota Irénről, tán ez segít.

A művésznő a teljes szegénység és lepusztultság mocsarán kinőtt virág. A nyóckerből szabadult impulzív, intuitív ember, aki mindig pontosan tudta, hogy kell szabadnak lenni. Öregen nem vállalja a szereplést, nem pusztítja női és személyes nimbuszát. Furcsa ez, tudom, de ebben látok reményt most. Egy nem szép, de sugárzó nő zsenialitása áll szemben tengernyi szenvedéssel, kegyetlenséggel, reménytelenséggel és halállal. (Hogy ez csak a "muszáj folytatni" disszonancia-redukciója mondatja velem? Daróczi Dávid máshogy gondolta? Gyáva vagyok? Nem mondom, hogy nem. De ez nem igen.)