Szombat nagypéntekről

Különös szombat volt ez, a hirtelen beállt melegben jártuk a várost, gyerekek pihegnek, cipzár le, takaró szét, császka. Eső jöhet hamar, mint afféle nyári napon, kicsit gőzös is lég, M. nem akar a Szabadság téri szökőkút-attrakcióval játszani, sokféle félelem van benne, honnan tanulhatta vajon. A füves részen barátokkal futunk össze, kutya szagolja gyanakodva a kezem. A reggel fát vágtak le nem akárkik, Pettkó András volt képviselő személyesen nyűtt, rég elhalt részeket mutatnak, csontszáraz, döglött fa, most az udvarban pihen. Ekkor még nem sejtettük.

A Szabadság téren az új burkolaton járunk, eszembe jut a város, amelyet turistaképeslapok logikája alapján fejlesztenek, amerikanizálódás-e ez, szobrok települnek, amelyekkel jó fotókat lehet csinálni, a város, amely a jó fotótémák jegyében szépül. A Hazatérés Templomának bizarr, hivatalra, gyárra és chippendale bútorra emlékeztető épületén árpádsávok lengenek, a Duna TV miséket, csíksomlyói passiót, illetve annak Uránia Mozis verzióját mutatja be, lassan Teleki Pál is megbékél, Kozma Miklós líblingje az egész ország.

A Zrínyi utcánál vagyunk a turisták a réz csendőr-parkőr-kalauz orrát simogatják, kattannak a digitális reteszek, egy galamb tán a nagy melegtől kábultan bizonytalanul szálldos, V. homlokához ér a lába, majd a földön kezd el totyogni, pedig elég sok ember járkál arra. Láthatóan gondjai vannak, ilyenkor kezdenek egy helyben ülni, sorsukra várni. De nem, ez csak totyog, kityog a csökkentett forgalmú Új Belváros büszkeségének autók által is használt részére. Pár másdperc sem telik el, jön egy gépkocsi és átmegy rajta.

Jajszó nincs, csak ahogy papírdobozok gyűrődnek össze, félig felfújt papírzacskók pukkadnak ki, a fülben maradó, borzalmas zaj, én felkiáltok, V. nem érti, nem is látta, megyünk tovább, ízesített kávét fogunk inni divatos helyen, ám most minden lépés rossz, a talpidegek nem akarják a díszburkolatot.

A halál settenkedik, a lét inog, délután alvás, vihar, vásárlás, majd BL-döntő, a tökéletes taktika tökéletes diadala, Mourinho igazi pojáca, de tényleg óriási edző, M. rosszalkodik, V. elmegy, Th. nézelődni vágyik.

A visszarendeződő nap végén még egy gyomros, lángoló ember a ráncfelszedett hídon, aki az úttestre ugrik. Autók járta vidéken törik ketté a létezés, kiis bizsergés combban, pici forgás gyomortájt.

bolhacirkusz

Hát hamar odalett a bizakodás, a Fidesz (miután szívesen megfosztatná a szlovákiai magyarokat szlovák állampolgárságuktól, s ezért a választásra időzítette anti-európai egyoldalú kettősállampolgárság-ötletét) meghúzván a játszótér határait, a parlamenti bizottsági játékban bolhacirkusznak titulálta az MSZP-Jobbik (amúgy a szocialisták részéről egészen lehangoló elvtelenségről tanúskodó) elnöki huzavonát.

Az Európa jobb részein reflexnek számító szélsőjobbos pártokra váró karantén momentán várhat, a Fidesz igazi uralkodói (ha nem teremtői) magasságokból nevetgél, ahogy a kisebb pártok egymás bajszát húzkodják. Holott ebben az esetben egyértelművé kéne tennie, hogy a Hitler-bajszot viselő egérkén nem nevetgélünk, hanem berakjuk a hermetikusan elzárt mókuskerékbe.

"A Fidesz szerint bolhacirkusz zajlik, ami méltatlan az Országgyűlés megalakulásához." és egyáltalán, a kis egérkék csak cirkuszoljanak, mi majd kormányzunk vezérünkkel.

A nép

Most, hogy a Jobbik "a nép nevében" felirattal kampányolt, a Fidesz is önmagát azonosítja a néppel, elgondolkoztam, hogy milyen is ez a nép. Mondjuk olyan, hogy amikor a Fidesz egyetlen konkrét ígéretéről (azonnaliadócsökkentés) kiderül, hogy hát nem egészen így lesz, szóval ekkor sem tántorodik el egy percre sem, nem töpreng el, hogy jé, hát tényleg egy választás nem csak arról szól, hogy megbüntetünk egy kormányt-pártot, aztán új járomba hajtjuk a fejünk, megtartván a gyávák és gerinctelenek legnagyobb vívmányát, a morgás jogát, hanem megpróbálunk eggyel lépéssel tovább is látni. Nem, a nép inkább összezár, legyen biztos az a kétharmad, aztán majd legfeljebb morgok megint, végső esetben megteszem bűnbaknak a szegényeket és külföldieket, és átvonulok a Jobbikhoz.

Kezdik

Rendszerbuktató nép, alázatos nemzetalapító forradalmár

akkor innen indulunk

igazán szórakoztató lesz

határ a csillagos ég

Húsvét után

Ilyenkor békéről és örömhírről szokás beszélni, ami van, ugyanakkor a világ meg tudja találni a módját, hogy kritikus tömegű botrányt zúdítson ránk, amely után aztán némileg megfakul a megváltottságba vetett hit. Holott épp ez bizonyítja? hogy még mindig vagyunk? Több könyv és film is foglalkozik mostanság az ember jóságra ítéltségéről, ami nem érdem, csak állapot. De erről most nem tudok tovább gondolkodni

hisz az embereket úgy lövik le, mint a csirkéket, lásd "Hogy tudsz gyerekekre és nőre lőni? Eléjük kell kicsit célozni." (Full metal jacket)

Itt nyilván a háború másállapotáról lehetne beszélni, meg hogy egy embertelen állapotból (emberi, nagyon is emberi) vett történetet nem lehet a normalitás keretein belül értelmezni - persze, hány SS-tiszt, lágerkápó, rab, fogoly, rögtönítélő hóhér volt képtelen utána számot adni a történtekről.

De itt egy videójátékot látunk, közvetlen életveszély nélkül lődöznek le (preventíve) embereket sokszáz méterről amerikai fiatalemberek, majd a sebesülteket is, a mentésre érkező autót is.

"09:45: Egy fekete minibusszal viszik a sebesültet. Bassza meg! Tűzparancsot kérek!

10:05: Megadva, tűzparancs megadva, ismétlem, tüzelhet."

és tüzel.

A vizsgálat szerint minden rendben volt, most ez hagyjuk, ez az írás nem erről akar szólni, inkább a homo sapiens furcsa természetéről,

és akkor még nem említettem, hogy Ugandűban többen a jó sors, gazdagság reményében gyereket áldoznak , ez is megérhetne pár misét, Afrika magában is nyomor, meg a szülők mondatai is borzalmasak "Ha beteg lesz, megpróbálod meggyógyítani, és meghal, az egy dolog. De ha lemészárolnak egy embert, mint egy kecskét, az nem egyszerű" - hát nem, az egyik legborzalmasabb képsor, amit láttam (nem fogom kikeresni egy videomegosztóról) Afrikából, egy polgárháborúból származott, ketten ragadtak meg valakit, hogy ledobják egy hídról, az pedig kapálózik, rángatózik, ahogy csak bír, de nem tud szabadulni - ledobják, majd utánalőnek. A kamera a ledobott ember után néz, meglátjuk, hogy alant nincs is folyó.

Mi itt északnyugaton különleges biztonságban vagyunk, és ebben van valami rohadtul etikátlan. Levideózzuk, ahogy ölünk vagy mások ölnek, megnézzük a karosszékből-díványról, felháborodunk, vizsgálatot, felelősségre vonást követelünk, összeszorul a szívünk, majd kimegyünk a konyhába, bekapunk egy falat sajtot.

De van itt egy másik perspektíva is, ránézek a gyerekre, te is ilyen vagy, te is ilyen leszel?

Mit lehet tenni. Könnyű megoldás volna most idebiggyeszteni egy bibliai idézetet, és elengedni, de ezt most nem. Nem tudom, a lélek halhatatlansága reménynek kétélű fegyver. Most láttam egy műsort Psota Irénről, tán ez segít.

A művésznő a teljes szegénység és lepusztultság mocsarán kinőtt virág. A nyóckerből szabadult impulzív, intuitív ember, aki mindig pontosan tudta, hogy kell szabadnak lenni. Öregen nem vállalja a szereplést, nem pusztítja női és személyes nimbuszát. Furcsa ez, tudom, de ebben látok reményt most. Egy nem szép, de sugárzó nő zsenialitása áll szemben tengernyi szenvedéssel, kegyetlenséggel, reménytelenséggel és halállal. (Hogy ez csak a "muszáj folytatni" disszonancia-redukciója mondatja velem? Daróczi Dávid máshogy gondolta? Gyáva vagyok? Nem mondom, hogy nem. De ez nem igen.)

a házasságtörő asszony és a kő

A mai vasárnapon a házasságtörő asszony története volt soron, a templomunkban előbb egy irdatlan akcentussal beszélő pap felolvasta - missziós terület Magyarország, mindenhonnan welcome gli parocchi -, majd egy másik jobb, de szintén hibás magyarsággal értelmezte a történteket a szentbeszéd keretei közt. Az asszonyt a zsidók azért vezették, Jézus elé, mert házasságtörő volt, és meg akarták kövezni, de azért kikérték a mester véleményét is, aki azt válaszolta, az vesse rá az első követ, aki bűn nélkül él közületek (részletesebben és pontosabban lásd itt ).

A pap enyhén szólva sem használta ki a ziccereket, mondom így léhán, azaz nem érintette meg a híveket, akik amúgy nehezen léptek túl azon, hogy nem értették a szövegeket (amúgy a Bibliát csak tetszik annyira ismerni, hogy két szóból is felismerhető egy történet, nemdebár, tisztelt hívek), holott most, "ezekben az időkben" több dolgot is kiemelhetnénk. nőnk.

Az egyik a választás és a közhangulat - amennyiben lett volna némi spiritusz a papban, esetleg megkérdezhette volna a híveket, tegyék fel a kezüket, ha úgy gondolják, ők bizony nem kövezték volna meg az asszonyt. Nehéz kérdés, mert a tömeggel együtt haladni mindig csábító, sőt felemelő érzés volt, még ha a tömeg épp lincselni megy is, mert amúgy a tömegnek a törvény (de legalább is a szokásjog) szerint igaza volt, és nyilván a megvetett polgártársak kiiktatását széles egyetértés övezte. Épp erről van szó tehát most is, fordított volna a pap mit spiritus , ne azon elmélkedjünk, mit tettünk volna akkor és ott Jézussal a hátunk mögött, hanem mit tennénk ma, ha elénk dobnénak egy Gyurcsányt, Zuschlágot, Veres Jánost, Hagyó Miklóst stb. - ma, amikor minden párt elszámoltatást liheg, a magát kereszténynek mondó párt is megtorlást sürget, szóval ha ilyen helyzetbe kerülnénk, megvédenénk-e egy népharagnak áldozatul esni készülő Hagyót, vagy nem - ez ennek a történetnek a tesztje. (Figyelem, Jézus szavai a következőek voltak a nőhöz: "Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!", csak hogy tiszta legyen bűn és bűnös kettéválasztása)

Mindjárt jön a másik aspektus is, csak előtte még a szentbeszédről és a könyörgésekről két szó, miután a pap kiemelte, hogy mindenkinek megbocsájtónak kell lennie, arról beszélt, a fiatal papok milyen idealisták, de aztán ráébrednek a "valóságra", és mer nincsenek olyan nagyra törő terveik, megalkusznak, hisz az "emberek sem annyira szentek körülöttük", őket is sok kritika éri, ráébrednek korlátaikra. Márpedig, mondom én, vagy egy priest with spirit, ez tévedés, ha Teréz anya így gondolkodott volna, Calcutta sokkal rosszabb hely lenne a földön, és még sok-sok szenttel és boldoggal kevesebbünk lenne - when you're 16, you think you'll change the world, sometimes sure right, mondja egy eléggé utált énekes, és igaza van. A keresztényeknek nem szabad realistának lenniük.

És ezután jöttek a könyörgések, idézet következik: Add, Uram, hogy az igazságszolgáltatás a megbocsátás és a bűntől eltántorítás céljának megfelelően működjön, halgasmegurunk, mire én és egy sp. p.: atyaég, mit keres Bárándy György és Petrocelli a mise szövegében? Nem Bizáncban vagyunk, a mise személyes dolog, világi hatalomnak nincs relevanciája a szertartás szövegében.

No, mindezekkel jól összefügg a Vatikán és a német (ír, amerikai stb.) egyházak pedofilbotránya - erről is beszélhetett volna a pap -, amivel kapcsolatban bírálatok érték Vatikánt: "A SNAP szerint kevés, amit a pápa tesz, mert 'cselekedetekre, nem pedig egy levélre van szükség'. A szervezet, amely saját állítása szerint kilencezer tagot számlál, azt közölte, hogy a pápa 'még egyetlen bűnöst sem büntetett meg, egyetlen ragadozót sem zárt ki az egyházból, és egyetlen áldozat sem kapott semmiféle kézzelfogható egyházi segítséget'." A SNAP a papi pedifília áldozatainak szervezete. Teljesen érthető, hogy megtorlást, kizárást, büntetést kívánnak, és az sem vitás, hogy a papi hivatással történő visszaélés bármilyen, de főleg ilyen gyalázatos példája elfogadhatatlan, hatalmas, égbekiáltó bűn.
De.
A keresztény vallás szervezetei nem úgy működnek, mint az európai kultúra szekuláris, világi szerveződései, ahol demokratikus működés, átláthatóság, komoly PR-megfontolások tesznek arról - most persze főleg nyugatról beszélek -, hogy a felszínre került bűnök és bűnösök leválasztódjanak a szervezetről. A kereszténység, a katolikus egyház nem ilyen. Én nagy barátja vagyok az egyházi szembenézésnek és önkritikának, de azzal is tisztában vagyok, hogy az az egyház, amelynek Istene emberi megtestesülésében olyan történeket részese és alakítója volt, mint a házasságtörő asszonyé, az az egyház, ahol a megbocsájtásnak és a bűntudatnak ekkora szerepe van, az az egyház nem fogja könnyedén kiátkozni a(z akár reverendát viselő) bűnösöket, és ne is tegye. Ez az egyház nem demokratikus, nem transzparens, (haha) nem szekuláris, ez az egyház jó esetben Istent idézi meg (vö. "ha hárman összegyűltök a nevemben, ott megjelenek köztetek"), és ilyen megfontolások mellett kell döntenie. Ez az egyház, amely tanítása szerint az Isten fia a legnagyobb gazemberekkel vacsorázott és beszélgetett, a ragadozók felé is szeretettel kell forduljon - ha nem így tenne, ha meglovagolva a közhangulatot, megragadná a köveket, olyan meghasonlott szervezetté válna, amely joggal érett meg a pusztulásra.

aztán

Jó, nyer a Fidesz, elkezd kormányozni (mindegy, hogy hány harmad), két irány van 1, megszorít, MSZP-re tol mindent, megutálják, 2, kicsit költekezik, nem reformál, felél, előbb-utóbb csőd, megutálják - na és akkor mi lesz. Akkor Jobbik lesz, amelynek úgy kell az ellenzékiség, mint egy falat kenyér, és akkor pár éven belül nem lesz más erős párt,
hacsak
a baloldal meg nem újul. De arra azért nem építenék oly nagyon.
Szóval a nagy kijózanodásnak (amit én vártam, mármint hogy véget vessen a két nagy párt hülyítő-populista örökkampányának)most épp a Jobbik lenne a győztese, és ez egy darabig még így lesz.
baloldal, tessen felébredni, különben az ország elég csúnyán maga alá szarik.