A kormány még egy utolsót alakít, itt van március idusa, a Nemzeti Múzeum lépcsőjén verset mond egy befutott színész, iskoláscsoportok lengetik a zászlócskákat, a Honvéd Táncegyüttes koreográfiát mutat be. Most - viharos széllökések várhatóak - hatalmas nemzetiszín lepedők feszülnek az oszlopok közt, mindegy, a lényeg, hogy a műsor Széchenyi köré fonódik, "integratív figura", mondja a rendező, igen, a kormány megint tart a markáns véleményektől, olvasatában Széchenyi fontolva halad, integrál, oldja a feszültséget, megbékél, kicsit Kádárra is hasonlít sötétben.
De.
Emeljük csak le a polcról a legnagyobb magyar naplóját, melyben mindennap rettegésről, rémálmokról számol be, a forradalom iszonya tölti el, Kossuthot és Batthiányt okolja, eszelősöknek tartja, és miközben iszonyú kétségek közt elvállalja a felajánlott posztokat, harcol a napi politikai és diplomáciai térben, építi a Lánchidat, és remegve hallja a híreket. Folyamatosan attól fél, nem, nem az osztrák intervenciótól, bár kétségkívül őrültségnek tartja a forradalmat, hanem a néptől.
Attól fél, hogy lámpavason végzi a családjával.
Cresence és a gyerekek evakuálását megszervezi, folyamatosan fizikai fájdalomra panaszkodik felfűtött, szaggatott, nagyszerű romantikus, töredezett prózájában, melyben több a csonka, hiányos mondat, mint a lezárt, lekerekített. Majd egyszercsak megszakad a napló, összeomlik a gróf, és nem is kezdi újra, csak a forr. és szabharc után.
Integratív figura? Ma tán annak tűnik. Akkor és ott inkább egy a jövőtől rettegő, sodródó, neurotikus politikus. Mint a kormánypárt.
2010. március 14., vasárnap
A harag és amit utána jön
A nép választani fog, és ebbéli akcióit leginkább a becstelenség elleni harag fogja befolyásolni. A lib-szoc uralom alatti kiábrándulás most épp a becstelenség, a korrupció bázisán jegecesedett ki, olyannyira, hogy a megtorlás érzése egyre erősebb, és minden mást elnyom. Ezért nem kell, hogy a Fidesz programja túlságosan sokat bíbelődjön a hogyanokkal - ez most nem pozitív választás, hanem az elmúlt 20 év "legprotesztebb" aktusa, a szociális népszavazás epébe és vitriolba mártott, véresebb kivitele.
Az igazságszolgáltatás vágya immár a múlté (ha valaha is ez fűtötte az istenadtát), most a "loptak - börtönbe/kötélre/lámpavasra" kevéssé szofisztikált krédőja vezeti majd a golyóstollakat a "szavazófülke magányában". A vizitdíjellenes örömködéshez képest persze az a különbség, hogy a Jobbik feltűnt konkurensként - de nem is erről akarok beszélni, bár kétségtelen, hogy a Jobbik megtestesíti azt a frusztrált haragot, ami a Fidesz-barát oldalon általában "de az MSZP..." kezdetű indoklásba fúl, ha valaki esetleg érdeklődne a minden bizonnyal győztes párt tennivalói iránt.
Frusztrált harag - köszönjük MSZP és SZDSZ, bár kétségtelen, hogy egy tolvajkorruptszemétstb. hatalmi struktúra ellenében különböző válaszok adhatóak. Lehet Jobbik-féle választ adni zsigerből, de lehet LMP-félét is, amely azért másról szól. Ma a terítéken két párt is van, amely nem folytatja azt a populista, kádári gyakorlatot, amely következtében hamar megépül a Magyarország-Görögország-sztráda. Ennek ellenére - a felmérések alapján - kevés ember választja a rögösebb utat, sokkal több dönt egyrészt a paradox antielitista elit, illetve a nemzeti pántlikás mellébeszélés mellett (úgy 40%).
Egyék meg a pártok, amit főztek? Oké, de miért kell nekem is ebből enni.
Az igazságszolgáltatás vágya immár a múlté (ha valaha is ez fűtötte az istenadtát), most a "loptak - börtönbe/kötélre/lámpavasra" kevéssé szofisztikált krédőja vezeti majd a golyóstollakat a "szavazófülke magányában". A vizitdíjellenes örömködéshez képest persze az a különbség, hogy a Jobbik feltűnt konkurensként - de nem is erről akarok beszélni, bár kétségtelen, hogy a Jobbik megtestesíti azt a frusztrált haragot, ami a Fidesz-barát oldalon általában "de az MSZP..." kezdetű indoklásba fúl, ha valaki esetleg érdeklődne a minden bizonnyal győztes párt tennivalói iránt.
Frusztrált harag - köszönjük MSZP és SZDSZ, bár kétségtelen, hogy egy tolvajkorruptszemétstb. hatalmi struktúra ellenében különböző válaszok adhatóak. Lehet Jobbik-féle választ adni zsigerből, de lehet LMP-félét is, amely azért másról szól. Ma a terítéken két párt is van, amely nem folytatja azt a populista, kádári gyakorlatot, amely következtében hamar megépül a Magyarország-Görögország-sztráda. Ennek ellenére - a felmérések alapján - kevés ember választja a rögösebb utat, sokkal több dönt egyrészt a paradox antielitista elit, illetve a nemzeti pántlikás mellébeszélés mellett (úgy 40%).
Egyék meg a pártok, amit főztek? Oké, de miért kell nekem is ebből enni.
2010. március 9., kedd
a reprodukciórúl
Semmi nagy spanyolviaszk, csak eszembe jutott reggel a fürdőszobában (másoltam fájlokat előtte), hogy a reprodukálhatóság miről is szól, és mennyire beássa magát a lelkünkbe.
Másolni annyit jelent, mint megszüntetni az egyediséget. Egy dal, film, könyv ettől még persze hat, de a sokszorosíthatósága megszünteti az egyediséget. Ez azt jelenti, hogy nem múlik el. Ha nincs elmúlás, nincs veszteség sem. A másolhatóság a tragédia ellen hat. Ha nincs tragédia, veszteség, nincs kellemetlen érzés sem.
Ám az életben vannak dolgok, amik óhatatlan elmúlnak - tkp. minden végeredményében, de ez egy másik perspektíva -, ezért ez ellen tenni kell. Mit lehet tenni? A folyamatokban a minőségbiztosítást, és tipikus reprodukcionista válasz az időre a klónozás is. A fogyasztás nem egyszerű kényelmi gyakorlat, enyhítő válasz a metafizikai nyugtalanságra. A buddhizmus másik oldala.
A digitális világ tehát a tragédia ellen nyújt menedéket. Emberi, igencsak emberi.
Másolni annyit jelent, mint megszüntetni az egyediséget. Egy dal, film, könyv ettől még persze hat, de a sokszorosíthatósága megszünteti az egyediséget. Ez azt jelenti, hogy nem múlik el. Ha nincs elmúlás, nincs veszteség sem. A másolhatóság a tragédia ellen hat. Ha nincs tragédia, veszteség, nincs kellemetlen érzés sem.
Ám az életben vannak dolgok, amik óhatatlan elmúlnak - tkp. minden végeredményében, de ez egy másik perspektíva -, ezért ez ellen tenni kell. Mit lehet tenni? A folyamatokban a minőségbiztosítást, és tipikus reprodukcionista válasz az időre a klónozás is. A fogyasztás nem egyszerű kényelmi gyakorlat, enyhítő válasz a metafizikai nyugtalanságra. A buddhizmus másik oldala.
A digitális világ tehát a tragédia ellen nyújt menedéket. Emberi, igencsak emberi.
2009. december 8., kedd
Miért nem szeretem az István, a királyt
Nem is tudom (tényleg nem), hogy jutott eszembe az egykor és ma oly közkedvelt rockopera, de elkezdtem egy régi gondolatot továbbgondolni. Régi bajom nekem az István, a királlyal, hogy nincs benne rossz oldal, akárki mellé is áll a befogadó, csak nyerhet - István, ugye, a szent király, a keresztény király, a Nyugathoz csatoló vezető, a történelmi alak. Koppány pedig a lehetőségeket képviseli, "Rákóczi világot hódít", ő a dicső potenciál. (Nem osztom tehát azt a, Tamás Gáspár Miklósnál olvasott olvasatot, hogy Koppány=Nagy Imre, István=Kádár - legalább is nem így.)
Jó, akkor leszek az ördög ügyvédje: épp az a jó a műben, hogy nem osztja fel a világot jókra-rosszakra, inkább arról beszél, hogy mi, magyarok folyton széthúzunk, hatalom- és bírvágyból eredően széthúzunk, és ez aztán jól tönkreteszi az országot.
De várjámá, előbb gondoljuk végig az első premisszát. Ha nincsenek erkölcsi minőséget képviselő oldalak, miért van háború? Miért kell a két félnek megmérkőznie egymástól? István ezek szerint puszta báb, akit környezete, anyja és a főurak taszítanak bele az öldöklésbe, aminek ő, amúgy elég explicit módon ellene lenne? Elég dehonesztáló ez első, szent uralkodónkra nézve (az ördög ügyvédje nods: deheroizáció), meg hát benne van egy jó adag Kádár-apológia is, aminek gyökere a népmesei hit, miszerint királyaink oly nemesek és jók, csak az udvar ármánykodói viszik rosszra őket.
Ám ha István mégse báb, hanem ugyan fiatal, de király, nosza, lemondhatott volna a trónjáról Koppány javára. Nem tette, ennyiben kötötte a történelem az alkotók kezét. Így viszont van egy értelmetlen háború, ahol az ország magát rántja a romlásba, ártatlan katonák ezrei ontják vérüket, adják életüket sat., mindez miért? A széthúzás és egyéb rossz emberi tulajdonságok miatt.
Ami így első olvasatra még rendben is volna. Ám idehaza a széthúzás, az értelmetlen civódás emlegetése az apolitizálás arcvonala, nem mellesleg az értelmetlen és kreált viták maguk is műbalhék szoktak lenni, elvonandó a figyelmet másról, gumicsont és mézesmadzag. Az István, a király tipikusan kettős játékot űz - ennyiben tökéletesen kora terméke -, radikalizmust próbál mutatni, de opportunista, a választások nehézségeiről beszél, de egyáltalán nem kínál választást, értékelvűségről próbál énekelni, de relativizál.
Ennyiben ma is érvényes. Nem véletlenül népszerű.
Jó, akkor leszek az ördög ügyvédje: épp az a jó a műben, hogy nem osztja fel a világot jókra-rosszakra, inkább arról beszél, hogy mi, magyarok folyton széthúzunk, hatalom- és bírvágyból eredően széthúzunk, és ez aztán jól tönkreteszi az országot.
De várjámá, előbb gondoljuk végig az első premisszát. Ha nincsenek erkölcsi minőséget képviselő oldalak, miért van háború? Miért kell a két félnek megmérkőznie egymástól? István ezek szerint puszta báb, akit környezete, anyja és a főurak taszítanak bele az öldöklésbe, aminek ő, amúgy elég explicit módon ellene lenne? Elég dehonesztáló ez első, szent uralkodónkra nézve (az ördög ügyvédje nods: deheroizáció), meg hát benne van egy jó adag Kádár-apológia is, aminek gyökere a népmesei hit, miszerint királyaink oly nemesek és jók, csak az udvar ármánykodói viszik rosszra őket.
Ám ha István mégse báb, hanem ugyan fiatal, de király, nosza, lemondhatott volna a trónjáról Koppány javára. Nem tette, ennyiben kötötte a történelem az alkotók kezét. Így viszont van egy értelmetlen háború, ahol az ország magát rántja a romlásba, ártatlan katonák ezrei ontják vérüket, adják életüket sat., mindez miért? A széthúzás és egyéb rossz emberi tulajdonságok miatt.
Ami így első olvasatra még rendben is volna. Ám idehaza a széthúzás, az értelmetlen civódás emlegetése az apolitizálás arcvonala, nem mellesleg az értelmetlen és kreált viták maguk is műbalhék szoktak lenni, elvonandó a figyelmet másról, gumicsont és mézesmadzag. Az István, a király tipikusan kettős játékot űz - ennyiben tökéletesen kora terméke -, radikalizmust próbál mutatni, de opportunista, a választások nehézségeiről beszél, de egyáltalán nem kínál választást, értékelvűségről próbál énekelni, de relativizál.
Ennyiben ma is érvényes. Nem véletlenül népszerű.
2009. november 20., péntek
a nép ópiuma
Bár nem szeretem az Esti Showdert, tegnap mégis megnéztem, mert láttam, hogy a Nagy Rádiós Botrány (azaz a Sláger-Danubius-paktum) "áldozatai" is fellépnek, azaz a Boomeráng és a Pirítós sztárjai.
Az áldozatok persze erős ídézőjelek közt azok, Speak emlematikus videoklipjének-dalának vendégművészei után nincsenek illúzióim a magyar szórakoztatóipar finnyásságát illetően: nemsoká viszontlátjuk/halljuk Sebestyén Balázsékat, Bochkoréket máshol, a szolidaritás vörös és kék szalagja bekerül a fiókba. Nem mintha annyira fájna a nemrég még szintén mutyival meghosszabbított életű két rádióért a szívem. A közönség csak kedvenceit fájlalja, a Pajzán szerda női hangját, aki oly ismerős hentesmódra tud csak a szexről beszélni, a délutáni kibeszélőshow-k és kész átverések médiagenyóját, Sebestyén Balázst, a nap alpári alaphangját reggel megadó Bochkorékat. Ezt szereti a magyar nép, nyilván megkapja máshol, máshogy, esetleg másokkal. (Update: perszehogy, ugyanazokkal, a fél Danubius Class-os lesz)
No de nem is ez az érdekes, hanem maga a Showder, amely elébb a magyar nyelv gazdagságát a fanszőrzetbe ragadt ürülék megnevezéseivel illusztrálja, majd egy premier plán libatömést prezentál, megfelelő jogszabályi bebiztosítással. Közben folyamatos reklámszpotok nyomják, jönnek a nagy rádiós botrány szenvedő alanyai.
És jönnek. Hát akkor tán essen pár szó arról, mi is történt itt - a hajlíthatatlan, piaci légy, autonóm, a hatalomnak folyton odamondogató Fábrynak biztos lesz egy-két keresetlen szava a nagy pártok cinikus összefogásához.
hát nem
A lényeg nem hallható. A két rádióadó elhallgatásának esetét jobb nem bolygatni, beszéljünk inkább arról, Bocsi hánykor kel, Geszti Péter mamája mennyire jó fej, Vadon Jani milyen alacsony.
Ebben a pillanatban teljesedik be a politikai elit már a médiatörvény óta tudható akarata. Ami mellesleg a magyar televíziózás legrégibb hagyománya, az etetésé. A szocializmus bornírt szórakoztatóipara az örökifjú Honthy Hannával ("mit tegyek, a cicavízióba nem hívtak"), az operettek altatói ugyanúgy hatnak, most épp a vulgárisabb-cigányozó-nőket becsmérlő verziója dívik, de a lényeg a tömegek apolitizálása. Amikor Pongó Orbán Viktort szidta a Big Brotherben, a nagy testvér tényleg leszólt neki, ha jót akar, erről hallgasson, maradjon csak meg a testnedveinél.
A Gyurcsányt köpködő, kritikus Fábry pedig mindehhez asszisztál.
További jó rádiózást mindenkinek.
Az áldozatok persze erős ídézőjelek közt azok, Speak emlematikus videoklipjének-dalának vendégművészei után nincsenek illúzióim a magyar szórakoztatóipar finnyásságát illetően: nemsoká viszontlátjuk/halljuk Sebestyén Balázsékat, Bochkoréket máshol, a szolidaritás vörös és kék szalagja bekerül a fiókba. Nem mintha annyira fájna a nemrég még szintén mutyival meghosszabbított életű két rádióért a szívem. A közönség csak kedvenceit fájlalja, a Pajzán szerda női hangját, aki oly ismerős hentesmódra tud csak a szexről beszélni, a délutáni kibeszélőshow-k és kész átverések médiagenyóját, Sebestyén Balázst, a nap alpári alaphangját reggel megadó Bochkorékat. Ezt szereti a magyar nép, nyilván megkapja máshol, máshogy, esetleg másokkal. (Update: perszehogy, ugyanazokkal, a fél Danubius Class-os lesz)
No de nem is ez az érdekes, hanem maga a Showder, amely elébb a magyar nyelv gazdagságát a fanszőrzetbe ragadt ürülék megnevezéseivel illusztrálja, majd egy premier plán libatömést prezentál, megfelelő jogszabályi bebiztosítással. Közben folyamatos reklámszpotok nyomják, jönnek a nagy rádiós botrány szenvedő alanyai.
És jönnek. Hát akkor tán essen pár szó arról, mi is történt itt - a hajlíthatatlan, piaci légy, autonóm, a hatalomnak folyton odamondogató Fábrynak biztos lesz egy-két keresetlen szava a nagy pártok cinikus összefogásához.
hát nem
A lényeg nem hallható. A két rádióadó elhallgatásának esetét jobb nem bolygatni, beszéljünk inkább arról, Bocsi hánykor kel, Geszti Péter mamája mennyire jó fej, Vadon Jani milyen alacsony.
Ebben a pillanatban teljesedik be a politikai elit már a médiatörvény óta tudható akarata. Ami mellesleg a magyar televíziózás legrégibb hagyománya, az etetésé. A szocializmus bornírt szórakoztatóipara az örökifjú Honthy Hannával ("mit tegyek, a cicavízióba nem hívtak"), az operettek altatói ugyanúgy hatnak, most épp a vulgárisabb-cigányozó-nőket becsmérlő verziója dívik, de a lényeg a tömegek apolitizálása. Amikor Pongó Orbán Viktort szidta a Big Brotherben, a nagy testvér tényleg leszólt neki, ha jót akar, erről hallgasson, maradjon csak meg a testnedveinél.
A Gyurcsányt köpködő, kritikus Fábry pedig mindehhez asszisztál.
További jó rádiózást mindenkinek.
2009. október 25., vasárnap
Orbán, az ultrabalos
Vicces mindenképp, amikor a Fidesz, azaz Orbán egy platformra kerül Michael Moore-ral és az amerikai ultraballal: az a bizonyos "senki nem vesztheti el a lakását" tétel kapcsán - Megszünteti az adósok lakásainak árverezését a Fidesz, ha kormányra kerül. Orbán Viktor a Naplóban beszélt erről, de részleteket nem mondott. "Ma még tán szentségtörésnek tűnik, de én például azt gondolom, hogy a következő kormánynak rögtön az elején ki kell mondani, hogy márpedig lakáselárverezés nincs, az emberek feje fölül - akármekkora is az adósságuk – a lakást nem lehet elárverezni" -; de ki is követeli mindezt? Lássuk csak Michael Moore levelét: "FIVE THINGS WE DEMAND THE PRESIDENT AND CONGRESS DO IMMEDIATELY:
1. Declare a moratorium on all home evictions. Not one more family should be thrown out of their home. The banks must adjust their monthly mortgage payments to be in line with what people's homes are now truly worth -- and what they can afford. Also, it must be stated by law: If you lose your job, you cannot be tossed out of your home."
ősszenő, összetartozik
1. Declare a moratorium on all home evictions. Not one more family should be thrown out of their home. The banks must adjust their monthly mortgage payments to be in line with what people's homes are now truly worth -- and what they can afford. Also, it must be stated by law: If you lose your job, you cannot be tossed out of your home."
ősszenő, összetartozik
2009. október 11., vasárnap
Puskásék után, Ghána előtt
Valaha volt az aranycsapat, annyira tudott focizni, hogy úgy verték péppé a világot, úgy maradtak több éven át veretlenek, hogy hülyéskedtek - Puskás egy nagy gyerek volt, 56 után vált igazi futballistává, aki képes volt alázatosan alárendelnie magát a Real Madrid csapatának, lefogyni, addig, amíg újra felemelkedett, a leírt, kövér Puskás másodvirágzásnak indult, BEK-et nyert stb. Persze, zseni, sőt bölcs volt.
Aztán sokáig csak ez a hülyegyerekes mentalitás maradt meg, pár igazi profi (Fazekas, Nyilasi stb.) mellett a "csibészség", a "zrika", a szocialista futball korruptsága érvényesült, egyre gyengébb játékkal. Majd jött a kapitalista foci: magyar kapitalizmus sok - főleg állami - pénzből, hülyének nézve mindenkit, igaz, a magyar gazdaság, társadalom sosem esett ki látványosan BL-selejtezőkből, sosem kellett kijutnia a VB-kre, EB-kre.
Aztán most azt mondja az 1954 óta legtovább jutott magyar válogatott egyik sztárja: "Hallottam, sokan azzal találtak meg, hogy mosolyogtam a büntetők alatt. Ezzel nem tudok mit kezdeni. Most is akkor kezdett el nagyon menni, amikor a hosszabbításban már csak röhögtem. Bekaptuk a gólt a rendes játékidő végén és mindenki azt hitte végünk, innen már nem állunk fel. Nevettem a helyzeten, és úgy voltam vele, ne foglalkozzunk semmivel, röhögjünk, érezzük jól magunkat, élvezzük a focit. A nézők elkezdtek az olaszoknak szurkolni, ami még jobban feldobott."
A foci már jó, sőt világszínvonalú - végre a csibészség is a helyén van.
Ezt már meg lehet köszönni.
Aztán sokáig csak ez a hülyegyerekes mentalitás maradt meg, pár igazi profi (Fazekas, Nyilasi stb.) mellett a "csibészség", a "zrika", a szocialista futball korruptsága érvényesült, egyre gyengébb játékkal. Majd jött a kapitalista foci: magyar kapitalizmus sok - főleg állami - pénzből, hülyének nézve mindenkit, igaz, a magyar gazdaság, társadalom sosem esett ki látványosan BL-selejtezőkből, sosem kellett kijutnia a VB-kre, EB-kre.
Aztán most azt mondja az 1954 óta legtovább jutott magyar válogatott egyik sztárja: "Hallottam, sokan azzal találtak meg, hogy mosolyogtam a büntetők alatt. Ezzel nem tudok mit kezdeni. Most is akkor kezdett el nagyon menni, amikor a hosszabbításban már csak röhögtem. Bekaptuk a gólt a rendes játékidő végén és mindenki azt hitte végünk, innen már nem állunk fel. Nevettem a helyzeten, és úgy voltam vele, ne foglalkozzunk semmivel, röhögjünk, érezzük jól magunkat, élvezzük a focit. A nézők elkezdtek az olaszoknak szurkolni, ami még jobban feldobott."
A foci már jó, sőt világszínvonalú - végre a csibészség is a helyén van.
Ezt már meg lehet köszönni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
